Alsódobsza földtani értékei

Szén, gipsz, nomeg ezerszínű lösz és agyag

A Harangod vidéke, melyhez Alsódobsza is tartozik dombos jellegű, mely nyugaton meredek peremmel szakad le a Hernád alluviális (fiatal folyóvízi üledékből felépített) síkjára.

A Hernád egy dobszai szakasza

A szarmata végén (13-14 millió éve) a terület megsüllyedt, s tengeri elöntés alá került. A térségi tengeröbölben sekélytengeri, ún. partközeli facies: homok, kavics, sárga és kék agyag, homokos agyag és agyagos homok rakódott le. Rozlozsnik Pál az alsópannon rétegekben korjelző faunákat talált a Hernád partjának alsódobszai szakaszán. A Felhegytől nyugatra durva homokban és szürke, illetve sárga meszes agyagban az alábbi maradványokra bukkant: Prosodacna schmidti Hörn, Congeria vident, Limnocardium variecostatum Vit., Limnoccferdium cfr. penslii Fuchs, illetve Helicigona cf. orbis.

Az alsó-és a felsőpannon határán a folyó bal parti sávja megemelkedett, ezáltal szárazulattá vált. Ezen a mocsaras, erdős területen megindult a szénképződés. A keletkezett szenet Rozlozsnik Pál (1932) szénpala és lignit néven írja le, míg mások barnakőszénként említik. Korát és képződési környezetét tekintve lignitről van szó, de figyelembe véve azt, hogy a német nevezéktan alapján a lágy (puha) barnakőszén megfelel a lignitnek, a barnakőszén elnevezés is helyes.

Lignit

A Felhegyen a tengerszint feletti 200 m magasságban 40-50 cm vastagságú szénréteg bukkant a felszínre. 1925-36 között és 1949-50 telén a lakosság a kitermelését is megkezdte, bár a barnakőszén, sem vastagságában, sem minőségében nem éri el az optimálist. A településtől nyugatra 160 m-es tengerszint feletti magasságra, míg a Felsőhegynél 150 m-re ereszkedik le a széntelep. Itt az összlettben két vastagabb és közöttük két vékonyabb fás barnakőszénréteg található. A két vastagabb telep között 5 m-es a távolság. Az alsó telep mindössze 67 cm vastag. Fűtőértékük 2120-3971 cal között váltakozik. Észak irányba a kőszénrétegek elvékonyodnak és lealacsonyodnak a Hernád szintjéig. Ezt a szenet a 30-as években a közeli községekben értékesítették.

       Az a gazda, akinek a földje alatt futott a bánya, illetményszenet kapott. Egy időben az iskolát is az egyházi földek után kapott járandóság szénből fűtötték. A tanító pedig a bányász szülőktől kapott szénnel tüzelt. A bányát aztán bezárták, ugyanis a gyenge minőségnek köszönhetően nem volt kifizetődő a kitermelése. Mivel a szénréteg közel a felszínhez helyezkedik el, a föld néhány helyen beszakadt így veszélyeztetve a földművelést. Vájatai olykor a falu házai alá is benyúltak, s a lakók nem bírták elviselni a bányászattal járó rezgéseket. Ugyanakkor az is előfordult, hogy a föld megsüllyedt, és a lakóházak veszélybe kerültek. Egy része az itt lévő szénnek még a Hernádba is belenyúlt. Az emberek a víz alól szedték ki a szenet, majd a partra rakva, száradás után hazavitték. A főaknászt Stubner Gyulának hívták. Említésre méltó, hogy a Kis-erdő alatti részen is van szén.

Gipsz kristály

A Doma nevű partszakasz suvadásos lignites rétegeiben gipszkristályokat találhatunk, a mintegy 40 cm-es sárga színű agyagrétegben, mely színét a felette található lignitrétegtől kapta. Ennek hatására limonit csomók és 6 cm vastagságot is elérő gipszlencsék is képződtek benne. A gipsz valószínűleg az eredeti növényi anyagok fehérjéinek bomlásakor keletkezett kénvegyületeknek az egyidejűleg lerakódott Ca-tartalmú vegyületekkel, kiváltképp mésszel alkotott keveréke. Nagy esőzések utáni, suvadásokkal feltárt friss rétegekben gyakran találhatunk fehér, szürkésfehér, általában zavarosan áttetsző, csak apró részletekben víztiszta kristályokat. Gyakoriak a szabálytalanul összenőtt kristályhalmazok, ritkábbak a rosszul fejlett fecskefark alakú ikrek. A szerencsi Zempléni Múzeum egykori kis földtani gyűjteményében több mint 50 gipszkristály volt, melyeket a 60-as években gyűjtöttek Alsódobszán. Az 1940-es évek elején szerpentinút építése közben a munkások 1-2 dkg-tól egészen a negyedkilós darabokig találtak ilyen kristályokat. Ezekből a kristályokból az egykori Hejczei János-féle szőlő aljában is található. Kiégetve és összetörve kiváló gipsz alapanyag.

A felsőpannon idején már csak Harangod DNy-i részét borította a tenger, a többi terület már szárazulattá vált, amelyre az északról érkező Ős-Hernád kavicsos üledéksort rakott le. Pinczés Zoltán szerint az Ős-Hernád a Hideg-völgyön át folyt délfelé, majd a levantei megbillenés során került a mai helyére. A pliocén végén (2,5 millió éve) és a pleisztocénban (2,5 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig) a folyók és

Súvadás

patakok tovább építgették hordalékkúpjukat. A pleisztocénban (jégkorszakban) hazánk a Harangod vidékével együtt peri-glaciális (jégtakaró környéki) területhez tartozott. A glaciálisokban, amikor a jég egészen a Kárpátokig nyomult előre, a hőmérséklet rendkívül alacsony volt. A kevés csapadéknak köszönhetően a folyók vízhozama csökkent, ezáltal kevesebb hordalékot szállítottak. Az erős északi szelek kifújták a hordalékkúpból a finom poranyagot, majd a füves, száraz térszíneken lerakták, ezzel megindult a löszképződés. A glaciálisok idején a szoliflukció (sár- és iszapfolyás) átformálta a laza üledéket. Az interglaciálisokban (két hideg periódus közötti idő) melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat, ezáltal ismét megindult a hordalékkúp építés. A lösz a megemelt Hernád-parton a legmagasabb, majd kelet felé fokozatosan elvékonyodik. Alsódobszánál 8 m, Megyaszó környékén viszont már csak 2-4 m vastag.

         Gyönyörű látványt nyújt továbbá a Hernád menti magas part folyó menti része, mely rétegződésével egy torta szelet sokszínűségére emlékeztet. Felépítése a következő:

Magas part

0,00-5,95 m lösz

5,95- 6,35 m szürke homok

6,35-7,56 m kék agyag

7,56-9,10 m szürke agyagos homok

9,10-11,42 m sárga homok

11,42-13,83 m kékesszürke agyag

13,83-13,90 m sárga durva homok

13,90-14,00 m finom sárga homok

14,00-15,30 m agyag