A Szentistvánbaksai-halom két ásatása

Mit rejt a Baksi-halom?

A Szentistvánbaksai-halom

A Szentistvánbaksai-halom a táj egy meghatározó eleme. Remek tájékozódási pont, illetve kitűnő és egyben lenyűgöző panoráma nyílik róla. Alakja, keletkezése, története régóta foglalkoztatják már a környező lakosságot. Még Jókai Mór is megemlíti a Thonuzóba sírja című művében: „Csakugyan igaz volt mind egy szóig, amit a tudós földbúvár elbeszélt. Ott a magas hegygerincen, egy roppant nagy halom alatt volt egy őskori cölöpsír, hasonlatos ahhoz, melyet a baksai halmon találtak Abaújban. A pogány ősök ilyen magas hegyormokra temették el a nagy embereiket. Ahonnan azok könnyen felhághatnak az égbe, s estenden, éjfélenkint, ha kijönnek, messze szétnézhetnek a világban.”

Sok szóhagyomány kering a halomról, melyben keverednek a tények a fantázia adalékaival. A következőkben a halom két régészeti feltárásának az eredményeit mutatom be.

A Szentistvánbaksai-halom régészeti feltárását Vendégi Gábor, Abaúj-megye alispánja kezdeményezte. Rómer Flóris, Hampel Józseffel indult 1869. augusztus 2-án a halom feltárására. Az első munkálatokra másnap 3-án került sor, melynek szemtanúja volt Szentimrei Gyula főbíró, esküdtjeivel, főtisztelendő Lacsny Veincze esperes úr Hernádkércsről, és Szilágyi Ferenc földbirtokos Dobszáról. Az ásatás munkaerejéről ők gondoskodtak, mintegy 150 földmunkást rendeltek a helyszínre a környező falvakból. Az ásatásra még Thaly Kálmán is tiszteletét tette.

A halmot korábban már Péchy Sándor „felásta”, azonban még így is párját ritkító sírhalomként emlékeznek meg róla a kortársak. Az ásatásvezető Rómer Flóris, amint felmászott a halom tetejére, azonnal látta, hogy az korábbról erősen bolygatott. Erről így ír jelentésében: „De a mint északról csonka tetejére értem, és észrevettem, hogy annak közepéből a föld annyira elhordatott, hogy déli irányban a halom egész messze terjedő lejtőt képez, és kelet és nyugatról csak még némi párkánya maradt fen, azonnal kijelentettem, hogy ezen halom bármikor, ha mindjárt ember emlékezet előtt, ki lett rabolva, s így kár időmet és a költséget felásatására vesztegetni. De a számosan összegyűlt közönség máskép gondolkodott, és kénytelen valék a közvéleménynek engedni és a munkások egy részét Mester Antal abauj-szántói mérnök úr vezérlete alatt egy árok felásatására átengedni.”

Madártávlatból

Így hát közvélemény nyomására megindult a feltárás. Még aznap nagyobb kőtömegre bukkantak, mely tovább lelkesítette a helyieket, ezáltal a munka augusztus 14-ig zajlott ötven napszámos közreműködésével. „A kőhalmaz és a fölötte levő tömör földtömeg alakjából már 5-öd nap kivehető volt a kőkúp közép pontja, és ennek irányában folytattuk az ásatást. Maga a halom eredeti alakjából már régen ki volt vetkőztetve, egyrészt az idő viszontagságai, másrészt a nagy kutatás alatt. Átmérője a talapnál még most is 40°, felületén 14°, magassága csonkult állapotában, középpontján a termésföldtől tetejeig 6° 2' ; melyből magára a kőkupra majd 4 öl számítandó.” A fárasztó, de kitartó munka ellenére az eredmény a korábban megjósoltak szerint történt. A kőhalom alatt sem a sírkamrának, sem a halottaknak semmi nyomát sem találták. Az ásatásnak ugyan gyakorlati haszna nem volt, azonban világossá vált mindenki előtt, hogy ilyen ásatások csak akkor hasznosak a tudomány számára, ha állandósulnak, és a régészeti figyelem nemcsak egyes kiválóbb tárgyakra összpontosul, hanem a kevésbé feltűnő urnasírokra, konyhai hulladékokra és emberi telepekre is. Szentimrei, Lacsny, a Szilágyi fivérek, Zombory, dr. Ováryak, Lengyel, Katona, Sebők, a Péchyek, s további jeles személyek is egyöntetűen kijelentették, hogy a baksai halom ásatása a kezdő időpontja a régészet e vidéki megszilárdulásának.

