A vörös postások kivégzése ongán

Postás hősök

A Postás Vörös Ezred 1919-es emlékműve

1919. május 10-e körül a 32. gyalogezred Üllői úti laktanyájában gyülekeztek a budapesti munkások, melyek között postások is voltak. Még aznap felszerelték őket, majd vonaton Füzesabonyig mentek, ahol kivagonírozás után ismertették velük a hadi helyzetet és a haditervet Miskolc visszafoglalására. Ongára 22-én délelőtt érkeztek. Század parancsnokukat Petrovics Ferencnek hívták. Érkezésük után rögtön a falu keleti irányában tüzelőállást foglaltak, felállították a géppuskát, itt várták az ellenség ellentámadását. Este egy Nagy Pál nevezetű főhadnagy, adott parancsot a tüzelőállás megszüntetésére és a beszállásolásra azzal, hogy nyugodjanak csak le, nem kell ellenséges támadástól tartani, azonban az őrszemeket felállítva hagyták. A csehek-más beszámolók szerint csehek és románok- támadása 23-án kora reggel, 2-4 óra között érkezett a faluhoz. A támadás nagyon meglepte a faluban lévő vörös postásokat, akiket hamar elfogtak.

Elfogásuk után az egyik vöröskatona a csehek szitkozódó francia ezredesére támadt, arcába ütött - vagy mart- mely során úgy megsérült, hogy fejét be kellett kötözni. A francia "generális" - aki a kis kastélyban lakott- adta ki a parancsot, hogy "foglyot nem tart". Az öldöklésre 9-10 óra közötti időpontban került sor. A kivégzés színhelye a Hernád hídon túl, körülbelül 40-50 méter távolságra az Onga felé vezető út mentén baloldalt, közvetlen a vizesárok mellett elterülő rét elején volt. Másokat bent a faluban lőttek agyon.

A francia lovastiszt a közeledő foglyokat kísérőkre rákiáltott, mire azok a foglyaikat leterelték az út menti kis rétre és ott lövöldözték le őket. (Érdekesség, hogy Onga kijáratánál kivégzett három sebesültet -Lencsés Jánost és két társát- is egy Gesztely felől közeledő lovas tiszt parancsára végezték ki.) Több postás egyenruhát viselt. Egyesek könnyű öltözetben, ingujjban estek fogságba. Koruk 20-35 év közötti volt. Kivégzés előtt a vöröskatonáknak alsóruhára, ingre kellett vetkőzniük.

A kivégzők 25-27 főből álltak, és erősen ittas állapotban voltak. A kivégzés csoportonként történt. A csoportokat külön-külön hozták a műúton a falu felé. A második -8 fős- csoport kivégzésénél, miután szembesültek sorsukkal a foglyok, hangosan tiltakoztak, kiabáltak és csak a lövések hallgattatták el őket. Egyesekkel előre megásatták a saját sírjukat.

A holttesteket kivégzés után id. Tóth József és Ruzsvánszki József ökrös gazdák szállították a tömegsírhoz. A temetésben helyi cigányok is részt vettek. A cseh katonák csak ledobálták a holttesteket a gödörbe, de az elrendezést a cigányok végezték.  Elmondások alapján a sírba dobáskor két katona még élt, de nem engedték megmenteni őket, a többivel együtt kellett eltemetni. A temetéskor papok nem voltak jelen. Egyházi temetést csak napokkal később tartottak, valószínűleg a falu felszabadítás után, a lakosság követelésére.

Az 1919-es emlékoszlop töredéke

A vörös postásokon kívül áldozatul esett még egy Kántor nevezetű fiú. Kivégzése okául az szolgáltatott ürügyül, hogy a fiú zsebében az Ongára behatoló csehek két fegyverlövedéket találtak, ennek felfedezésétől annyira megijedt, hogy elbújt, de a csehek felkutatták és, mint foglyot a többivel Gesztelybe vitték. A Kántor-fiú a kivégzés előtt hangosan kiabált anyja után : " Kedves édesanyám mentsen meg", de senki nem mert segítségére sietni. A gesztelyi tanács 1919-es halotti anyakönyvében 1919 VI. 19-éről olvasható, hogy a 23. sz. alatt bejegyzett Kántor János 16 éves, 1919 V. 23-án délelőtt 7 órakor meghalt.

