Császár Péter vezette jobbágyfelkelés

Fellázadnak a parasztvármegyék

Magyar jobbágy

A török veszély miatt fegyverben tartott és az Erdélyre is figyelő zsoldos katonaság hosszú ideig állomásozott Abaújban és a szomszédos megyékben. A királyi kincstár állandó pénztelenséggel küzdött, rendszertelenül vagy egyáltalán nem fizette a katonákat, akik a falvak népén élősködtek. Raboltak, fosztogattak, erőszakoskodtak. A török miatt a nép fegyvert tarthatott, s igyekezett megszervezni önvédelmét. Ezt a szervezetet nevezték parasztvármegyének. A falvak jobbágyai hadnagyokat, kapitányokat, a kisebb egységek élére tizedeseket választottak, és első fokon ítélkezhettek fosztogatóik ellen.

A parasztvármegyék legjelentősebb megmozdulása is a zsoldos katonák visszaélései miatt bontakozott ki. A lázadás fő bázisát a felső-Tisza-vidéki helységek népessége alkotta, de kapcsolódott hozzá a Sajó-, a Bódva-, a Hernád-völgyi és a csereháti falvak jobbágy lakossága is. Az egymással kapcsolatot tartó települések felfegyverkezett népe először Garadnán gyülekezett, de a falu kicsinek bizonyult a több ezerre duzzadt tömeg befogadására, így tovább vonultak Göncre, ahol többnapos gyűlésük 1631. augusztus 15-én kezdődött.

A parasztvármegye kereteit fenntartva egységüket azzal is kifejezték, hogy megalakították a kapitányok tanácsát. Főkapitánynak Császár Péter bükkaranyosi bírót választották meg. Rangban utána a gagyvendégi Nagy Ambrus következett. A helybeliek közül számosan csatlakoztak a gyűlésező paraszttömeghez, sőt nemes Madár Ambrust gönci lakost még a parasztkapitányok tanácsába is beválasztották.

A felső-magyarországi parasztvármegyék felkelése az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen toborzott, Bornemissza János vezérelte nádori seregeit veszélyeztette a leginkább. Az összegyűlt, elkeseredett és felbőszült parasztok a több, egymással összeköttetésben lévő táborban mintegy tízezren lehettek. Bár felszerelésük meglehetősen gyenge volt, de így is jóval nagyobb hadi erőt jelentettek annál, mint ami Bornemissza rendelkezésére állt. A nádori sereg parancsnoka ezért tárgyalóküldöttséget menesztett a gönci táborba. Lánczy alispán vezetésével érkezett azonban egy másik deputáció is Göncre, melyet a Garadnán gyülekező nemesi vármegye delegált.

Falusi házsor

A parasztság mindkét küldöttségnek megfogalmazta követeléseit. Dekrétuma első helyén legnagyobb sérelmét és legfontosabb törekvését fogalmazta meg: „Mivel régtől fogva sok ínséget szenvedtünk az országban lévő hadak miatt, és a sok panaszok után mindeddig is semmi könnyebbítésünk nem lőtt, kívánjuk, hogy afféle rend nélkül és istentelenül élő hadak ne legyenek."

A zsoldosok viselkedésével foglalkozik a követelés második pontja is: „Mivel tudjuk, hogy őfelsége, koronás király urunknak országait haddal kell oltalmazni, ha azért őfelségének hadfogásra szüksége leszen, ilyen Isten igazságán kivül való levéllel és hadkiáltással hadat ne fogadjanak, hanem csendben, helyben éljenek, nem úgy, mint ekkoráig."

A harmadik pontban garanciát kérnek a parasztok a megmozdulásban részt vevők büntetlenségére: „Hogy ez mostani kéntelenség alatt való felkelésért senki, kicsitől fogva nagyiglan, közülök sem személyekben, sem marháj okban, sem titokban, sem palatínus [nádor] urunktul ő nagyságáiul, sem ő felsége után való felső és alsó rendben nem bántódnak, se meg nem károsíttatnak."

