Az 1848-as forradalom hatásai az egyes falvakban

„Hála Istennek, hogy megértük!” 

Az 1848. esztendő első hónapjaiban, nagy sürgés-forgás támad a bőcsi reformátusok temploma körül – olvashatjuk Gyüker József bőcsi földműves naplójában. De igaz ez a Hernádot szegélyező összes településre. A híre mindenhova eljutott a nagy tavaszi változásoknak, amely meghozta a jobbágyság felszabadításáról és az urasági robotmunka eltörléséről szóló törvényt. Az öreg Gyüker József nagy fellélegzéssel írja naplójába: „Hála Istennek, hogy megértük! 1848. tavaszkor kezdett a forradalom indulni… Ugyanebben az évben szűnt meg a robot. A tavaszi szántáskor utoljára a Csegébe szántottam robotába és a dézsmálás is elmaradt.” Az új rendet a közigazgatás vezető embere, a főszolgabíró közölte a községgel.
A hernádnémeti Fige család naplójában pedig az alábbi bejegyzés olvasható: "1848 évbe április 9dikén jött be nállunk és az egész Európába a szabacság, akkor szűnt(ek) meg az úrbéri-viszonyok, az rabota szolgálat, dézsma tasja (= taksa) s. a. t., melynek öröm ünnepet tar­tottunk. Húsvét másod napján az egész helységbe vígasság volt, 51 üveg bortel fogyasztottunk akkor az ünnepbe.”

Halmajon azonban nem ment ilyen könnyen a változás. A feudális szolgáltatásokat továbbra is teljesítették, amit bizonyít, hogy a tagosítási per során a községi bíró és a jegyző igazolják, hogy az úrbéresek 1848. május 1.-től 1869. május 13-ig még tettek úrbéri szolgáltatásokat, mert hajtották őket. Egy évre még a dézsmát is megadták, ami két köböl gabonát, hat véka árpát és tizenkettő kéve zsúpot jelentett.

A jobbágy-felszabadító törvény értelmében a majorsági jobbágyok csupán személyükben szabadultak fel, az általuk használt föld nem lett a tulajdonuk. A jobbágyok tájékozatlanságát használta ki a földesúr, amikor a szolgáltatásokat beszüntető jobbágyokkal szemben azzal lépett fel 1852-ben, hogyha az elmaradt ötévi szolgálatot pótlólag nem teljesítik vagy nem váltják meg, elvesztik jogukat a föld további szabad használatához.

A forradalom híreit hallgatja a falu népe

A nemzeti érzelmek fellángolásának jeleként a bőcsi templom kapuját nemzetiszínűre festik.

Alsóvadászon 1848 áprilisában "...a békés úton kivívott szellemi és polgári szabadságért hálás isteni tiszteletet..." tartottak a templomban. A nemzeti ügy iránt elkötelezett Kérészy Mihály lelkész folyamatosan ébren tartotta az ország ügye iránt a közfigyelmet. "Április 21-én tisztelendő prédikátor úr a nemes egyháztanácsot s mindkét fél bírákat meghívta a délesti isteni tisztelet végeztével hírlapok olvasására."

Valószínűleg a márciusi forradalom szelleme járja át az  alsódobszaiak 1848. május 31-én keltezett levelét, melyben Kisdobsza kéri egyházuk különválását a Nagy-Dobszaitól, hiszen tudják biztosítani a papot, és ugyan annyit fizetnek, mint a nagydobszaiak. Ezennel kérik a nagy-dobszai templom építésére befizetett pénz visszafizetését.

Csakhamar megharsantak a nemzetőrség toborzó dalai és megkezdődik a toborzás, katonai kiképzés. A Gyüker-féle naplóban így olvashatjuk:

„1848-ban tavaszkor kezdett a forradalom indulni, a vármegye tisztjei városon, falukon megjelenvén, serkentették a népet a felkelésre és a papok is javalván a köznépnek, az őrsereg csakhamar összeíródott és egész nyáron át, némelykor a berken, egzerérozást tanultak. Bizéki nevezetű őrnagy volt a komendánsok.”

Újságot olvasó idős paraszt

Alsóvadász is kiállított egy nemzetőr századot Fáy Ferenc parancsnoksága alatt, melynek  Kis István, az egyház curatora is tagja volt, s 1848. október 15-én maga is a haza védelmére indult. Megyaszóról 273 nemzetőr került kiállításra. Gönc lakói is a forradalom, majd később a szabadságharc ügye mellé álltak. Pénzt gyűjtöttek a Pesten felállítandó „Martius 15. 1848." emlékműre. A krajcáronként összeadott pénz huszonnégy forint tizenhárom krajcárt tett ki. 1848. április 21-én felállították a nemzetőrséget. A II. nemzetőr zászlóalj harmadik százada Göncről került ki. Parancsnoka Erdélyi István százados volt.