Egy másik ongai áldozat egy Borsos nevű cigányzenész volt, akinek azért kellett meghalni, mert a felesége kiabált utána: "Borsos gyere be", amit a csehek bolseviknek értettek, és mielőtt lakásába visszaérhetett volna, többen is belelőttek.

A kocsmáros fiát, Grosz Viktort, aranyórája miatt támadták meg, és mivel az nem volt hajlandó önként átadni nekik óráját, elfutott a mező irányában egy búzatábla felé. A csehek utána lőttek, ott találták meg néhány nap múlva holtan. Papp Károly szervezett munkás volt, a nála talált szakszervezeti igazolvány elég volt ahhoz, hogy agyonlőjék. Zsák Károly 19 éves napszámos kopott katonazubbonya miatt lett a felbőszült intervenciósok áldozata: hasba szúrták. Lencse János postást Onga kijáratánál különálló sírba temették. Ongaújfalunál a " rossz malomnál" lőtték agyon Martiner Ágoston postatisztet, akit ott is temettek el a helyszínen. Másodmagával járőrben volt, és a Munk-tanya egyik gazdasági épületének sarkán összetalálkozott egy cseh-román járőrrel, mely a vörös karszalagos, civil ruhában levő postásokra tüzet nyitott; egyikük Martinert hasba lőtte, a másikat pedig lefegyverezte és fogolyként az uraság kocsiján a szikszói cseh parancsnokságára szállította be.

Egy 6 fős csoportot Alsózsolca irányából hoztak Ongára, és a falu egyik terén végezték ki.  Nagy Sándor nevű katona menekült meg közülük, aki az egyik ház udvarára befutott, majd a kertek alján menekült el majd elbújt az egyik házban, ahol az ott lakót rábírta, hogy tartsa őt fiának, ha keresnék. Bár menekülés közben golyót kapott, néhány nap múlva bement Miskolcra. Szalai Kálmán nevű postásba (a katonaságnál szanitéc volt, 21 éves) a csehek kettőt belelőttek. A sebesülés súlyos volt, mert az egyik lövedék a száján jött ki. A helyiek Szalait bekötözték, majd egy sebesülteket szállító kocsi Gesztely felé vitte. Kb. 1926-27-ben, mint a Horty-hadseregben szolgáló katona újra megjelent Ongán és köszönetet mondott a sebei ellátásáért. Nevezettnek elől arany fogai voltak, azzal pótolták a kilőtteket.

Az esemény után a direktórium 3 méter magas fakeresztet állíttatott fel, melynek vízszintes részére azt égették rá, hogy: "Itt nyugszik 20 budapesti postás vöröskatona vértanú és 3 ongai polgár, akiket a cseh és román imperializmus vad hordái kegyetlenül legyilkoltak."
Mikor a Tanácsköztársaság bukása után a románok újra megszállták a községet, a lakosság a feliratot eltávolította, attól tartva, hogy a védtelen lakosságon fognak bosszút állni a felirat miatt.

Postások csontjainak kihantolása

1919. júniusában Vöröskereszt Bizottság járt a Gesztelyben, amelynek tagjai németül beszéltek. Egyedüli magyar tagja a bizottságnak Pflieger törvényszéki orvos szakértő főorvos volt Miskolcról. A bizottság a tömegsírt felbontotta és minden egyes áldozatot lefényképezett. Szemtanuk szerint a vérengzést a nemzetközileg tiltott dum-dum lőszerekkel (lecsípett hegyű lőszer, mely a becsapódáskor erősen roncsol) hajtották végre. Az exhumált maradványokról megállapítást nyert, hogy a holttestek főleg alsóruhában voltak, mert a felsőruhájuktól, lábbelijüktől gyilkosaik megfosztották őket. Egyedül a Kántor-fiún volt rajta a falusi öltözet, mert annak nem tudták hasznát venni. Az elhunytak nagy része a budapesti "vörös postás ezred" tagjai voltak, kiket a román, cseh-katonák, mint foglyokat kivégeztek 1919. május 23-án, a román-cseh hadsereg visszavonulásakor. A kivégzések részben golyóval, részben puskatussal történtek. A "vörös postás ezredből" levő hullák egy részének a feje széjjel volt verve, valószínűleg puskatussal. Lőfegyver, katonai felszerelés a hullák mellett nem volt. Egy-két katonai csajka, egy-két sapka bizonyított "vöröskatona" mivoltuk mellett. Az exhumálás alkalmával emelték ki a tömegsírból a Kántor-fiút és szállították át szülei Ongára.