A dekrétum negyedik pontja arra utal, hogy a parasztvármegyék eddigi gyülekezése sem volt konfliktus nélküli, mert a földesurak, illetve a vármegye vagy a császár katonái elfogtak néhány csatlakozó jobbágyot, ezért követelik: „Hogy a minémő paraszt embereket az minap megfogtanak, mindjárást elbocsássák."

Bornemissza szorult helyzetében elfogadta a feltételeket, s valóban nem érte bántódás a hazatérő parasztokat, de visszahúzódását csak pillanatnyi gyengesége, nem pedig valamiféle belátás motiválta. A gönci dekrétumot végül is nem tartották be. Az egyezmény megsértése miatt a parasztok szeptemberben újra gyülekeztek, fegyverkeztek. A megmozdulás tragikus, de törvényszerű végének kezdetét Császár Péter tőrbe csalása jelentette. Forgách Miklós főkapitány tárgyalni hívta Kassára, majd elfogatta. Szörnyű kínzásoknak vetették alá. 1632. március 4-én Kassán testét felnégyelték. A vezér halála azonban csak olaj volt a tűzre. A fővezérséget Nagy Ambrus vette át, s a

Paraszt és családja

felkelés rövid idő alatt átterjedt Zemplén, Ung, Sáros és Szepes vármegyére is.

A nemesi vármegyék Kassára küldött követei rávették Forgách főkapitányt, hogy teljesítse a parasztok legfőbb kívánságait: intézkedjen személyesen a katonai garázdálkodások megszüntetésében, vállaljon garanciát az eddig elfogott parasztok szabadon bocsátásáért, a felkelők büntetlenségéért. A parasztkapitányok többsége elfogadta Forgách feltételeit. Az összegyűlt hadak szétoszlottak, leadták fegyvereiket.

A radikális Nagy Ambrus azonban továbbra is egyben tartotta a maradék paraszthadakat, és a hajdúkkal keresett kapcsolatot. Igyekezett a mozgalmat I. Rákóczi György fejedelemnek a felvidéki vármegyék megszerzésére irányuló törekvéseihez kapcsolni. Egykori tárgyalópartnereinek - Zólyomi Dávid és ifjabb Bethlen István - hadai azonban 1632. április 10-én Nyírbátornál meglepték a parasztsereget. A gyengén felfegyverzett felkelők elszántan és hősiesen küzdöttek, de amikor Zólyomiék bevetették tarackjaikat, egyre többen dőltek ki a harcoló parasztsereg soraiból, mások fegyvereiket eldobálva a menekülést választották. A parasztokra kíméletlen megtorlás várt: „Kevés szaladhatott ... épségben, hogy orrát, vagy fülét el ne metszették volna." Nagy Ambrus kivágta magát az ellenség gyűrűjéből, de hamarosan belehalt sebeibe.

Az 1849.július 28-i gesztelyi ütközet

Az utolsó magyar győzelem
 

Ivan Fjodorovics Paszkevics

Ivan Fjodorovics Paszkevics orosz hadvezér 1849. nyarán egyre nagyobb hévvel fog Görgey üldözéséhez. Egyik serege a másik után nyomul a Sajó felé. Legelőször megjön Sasz, majd Rüdiger, aztán Kuprianow, végül a bányavárosokból Pavel Hrisztoforovics Grabbe. Görgey valóságos bújócskát játszik az orosszal. „Ez az ember engem minduntalan megcsal.” — jegyezte meg Paskiewich.

Görgey csapatai 1849. július 24-én Görömbölynél, 25-én Felsőzsolca mellet küzdenek, visszaszorítják az oroszt; aztán rendkívül ügyes mozdulattal a Hernád bal partján teremnek. Az orosz, persze követi. Görgey főhadiszállását először Ongán, majd Gesztelyben rendezi be.