Októberben az alsóvadászi templomban felolvasásra került Batthyány Lajos miniszterelnök levele, "...melyben igen elevenen rajzolja azon vészteljes komor fellegeket, amelyek kedves honunk polgári egén, ennek dél s nyugoti sarkai felől édes nemzetünket... végveszéllyel fenyegetik". Nem sokkal ezután, október 28-án az egyházközség elöljáróinak

gyűlésén foglalkoznak a haza sorsával: "A tisztelendő prédikátor úr világosítá az egyháztanácsunkat hazánk mostani vészes állapotjáról."

A haza veszélyének hírére el is indulnak a nemzetőrök, és honvédek megütközni az ellenséggel: „Szent Márton nap után felülrül Kassa felé indultak az ellenség ellen. A kormányok rendelkeztek: az őrseregbül minden tizediknek  el kellett menni, vagy a maga helyébe legényt fogadni.”

A maga helyébe fogadásra jó példa az alsódobszai Gaskó István Esete. Az 1848-as szabadságharc során Kis-Dobszáról két legény vonult be Kossuth seregébe. Egyikük -Gaskó István- egy bábonyi gazdag legény helyett, 300 forintért. A szabadságharc vége után több évvel tért haza megöregedve, összekaszabolt forradásos arccal, elváltozott hanggal. Családja elsőre meg sem ismerte, be sem akarta engedni.

 A kezdeti örömmámort követően a háború zord arcának híre is elért a hátországba: Összeszedvén magokat elindultak, jóféle ruhákba, Újhelybe, Boncsér József, mint próbált, azelőtt katonaviselt ember volt köztök a parancsnok.

Nemzetőrök

Újhelyből Kassára mentek, itt kaptak fegyvert, de némelyik részének fegyver se volt a kezébe az előtt. Az ellenség jött felülrül. Harmadnapra kélve ki kellett rukkolni a harsányi partra. Itt rendbe kellett állni.

Az ellenség jött le Kassáról Szikszó felé, a szikszai és az ujfalusi hegyen várta a katonaság megérkezését, de olyan hideg volt, hogy a strázsák közül fagyott meg, mert a hidegséget a hó is nevelte.

A magyar az ellenség előtt itt nem állhatott meg, hanem elnyomult. A belsőbőcsiek Szentpéteren voltak kovártélyba, onnan jártak ki a határszélre strázsálni. Gömör felől várták az ellenséget. Éjszakára ölfát vittek ki tüzelni, mégis alig állhatták a hideget. Dudás Sámuel is ott volt, ő beszélte.”

Az alsóvadászi egyház november 12-i határozata elrendelte, hogy "A háború által utolsó ínségre jutott fejértemplomi, debelyácsi és pákozdi szerencsétlen lakosok számára keresztyéni adakozás egybeszedése rendeltetett az egyháztanács részéről." 1849. májusában pedig a függetlenségi nyilatkozat olvastatott fel a templomban.

Falusi tanács

1956-os Forradalom

 A forradalom szele vidéken

         Az 56-os forradalom hallatán a legtöbb embernek a budapesti események jutnak eszébe. Páran talán még hallottak néhány nagyvárosi sortűzről, tüntetésről is, azonban a falvakban történt változásokról, helyi forradalmakról vajmi  keveset beszélnek. Pedig az októberi események országos méretűek voltak. Hatásuk a legkisebb faluban is érezhetőek voltak, melyre jó példák a következő települések.

Alsódobsza

Október 23-a után Miskolcról érkeztek munkások, akik rendszerváltozásról, s a budapesti eseményekről beszéltek. Október 27-én az emberek zászlókkal gyűltek össze az egykori Hőskertben. Egy részük megállt a templom előtt elénekelte a Himnuszt a Szózatot és a Talpra magyart. A Hőskertben összegyűlt tömeget Bagócsi Lajos református lelkész csillapította le, és oszlatta fel, majd a tanácsháza udvarán gyűlést tartottak, amelyen a „községi tanács mellé" 10 tagból álló Munkás-Paraszt Tanácsot választottak titkos szavazással. A testület elnöke id. Kovács Istvánt lett. A rend védelmére 12 tagú nemzetőrséget állítottak fel, melynek parancsnokának Zsebesi Ambrus földművest választották. Ezek a szervezetek ezután kérték a község tanácstitkárától az önvédelmi fegyverét. Simon Bertalantól azt kérték a fiatal nemzetőrök, hogy foglalja el a hivatalt a tanácsházán. Ő a következőt válaszolta: „Ti akartatok hivatalt, hát akkor üljetek bele!” Budai Károly tanácselnök –ki ekkor Debrecenben tartózkodott iskolában-a gyűlés után lemondott.