A gesztelyi temetőben sírjuk felett fakeresztet helyeztek el, amelyen a következők voltak felírva: "Itt nyugszik 23 vörös postásezredbeli katona, kit a román és cseh katonák ártatlanul legyilkoltak." A Postás Szakszervezet Gesztely község lakosságának közreműködésével 1959. május 21-én emlékművet állított fel a gesztelyi hős postások tömegsírja felett. A tragédia színhelyén tíz évvel később, 1969-ben emeltek emlékművet.

Az Ongán meghalt vörös katonák emléke előtt tisztelegve 1973-ban kezdeményezte a község egy emlékmű felállítását. Az 1973. május 19-én a régi temetőben exhumálták a vörös postások hamvait, és katonai díszpompával temették el a felállított emlékmű melletti díszsírhelyen. Az emlékmű elülső oldalán márványba vésve ez áll: Állították az ongai úttörők kezdeményezésére a postás dolgozók. 1973. V. 20.

Az ongai emlékmű

Harci repülőgépek Ongán 1919-ben

Harci repülőgépek Ongán 1919-ben

1919. március 21-én Magyarországon proklamálták a Tanácsköztársaságot, mely következtében április 16-án megindított román offenzíva nyomán gyakorlatilag rendszertelenül folyt a magyar csapatok visszavonulása. Április 23-án a románok elfoglalták Debrecent, majd három nap múlva Békéscsabát. A két város a román front felderítésére hivatott két repülőalakulat, a 7. és 6. repülőszázad állomáshelye is volt. Elestüket követően az említett századok az ország belseje felé hátráltak.

        Május 1-jére a román királyi hadsereg mindenütt elérte a Tisza vonalát. Április 24-én a cseh-szlovák támadás következtében északon is egyre nehezebb helyzet alakult ki, május 2-ára elesett Miskolc. A frontok megmerevedésével elkezdődött a hadsereg újjászervezése melynek következtében május 20-án Miskolc felszabadítására indított támadást siker koronázta. Az északi hadművelet támogatására újra repülőalakulatokat vezényeltek a front közelébe. Az ongai tábori repülőtér a községtől keletre található Patai-réten helyezkedett el, mely akkor a falu legelőjeként funkcionált. A repülőgépeket feltehetően hangársátrakban tárolták, míg a pilóták többségét Bárczay Zoltán kastélyában szállásolták el.

1919 májusának utolsó napjaiban települt át a 7. repülőszázad Mátyásföldről Mezőtárkányra. Május 29-én és június 1-jén három felszállás alatt elvesztettek öt pilótát és megfigyelőt köztük a század parancsnokát. Bernárd Mátyást ezt követően Wágner János váltotta az alakulat élén, amely Mezőtárkányról Ongára költözött. 

Neogrády Sándor főhadnagy

A század egyik megfigyelője, Neogrády Sándor elbeszélése szerint Ongán az egységnek mindössze egyetlen üzemképes repülőgépe maradt. Az egység újjászervezése érdekében visszavonták őket a fővárosba. Neogrády Ongáról is teljesített bevetést: „Felderítésre szállt fel, egyik községnél román üteget vettek észre, mely a magyar rajvonalat lőtte. Egészen alacsonyan repültek. Pilótája mutatta neki, hogy lője géppuskájával román üteget. Ekkor egy vadászgép jelent meg. Neogrády egy pár pillanatig bizonytalan, de megnyugszik, amikor megpillantja rajta a vörös csillagot, a gép oldalán. A saját vadászgép rácsapott a román ütegre, amelynek személyzete szétrebbent. Ezután Kassa felé repültek, a vasútvonal felett. Amikor Kassa fölé értek, akkor futott be egy páncélvonat szerelvény Kassa vasúti állomására. Ezután visszarepültek Ongára.”

Az ún. második miskolci csatát követően a frontvonal folyamatosan északabbra tolódott. Június 2-án a gyalogság támogatására a mátyásföldi 8. repülőszázadtól négy pilóta érkezett Mezőtárkányra, ahol addig egy három gépből álló különítmény tevékenykedett. A következő napon mindannyian áttelepültek Ongára. Itt teljesítették feladataikat június elején a II.hadtest alárendeltségében.