Grabbe 1849. július 28-án reggel 6 órakor hadával Miskolcról a következő menetrendben indult el Ongán át Gesztely felé: 45. kozák ezreddel az élen, ezt követte az 1. könnyű lovas hadosztály 1. dandára (16 lovas század és 1 üteg), a Nisowsky vadász ezred 3 zászlóalja 1 üteggel, azután 3 gyalog zászlóalj 1 üteggel s végül a Nyegorod gyalog ezred.

gróf Leiningen-Westerburg Károly

Miután a hadoszlop éle Ongához ért, a Hernád jobbpartján portyázó huszárok észrevették az élen menetelő kozákokat, amit rögtön jelentettek. A magyar sereget vezető gróf Leiningen-Westerburg Károly erre sietve csatarendbe állította hadtestét, még pedig oly fedett állásban, hogy abból az oroszok csak néhány löveget láthattak. Nyikolaj Vasziljevics Iszákov, cári szárnysegéd így ír naplójában a felek egymáshoz való helyzetéről: “Július 28-án reggel kiugrottunk a puha ágyból, sebtében megreggeliztünk, s kivonulunk a Gesztely előtt elnyúló hatalmas, teljesen nyílt mezőre. A lejtőn lépcsőzetesen elhelyezkedő, kertekkel takart falut, egy kis folyó választotta el tőlünk. Egy paraszt, akivel találkoztunk, elmondta, hogy a híd teljesen használhatatlan. Az ellenséges állás a falu fölötti magaslatokon húzódott és a falu félkörben körülvette az előtte elterülő egész térséget. A magyarok olyan jól láttak minket, mintha a tenyerükön lettünk volna, s persze az utolsó emberig megszámlálhattak minket…”

 Grabbe már jóval lőtávolságon kívül felvonultatta hadoszlopát. A balszárnyon a Nisowsky vadászezredet a 7. számú könnyű üteggel, a jobbszárnyon a dzsidás dandárt az 1. számú könnyű lovassági üteggel. Középen nagyobbára tüzérség foglalt állást, míg a gyalogság zöme tartalékban maradt.

A.B. Villevalde: Lovas csata egy faluban a magyar forradalomkor

Grabbe ütegei már igen nagy távolságról kezdték meg a tüzelést, melyet Leiningen eleinte figyelembe se vett. Erre Grabbe egész hadával közelebb vonult, de alig, hogy a magyarok lőtávolságába jutott, Leiningen oly heves tüzet fejtett ki, hogy Grabbe kénytelen volt csapatait mihamarabb visszavonni. Eközben kapta kézhez azt a parancsot, hogy vonuljon vissza Miskolcra, de egyidejűleg azt a nyugtalanító hírt is, miszerint a város lakossága felkelt, hogy az orosz had visszavonulási vonalát elvágja. Ily körülmények között Grabbenak elment a kedve a Miskolcra való visszavonulástól, hanem e város megkerülése mellett Putnokra sietett.

A csatában magyar oldalon 6.000 honvéd harcolt, míg orosz oldalon 10.000 fő vett részt. Grabbe 2 tisztet és 45 embert vesztett, 8 tiszt és 48 ember pedig megsebesült. Leiningennek teljesen fedett állása folytán mindössze 1 sebesültje volt.

A csata jelentősége az volt, hogy a higgadt Leiningen teljesítette feladatát: biztosította kitartásával a Tiszán való zavartalan átkelést, ezáltal lehetővé tette Görgey számára a felvidéki koncentrációt.