A halom ásatási rajza

Ez év végén ft. Lacsny Vince, hernádkércsi esperes úr, levelében arról tudósít, miszerint Baki Ferencz, a szentistvánbaksai halom tulajdonosa, a halom kövei alatt gerendázatra bukkant. Véleménye szerint ez arra utal, hogy az eddigi ásatások épen a cölöpkamara közelében történtek. A hír hallatára a feltárás folytatására küldik Hampel Józsefet, aki 1869. december 6-ára ér Hernádkércsre, ahol újra Lacsny Vince esperes vendége lesz. Az esperes úr még aznap gondoskodott munkásokról, így másnap reggel meg is kezdődhettek a feltárások. Hampel így ír az ott tapasztaltakról: „A halmot azon állapotban találtuk, melyben azt az augusztusi ásatáskor hagyták, csak a halom közepében levő ür volt, nagyobb, miután abból a tulajdonos számos követ szedett ki. Az ür délnyugati részén, vagyis a halom azon oldala felé, mely messze terjedő lejtőt képez, a kövek kiszedése alkalmával a halom tulajdonosa czölöpökre akadt.… Fölül kezdvén a munkát, 9-én már a földréteg alá a kövekre értünk ; a kövek rendetlenül, földdel keverve, födték a czölöpöket. A czölöpök 10-én 2° 3" mélységben egymás után, részint csoportosan, részint egyenkint tűntek föl. E napon, mint szintén a következőn és 13-n összesen mintegy 15 czölöpre akadtunk. Már most is világosan láttuk, hogy nem ép, hanem összerombolt kamarával van dolgunk, melynek a két egymást szögletben érő czölöpsor, északi sarkát képezé. … A czölöpökön belül s kívül is földdel vegyest kövek, szenesés korhadt farészecskék s helyenkint hamu voltak észlelhetők ; a fekvő czölöpök, eredeti helyükön tehát az egykori kamarán belül találtattak. … Folytatván munkálkodásunkat azt tapasztaltuk, hogy az álló czölöpök nem érik a halom alját, hanem csak mintegy 4' — 7'-nyiak; hogy nincsenek a földbe ékelve, hanem alattuk is — hamuval és széndarabocskákkal vegyest — laza föld van, sok helyütt pedig 4''-nyi faszénréteg észlelhető. Ezenkívül gondosan megtekintve a czölöpöket, úgy láttuk, hogy fölületök belülről, s csakis belülről, mintegy 2"nyire elvan égve; ezen jelenségen kivül még az egyes agyagrétegeken előforduló tűzfoltok, a helyenkint … előforduló földdel vegyült hamu, de leginkább a rendetlenül fekvő köveken jelenkező tűznyomok … arról győztek meg minket, hogy e kamarában igen erős tűz dühöngött valaha és pedig mielőtt a kamara összeromlott, mert a fekvő állapotban lelt czölöpök alsó részükön, azaz belső oldalukon, voltak csak megégve.”

Sematikus rajz a hasonló szerkezetű halmokról, kurgánokról

A halom feltárói minden igyekezetük ellenére, csupán egy kis darab ércet és néhány csontdarabot találtak a cölöpsírban, mey feltehetően belső tűz következtében omlott magába. Az időjárás rosszra fordultával, illetve a leltnélküliség miatt, végül kénytelenek voltak felhagyni az ásatással, azonban a tulajdonosnak, meghagyták, hogy a már megmozgatott földet hagyja érintetlenül, az esetleges folytatás megkönnyítése érdekében.

Ugyan ezen két ásatás már egy kiégett, beomlott sírt talált, azonban szinte biztosra vehető, hogy egykoron gazdag leletű temetkezési helye lehetett a vidék egyik vezető személyiségének.