        E bevetések egyik első példája június 7-én történt, amikor két Aviatik D.I vadászgép indult felderítésre. Az út során az egyik vadászgép 12.00-kor Büdszentmihály községben egy kb. 150 szekérből álló trént támadott meg. A Tiszadob felé tartó oszlopot géppuskatüzével megzavarta, majd folytatták útjukat.

Aviatik Berg D.I a Tanácsköztársaság felségjelével

A Miskolc körüli hadműveletek során számos alkalommal érte támadás Miskolcot a levegőből és ennek megakadályozása volt az oka, hogy a vadászegységet Ongára telepítették. Június 10-én 19.00 körül ellenséges repülőgép keringett a 8. század reptere, Miskolc és a vasútállomás felett. A hivatalos beszámoló szerint: „Dacára annak, hogy direkt telefonösszeköttetés van létesítve a III. hdt. és a század között, nem volt elérhető, hogy saját ellenintézkedés eszközöltessék. Tokaj–Bodrogkeresztúr–Szerencs körletben folyamatban lévő csapateltolások leplezésére elrendelem, hogy az összes startkész gépek közül állandóan kettő gép azonnali felszállásra készenlétben legyen. A gépek csupán a III. hdt. pság parancsára startolhatnak, parancs nélkül csak az esetben azonnal, ha közeledő ellenséges gép közeledését feltétlen biztosan felismerik.” Emellett további intézkedéseket is elrendelt a hadtestparancsnokság: „Az utóbbi napokban ismételten ellenséges repülők keringtek a hadtest körlete fölött és némelyütt bombákat is dobtak. Az ellenséges repülők megjelenése csak nagy késedelemmel jelentetett. Az összes távíróállomások közegei kioktatandók, hogy ellenséges repülők megjelenéséről teendő jelentéseknél az összes beszélgetéseiket szakítsák meg és a repülőjelentés leadásának adjanak kapcsolást. A hadtestparancsnokság minden esetben gondoskodni fog, hogy saját harci repülők az ellenséges repülőket ártalmatlanná tegyék.”

        Az állandó készenlét hamar eredményre vezetett. „VI. 12-én délelőtt 9 órakor Miskolc felett román repülő észleltetett. A 8. repülőszázad azonnal két harci géppel szállt fel. Újvári László és Keisz Géza pilóták a román gépet üldözőbe vették és lelőtték. Az ellenséges gép (kétüléses) Sajószöged (Sajó torkolat előtt) községbe zuhant le.”

Újvári László egy újságnak így számolt be a légi harcról: „Az ellenséges repülő megjelenése és a légiharc váratlanul ért bennünket. Megfigyelőink nem jelezték feltűnésüket és a részünkről való megtámadása a saját kezdeményezésünk eredménye. Mikor a repülőt észrevettük, Keisz Géza tábori pilótának meghagytam, hogy repüljön fel és állapítsa meg, hogy saját repülőnk-e, vagy ellenséges. Meg kell említenem, hogy az egész század »harckész« volt, ezért sikerült a váratlan kimenetelt elérnünk. Mikor Keisz Géza gépje elérte az ellenséges repülő magasságát, világosan megállapította, hogy ellenséges román repülőgép. Azonnal géppuskatűz alá vette, amit a román gép viszonzott. Keisz szándéka elsősorban az volt, hogy géppuska tüzelésre az ellenséges pilóta vagy leszáll, vagy pedig felveszi a légiharcot.

Én a gépemmel két perc alatt a levegőben voltam és az üldözésben támogattam Keisz Gézát. Már-már azt hittük, hogy a román gép »átcsúszik« a Tiszán és elmenekül. Ezért a gép útját balról elvágtam, míg Keisz hátulról elfoglalta a gépem helyét és ismételt géppuskatűz alá fogta az ellenséges gépet. Mikor az ellenséges pilóta látta, hogy a menekvése lehetetlen, éles kanyarulattal akart a szorongásból megmenekülni. Ez okozta a vesztét, amennyiben teljes célt mutatva géppuskánk elé került és megsebesítettük a pilótát, úgy, hogy a gép vezető nélkül hirtelen lesiklással lezuhant Sz. község felett az egy[ik] ház kertjébe. A zuhanás hatása alatt az ellenséges pilóta és megfigyelője szörnyethaltak, gépjük tönkre zúzódott.”