A Borsodi Sörgyár története

Minket nyáron nem csak a folyóvíz hűsít

A keleti országrész sörellátása igencsak akadozott a hatvanas években, így az új gazdasági mechanizmus sodrásában egy 1968-as gazdasági bizottsági határozat döntött arról, hogy a térség nehézipari dolgozói - kohászok, gépipari, vegyipari munkások - igényeinek kielégítésére ide sörgyár kell. A célszerűség jegyében Miskolcra böktek először a térképen, csakhogy az ipari központként is funkcionáló borsodi megyeszékhelyen akkortájt tragikus volt a vízhelyzet - a panelházakban, a harmadik emelet fölötti csapok hörgésére biztos sokan emlékeznek. Így esett a választás a Hernád partján fekvő Bőcsre, ahol az ipari termeléshez szükséges folyóvíz és a sör gyártásához szükséges jó minőségű, tiszta rétegvíz is rendelkezésre állt. A sörgyártáshoz szükséges nagy mennyiségű - naponta tízezer köbméter - vizet ma sem a folyóból, parti szűrésű kutakból, hanem öt, harminc méter mély artézi kútból nyerik, így az időnkénti árvíz nem eredményez vízminőség-romlást.

A Hernád melletti bőcsi sörgyár a 88 hold alapterületű beruházással, évi 1,2 millió hektoliter tervezett termeléssel a korabeli Magyarország 5. sörgyára volt. Az üzem több mint 1000 ember (nagy részük női munkaerő) számára helyben kínált munkalehetőséget. Az előállított sört pedig nemcsak itt, hanem a miskolci, a debreceni, a nyíregyházi, a kisvárdai és a berettyóújfalui kirendeltségeken is tervezték palackozni, valamint tervek születtek arra is, hogy a jövőben Mátészalkán is létesítenek fejtőüzemet. Ezzel az egész régióban új munkalehetőségek reménye csillant fel. Ezen kívül a hevesi és borsodi termőföldeken folyó árpa és komló termesztéssel az ottani termelőszövetkezeteket is segíteni kívánták.

Mutatós falfelület

1972-ben indult az építkezés. A tervezett júniusi átadás azonban megkésett. Az év nyarán a malátagyár és a kazánház még csak félkész állapotban volt. Az viszont már kialakult, hogy termékeiket a 30 napos eltarthatóságú Borsodi Kinizsi, a 8 napos eltarthatóságú Borsodi Világos és Borsodi Barna néven hozzák majd forgalomba.  Azt is tervezték, hogy gyártani fognak pilseni típusú és néhány speciális sört is, a termelés 75 százalékát palackozzák, a többi hordós áru lesz. Az első sörfőző szakember gárdát Kőbányára küldték eltanulni a sörkészítés tudományát.

Bár 1972 november 9-én megindult a sörfőzés, az üzem még csak félkész állapotban volt. Ha egyszer elkészül „az ország legmodernebb ilyen jellegű létesítménye lesz” – vélték a korabeli szakemberek. „A főzőházi automata az egyik újdonság — közölte Kékesi Ferenc. — A sörfőzés nem kézi, hanem távvezérléssel, irányítással és szabályozással történik. A másik: a zárt erjesztéses technológia. A bőcsi sörgyár évente 18 ezer tonna malátát és 1,2 millió hektoliter sört gyárt majd.” , írta egy korabeli újság.

Az első sör november 30-án készült el. A gyár teljes átadásának legutoljára módosított határideje 1972. december 31-e volt. A hordófejtő üzemrész azonban ekkorra sem készült el, így hordós sört csak a következő év tavaszára ígértek a gyártók. A gyár termelési terve ennek ellenére optimista volt: 1973 márciusától naponta 3000 hektoliter sör eladását tervezték, amelyet a nyári csúcsforgalom idején napi 5000 hektoliterre bővítenek. A nyár folyamán megkezdődött a Pepsi Cola-palackozása is. A második félévben pedig a Mátyás sörhöz hasonló, pilzeni típusú sört is készítettek, és az év karácsonyára újdonságnak szánták a Rákóczi barna sört.