Román UFAG C.I

        A lelőtt repülőgép egy zsákmányolt, magyar gyártású UFAG C.I típusú felderítő volt. Egy másik forrás szerint többszöri intésre és figyelmeztetésre sem szállt le a román gép, annak ellenére, hogy figyelmeztető lövéseket adtak le eléje. Amikor pedig a gép a román front felé akart menekülni, Újvári alá kerülve egy sorozatot adott le rá. A román UCI előbb bukfenceket vetett, majd a hátára fordulva zuhanni kezdett, és a földön összetört.12 A 161.156 jelű UCI legénysége, Stan Bucur tiszthelyettes pilóta és Mihail Hurmuzescu főhadnagy megfigyelő valószínűleg még a levegőben meghaltak. 

        A katonai vezetés igyekezett az elesett repülőkről hírt adni a szemben álló csapatoknak. „Jelentjük, hogy a Szederkénynél lévő román repülőgépet és annak halottait (…) megvizsgáltuk a náluk talált térképeket és román újságokat és egyéni feljegyzéseiket (Hatvanba a csoporthoz küldtük, az iratokból az volt megállapítható, hogy Nyíregyházán áll a II. román lovas hadosztály). Jegygyűrűt, készpénzt, kulcsokat további parancsig itt tartjuk, valamint a pilóta igazolványát is leghelyesebb volna azokat a tiszafüredi hídnál parlamenter útján átadni. A repülőgép felszállási helye Debrecen és pedig szolgálatilag escadrile sopwith 2-hez tartozik. A halottakat Szederkénynél eltemettük és sírjukat megjelöltük. (…)

        Szederkénynél eltemetett román pilóta és megfigyelő privát iratai (levelek, stb.) továbbá értéktárgyai (óra, jegygyűrű, pénz), valamint pilóta igazolványa a tiszafüredi hídnál VI. 17-én parlamentaire útján átadandó.

        Egy udvarias, tónusban lehetőleg francia nyelven tartott átiratban az átellenben lévő 2. román vadász hadosztály parancsnokság értesítendő, hogy nevezett repülők légi harcban hősi halált haltak és a szederkényi temetőben végtisztesség megadása mellett eltemettettek. Sírjuk megjelöltetett.

            Parancs végrehajtása jelentendő.”

Ugyanaznap a 8. repülőszázad benzinhiány miatt startképtelenné vált és sürgősen kért 30 hordó benzint.  Június 14-én az egységet Ongáról áthelyezték Győrbe.

A Schwéger Béla parancsnoksága alatt álló 6. repülőszázad 1919. június 3-án parancsot kapott, hogy Gödöllőről helyezze át székhelyét Miskolcra. Bár állomáshelyét Miskolcon jelölték ki, az egység Ongán rendezkedett be. Feladatuk elsősorban a felderítés volt egyrészt kelet felé a Szolnok–Nagyvárad vonaltól északra fekvő területet, mélységben a Debrecen–Szatmárnémeti–Munkács–Ungvár vonalig, különös figyelmet fordítva a debrecen–nyíregyházi vasútvonalakra, másrészt a Hernád és a Poprád völgyében Poprádig.

        

LVG C.VI típusú gép bevetésre indúl, valószínűleg Ongáról

Az alakulatot elsősorban a németektől szerzett LVG C.VI típusú felderítőgépekkel szerelték fel. A megbízható gépeket azonban a rendszeres felderítő utak alaposan megviselték. Június 18-án például, miután az egyetlen még használható LVG motorja „melegre futott”, mintegy másfél napig nem állt rendelkezésre üzemképes gép. „A 6. repülőszázadnál csupán kettő hordó benzin és egy félig startképes gép. Benzin és a tegnap beígért 1 LVG és 2 Berg gépre szükség volna.”

         A gépek további sérüléseket is szenvedtek. Június 21-én Kimmel és Schuff gépe sérült meg a leszállásnál, július 1-én Bodó és Kristofil kapott találatot és Csanálos-Sóstó mellett értek földet, július 5-én ismét egy landolás közben elszenvedett sérülés, végül pedig július 13-án Breier és Kristofil hozták haza gépüket néhány találattal a szárnyon.