A tervek bejöttek. 1976-ra a sörfogyasztás gyors növekedése szükségessé tette a gyár további bővítését, amely révén évente 500 ezer hektoliterrel növelték a termelését. Két évvel később új üdítő italokkal is bővítették a gyártmányskálát, a Pepsi-Cola mellett megjelentek a citrom-, narancs- és grapefruit ízesítésű italok Gyöngy márkanéven. 1982-ben megjelent a diabetikus világos sör, amelyet először a Bőcsi Sörgyár készített. A nyolcvanas évek nagy újítása a malátaüzem bővítése volt. Erre azért volt szükség, mert a Komáromi Sörgyár Bőcsről szállította a szükséges malátát. Nem csak a hazai söriparral épített ki együttműködési megállapodást a borsodi üzem. Az NSZK-beli Spaten gyárral kötött megállapodás szerint 1988-ban a budavári Fortuna utcában nyílott egy Spaten sörbár, ahová a bőcsiek licenc alapján gyártották a Spaten sört.

1987-ben Magyarországon elsőként a Borsodi dobta piacra az újdonságnak számító alkoholmentes sört, a Borsodi Pólót, valamint az 50 literes hordós kiszerelésű sört.

A vállalat 1990-ben részvénytársasággá alakult, majd egy évvel később privatizálták, így Európa egyik vezető söripari vállalkozása, a belga Interbrew tulajdona lett. Ezzel a Borsodi magyarországi termékpalettája rengeteg új termékkel bővült. 1993-1994 között a német Spaten Premium Lager, majd a Holsten gyártása és forgalmazása kezdődött meg.

Generációk egymás mellett

A Borsodi elkezdett barna sört is forgalmazni, és 1995-ben belföldön reformerként Borsodi Világos sörét fémdobozos kiszerelésben is árusítani kezdte. 1996-ban a népszerű, amerikai Rolling Rockkal, a következő évben pedig a Stella Artois-val bővült a kínálat. Még ebben az évben a Borsodi Sörgyár Rt. - a magyar söripari vállalatok közül elsőként - megszerezte az ISO 9001 nemzetközi minőségbiztosítási tanúsítványt.

A Borsodi Sörgyár a XXI. századba lépve is folytatta fejlesztéseit, újabb és újabb termékekkel örvendeztetve meg a hazai sörfogyasztókat, elég csak a 2002-es újdonságokra, az 1 literes Nagy Testvérre vagy az alkoholmentes Stella Artois-ra gondolnunk. A 2003-as jubileumi év is számos meglepetéssel szolgál: a könnyen fogyasztható Borostyán sörkülönlegesség mellett a sörgyárral együtt 30. születésnapját ünneplő Borsodi limitált szériája teszi emlékezetessé az évfordulót.

A harmincadik évforduló alkalmából került sor Európa legnagyobb silófestésére is. 2004-ben megjelent a hazai piacon egy új műanyag palack, amely a speciális Q-pack technológiának köszönhetően képes a sör élvezeti értékének, minőségi követelményeinek megfelelő, mégis könnyű kényelmi csomagolást biztosítani. 

2005. márciusában átadásra kerül egy új sörfőző ház, mely megnövelt kapacitásával kiváltja a korábbi sörfőző házat. A régi főzőház megújult szerepben, látogatói központként működik.

A környezettudatos működés érdekében tett erőfeszítések egyik legnagyobbika az az új szennyvíztisztító, amely 2006-ben került átadásra. Az előírásokban rögzített határértékeknél jóval kedvezőbb eredményeket biztosító szennyvíztisztító e mellett a bioenergia felhasználását is lehetővé teszi a sörgyártás folyamatában.

A Borsodi Sörgyár 2011-ben bevezette a hazai piacra az első, széles körben elérhető ízesített söröket, a Borsodi Friss termékcsaládot. A kategóriateremtő Borsodi Friss immár több ízben, illetve hozzáadott cukor nélkül is elérhető a fogyasztók számára. A nagyszabású termékinnovációk után jelentős csomagolásfejlesztésre került sor. A 2012-ben átadott új gyártósor szinte korlátlan lehetőségeket nyit a dobozos csomagolások területén.

2013-ban a Borsodi új ízekkel frissítette ízesített söreinek választékát, valamint megkezdte a Borsodi Super Dry gyártását és értékesítését a magyar piacon. A különleges komlónak és az új sörfőzési technológiának köszönhetően, az új Borsodi Super Dry keserű utóíze rövid, így minden egyes kortya olyan, mint az első.