         Az egyre növekvő számú ellenséges berepülés elhárítására eredetileg a III. hadtestnek alárendelve Ongára szándékoztak áthelyezni a 8. repülőszázadot, ám helyette az I. hadtesthez osztották be. Az Ongán lévő századnál azonban „a négy felderítő gép közül is állandóan csak egy darab startképes”. „A saját felderítés további sikeres végrehajtásához, azon kívül az ellenséges felderítés meggátolása céljából még legalább egy felderítő és 3 harci gépre sürgős szükség volna.” A kérésre öt nap múlva érkezett válasz, miszerint „a hadsereg-parancsnokság egynéhány Fokker együléses harci gépet fog Ongára útba indítani”. A vadászgépek megérkezése azonban néhány problémába ütközött, amelyre Hoffart János így emlékszik vissza : „Hoffartot 1919 júliusában a Berg gépével Ongára rendelték, az itteni harci rep. erők megerősítésére. Győrből Schnepf Istvánt, Rákosról Deutsch Istvánt rendelték ki és a három vadászgépnek az Ongára való átrepülés előtt Rákoson kellett gyülekezni. Rákosról rajban indultak el, raj parancsnok: Hoffart, de csak Hoffart jutott el Ongára, mert az odarepülés közben az egyik kísérő még Hatvannál, a másik Mezőkövesdnél kényszerleszállt.”

         Bár a 6. repülőszázad szinte mindennap több felderítést is végzett a hadtest vezetése mégsem volt elégedett: „A startolási parancs vétele után mindig több óra telik el, míg többszöri sürgetésre a felderítésre kirendelt gép végre elstartol. A jelenlegi helyzetben azonban rendszerint valamely körletnek sürgős felderítésére van szükség, ami ilyen formán direkt lehetetlenné válik. Ennélfogva elrendelem, hogy holnaptól kezdve a startképes gépek úgy készítendők elő, hogy a startolási parancs vétele után legkésőbb öt percre a felderítésre rendelt gép elszállhasson.”

         Július 29-én délelőtt egy betolakodó üldözésére  emelkedett a levegőbe egy LVG. A Debrecen felől Onga, Miskolcon át Izsó irányába tartó francia repülőgép az erős gépfegyvertűz dacára folytatta útját, a felszálló repülőgép Miskolcig üldözte, ahol a felhők miatt Jäger és Zakariás szem elől vesztette az ellenséges gépet. Ugyanaznap három 269-es sorozatú Brandenburg felderítőgép landolt Ongán.

        A sikertelen tiszai átkelést követő román támadás következtében összeomlott a front és megkezdődött a teljes visszavonulás. A 6. repülőszázad a román csapatok előnyomulása miatt

Ongáról visszavonult és Gödöllőn vagonírozott ki, ahol a teljes felszerelése a románok kezébe jutott, többek között négy startképes és két leszerelt repülőgép.

Száva Péter és Diószeghy László így emlékszik vissza a történtekre:

        „A hadi helyzet rosszabbodásával kimozdították a szd-t az állomáshelyéről s bevagonírozva gépállománnyal és felszereléssel Gödöllőre érkeztünk. Kértük az állomásfőnököt, hogy engedjen bennünket tovább, hogy Pesten keresztül a Dunántúlra menthessük a szerelvényt. Nem biztosított kijáratot, de még a mozdonyt is lekapcsoltatta a szerelvényről (vörös gyűlölet). Másnap az egész szerelvény román fogságba került.”

        „…verekedve jöttünk vissza Gödöllőig, ott már elénk került az ellenség. A vonatunkról lepakoltunk s a királyi kastély intézői udvarában s épületében húzódtunk meg, két hízónkkal és két kocsinkkal együtt, s egy hétig ott táboroztunk, majd civilbe átöltözve ment mindenki, ki hova tudott menni.”

A július 20-án megindított tiszai offenzíva támogatására Ongára helyezték a 3. repülőszázadot is. Az egység tevékenységéről fennmaradt kevés dokumentum egyike Sidó István és Bencze István július 26-i bevetéséről számol be. A két repülő azt a feladatot kapta, hogy derítse fel és bombázza az ellenséges csapatok Kisköre melletti tiszai átkelési pontját. Két bombával eltalálták a pontonhidat, de a másik kettőt – két légvédelmi üteg erős tüze miatt – itt nem tudták ledobni. Ezután Szolnok felé folytatták útjukat és végiggéppuskázták a szolnok-debreceni műúton haladó csapatokat, végül pedig Debrecent elérve géppuskával lőtték a vasútállomást, majd közel ötórás repülés után tértek vissza támaszpontjukra. Pár nappal később pedig összeomlott az arcvonal és erre a századra is a menekülés várt. 

A 3. repülőszázad gépei

Felhasznált irodalom: Czirók Zoltán Repülőszázadok Ongán-1919