2014-ben a Borsodi újabb innovációt vezetett be dobozos söreinél: a nyitáshoz használt új Open air technológiával a sör simábban kiönthető és könnyebben kortyolható. További ízek jelentek meg a Borsodi Friss termékcsaládban, valamint a Borsodinak köszönhetően - a ciderrajongók nagy örömére - a cseresznyés izű Carling British Cider is kapható lett a hazai boltokban.

A gyár a fent leírt újdonságok mellett mind a mai napig fejlődő tendenciát mutat, biztosítva ezzel a fogyasztóknak egy remek szomjoltót, míg a környék lakóinak megannyi munkahelyet.

Alsódobsza földtani értékei

Szén, gipsz, nomeg ezerszínű lösz és agyag

A Harangod vidéke, melyhez Alsódobsza is tartozik dombos jellegű, mely nyugaton meredek peremmel szakad le a Hernád alluviális (fiatal folyóvízi üledékből felépített) síkjára.

A Hernád egy dobszai szakasza

A szarmata végén (13-14 millió éve) a terület megsüllyedt, s tengeri elöntés alá került. A térségi tengeröbölben sekélytengeri, ún. partközeli facies: homok, kavics, sárga és kék agyag, homokos agyag és agyagos homok rakódott le. Rozlozsnik Pál az alsópannon rétegekben korjelző faunákat talált a Hernád partjának alsódobszai szakaszán. A Felhegytől nyugatra durva homokban és szürke, illetve sárga meszes agyagban az alábbi maradványokra bukkant: Prosodacna schmidti Hörn, Congeria vident, Limnocardium variecostatum Vit., Limnoccferdium cfr. penslii Fuchs, illetve Helicigona cf. orbis.

Az alsó-és a felsőpannon határán a folyó bal parti sávja megemelkedett, ezáltal szárazulattá vált. Ezen a mocsaras, erdős területen megindult a szénképződés. A keletkezett szenet Rozlozsnik Pál (1932) szénpala és lignit néven írja le, míg mások barnakőszénként említik. Korát és képződési környezetét tekintve lignitről van szó, de figyelembe véve azt, hogy a német nevezéktan alapján a lágy (puha) barnakőszén megfelel a lignitnek, a barnakőszén elnevezés is helyes.

Lignit

A Felhegyen a tengerszint feletti 200 m magasságban 40-50 cm vastagságú szénréteg bukkant a felszínre. 1925-36 között és 1949-50 telén a lakosság a kitermelését is megkezdte, bár a barnakőszén, sem vastagságában, sem minőségében nem éri el az optimálist. A településtől nyugatra 160 m-es tengerszint feletti magasságra, míg a Felsőhegynél 150 m-re ereszkedik le a széntelep. Itt az összlettben két vastagabb és közöttük két vékonyabb fás barnakőszénréteg található. A két vastagabb telep között 5 m-es a távolság. Az alsó telep mindössze 67 cm vastag. Fűtőértékük 2120-3971 cal között váltakozik. Észak irányba a kőszénrétegek elvékonyodnak és lealacsonyodnak a Hernád szintjéig. Ezt a szenet a 30-as években a közeli községekben értékesítették.

       Az a gazda, akinek a földje alatt futott a bánya, illetményszenet kapott. Egy időben az iskolát is az egyházi földek után kapott járandóság szénből fűtötték. A tanító pedig a bányász szülőktől kapott szénnel tüzelt. A bányát aztán bezárták, ugyanis a gyenge minőségnek köszönhetően nem volt kifizetődő a kitermelése. Mivel a szénréteg közel a felszínhez helyezkedik el, a föld néhány helyen beszakadt így veszélyeztetve a földművelést. Vájatai olykor a falu házai alá is benyúltak, s a lakók nem bírták elviselni a bányászattal járó rezgéseket. Ugyanakkor az is előfordult, hogy a föld megsüllyedt, és a lakóházak veszélybe kerültek. Egy része az itt lévő szénnek még a Hernádba is belenyúlt. Az emberek a víz alól szedték ki a szenet, majd a partra rakva, száradás után hazavitték. A főaknászt Stubner Gyulának hívták. Említésre méltó, hogy a Kis-erdő alatti részen is van szén.

Gipsz kristály

A Doma nevű partszakasz suvadásos lignites rétegeiben gipszkristályokat találhatunk, a mintegy 40 cm-es sárga színű agyagrétegben, mely színét a felette található lignitrétegtől kapta. Ennek hatására limonit csomók és 6 cm vastagságot is elérő gipszlencsék is képződtek benne. A gipsz valószínűleg az eredeti növényi anyagok fehérjéinek bomlásakor keletkezett kénvegyületeknek az egyidejűleg lerakódott Ca-tartalmú vegyületekkel, kiváltképp mésszel alkotott keveréke. Nagy esőzések utáni, suvadásokkal feltárt friss rétegekben gyakran találhatunk fehér, szürkésfehér, általában zavarosan áttetsző, csak apró részletekben víztiszta kristályokat. Gyakoriak a szabálytalanul összenőtt kristályhalmazok, ritkábbak a rosszul fejlett fecskefark alakú ikrek. A szerencsi Zempléni Múzeum egykori kis földtani gyűjteményében több mint 50 gipszkristály volt, melyeket a 60-as években gyűjtöttek Alsódobszán. Az 1940-es évek elején szerpentinút építése közben a munkások 1-2 dkg-tól egészen a negyedkilós darabokig találtak ilyen kristályokat. Ezekből a kristályokból az egykori Hejczei János-féle szőlő aljában is található. Kiégetve és összetörve kiváló gipsz alapanyag.

A felsőpannon idején már csak Harangod DNy-i részét borította a tenger, a többi terület már szárazulattá vált, amelyre az északról érkező Ős-Hernád kavicsos üledéksort rakott le. Pinczés Zoltán szerint az Ős-Hernád a Hideg-völgyön át folyt délfelé, majd a levantei megbillenés során került a mai helyére. A pliocén végén (2,5 millió éve) és a pleisztocénban (2,5 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig) a folyók és

Súvadás

patakok tovább építgették hordalékkúpjukat. A pleisztocénban (jégkorszakban) hazánk a Harangod vidékével együtt peri-glaciális (jégtakaró környéki) területhez tartozott. A glaciálisokban, amikor a jég egészen a Kárpátokig nyomult előre, a hőmérséklet rendkívül alacsony volt. A kevés csapadéknak köszönhetően a folyók vízhozama csökkent, ezáltal kevesebb hordalékot szállítottak. Az erős északi szelek kifújták a hordalékkúpból a finom poranyagot, majd a füves, száraz térszíneken lerakták, ezzel megindult a löszképződés. A glaciálisok idején a szoliflukció (sár- és iszapfolyás) átformálta a laza üledéket. Az interglaciálisokban (két hideg periódus közötti idő) melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat, ezáltal ismét megindult a hordalékkúp építés. A lösz a megemelt Hernád-parton a legmagasabb, majd kelet felé fokozatosan elvékonyodik. Alsódobszánál 8 m, Megyaszó környékén viszont már csak 2-4 m vastag.

         Gyönyörű látványt nyújt továbbá a Hernád menti magas part folyó menti része, mely rétegződésével egy torta szelet sokszínűségére emlékeztet. Felépítése a következő:

Magas part

0,00-5,95 m lösz

5,95- 6,35 m szürke homok

6,35-7,56 m kék agyag

7,56-9,10 m szürke agyagos homok

9,10-11,42 m sárga homok

11,42-13,83 m kékesszürke agyag

13,83-13,90 m sárga durva homok

13,90-14,00 m finom sárga homok

14,00-15,30 m agyag