56-os miskolci felvonulás

A munkástanács 17 pontos követelést fogalmazott meg, amelyben követelték a szovjet csapatok kivonását, az elfogott szabadságharcosok amnesztiában részesítését, a beadás, a gyermektelenségi adó, a kötelezőbiztosítás eltörlését, titkos választásokat és a paraszti tömegek érdek képviseleti szervezetének a megszervezését. Október 31-én élelmiszergyűjtést indítottak, majd november 11-én a munkástanács átalakult Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottsággá.

Megyaszó

           Megyaszón október 26-án felvonulást rendeztek, amelyen szovjet- és pártellenes jelszavakat kiabáltak. Ezt követően népgyűlést tartottak, amelyen Balázsi Barnabás földműves elszavalta a Nemzeti Dalt. Ezután 11 tagú többnyire földművesekből álló munkástanácsot választottak. A testület elnöke Helmeczi Bertalan földműves –egykori csendőr- elnökhelyettese Balázsi Barnabás lett. A munkástanács 13 tagú nemzetőrséget állított fel, amely parancsnokának Gecső Sándor földművest bízták meg.

A munkástanács - Csákó Imre tanácstitkár kivételével leváltotta a község kommunista vezetőit. A gyermekotthonban külön munkástanács alakult, elnöke Sárkány Béla, elnökhelyettese Finta Elemér lett. A lakosság haragja a párt és az egykori jogtalan tagosítás ellen fordult. Egy kisebb csoport behatolt az MDP párthelyiségbe, az ott talált vörös zászlót és más dekorációs anyagokat elégették, majd követelték, hogy a párttitkár adja át fegyverét. A nemzetőrség működése során összeszedte a községben lévő fegyvereket, ennek során több kommunista lakásán házkutatást tartott. A rendőrőrsöt nem fegyverezte le, állománya a munkástanácsba „beolvadva" végig rendes szolgálatot teljesített.

Tüntetés Miskolcon

Október 29-én Csákó Imre titkár aláírásával a munkástanács felhívást adott ki élelmiszergyűjtésre. A sebesültek részére október 31-én, illetve november l-jén 51.020 forint értékben nagy mennyiségű gyűjtött tojást, csirkét, tyúkot, kacsát, libát, pulykát, marhát, sertést, juhot, burgonyát, lencsét, borsót, rákot, cukrot, mézet, zsírt, szalonnát, vajat, lisztet, diót, lekvárt, almát, zöldséget, kukoricát szállítottak teherautókon Miskolcra.
         November 4-e után a szovjet csapatok bevonulása elleni tiltakozásként röpcédulák jelentek meg a községben. November 10-én három helybeli zászlóval a kezében felvonulást kezdeményezett, azonban a lakosság nem csatlakozott hozzájuk. November 15-én a munkástanács átalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottsággá.

Sóstófalva

Október 28-án 10 tagú községi Munkás-Paraszt Tanácsot választottak. A munkástanács működése idején végig együttműködött a párttitkárral és a tanács vezetőivel, sőt Lenkei Ernő vb elnök és Nagy László vb titkár a testület tagja lett. A munkástanács elnöke feltehetően Szabó Sándor iskolaigazgató volt. A rend védelmére a községben 5 tagú nemzetőrséget állítottak fel, amelynek parancsnoka valószínűleg Kendecsi Barna kőműves lett. A munkástanács mindössze egyszer ült össze, amikor a vetőmagok kiosztását tárgyalták meg. A testület november 12-én oszlott fel.

Borsodi nyomda 1956 októberében

A megtorlás célpontjában Sztrakon Bertalan állt. Bár ő csak tagja volt a munkástanácsnak, az ÉSZAK MAGYARORSZÁG cikkében annak elnökeként írtak róla. Sztrakon Bertalant augusztus l-jén tartóztatták le, majd izgatásért 6 hónapi felfüggesztett börtönre ítélték. Herczeg József FMSZ ügyintéző munkástanács tagot kijelentései miatt rendőrhatósági felügyelet alá helyezték.

Újcsanálos

Október 27-én reggel 7 órakor 3-4 fiatal tüntetést kezdeményezett, melyhez csatlakozott a lakosság is. Hamarosan 7-800 fős tömeg járta az utcákat. A felvonulás a tanácsháza előtt ért véget, ahol Korompai János iskolaigazgató elszavalta a Nemzeti Dalt, majd Németh András földműves mondott beszédet. 15 pontos követelést állítottak össze, amelyben követelték a szovjet csapatok kivonását, a harcok azonnali beszüntetését, új kormány azonnali alakítását, szabad választás kiírását, a múlt bűnöseinek nyilvános tárgyaláson való felelősségre vonását, a szabad vallásgyakorlást, valamint a hadifoglyok hazabocsátását. A követelésekkel háromtagú bizottság indult Miskolcra, a megyei munkástanácshoz. Ezután 16 tagú munkástanácsot választottak, amelynek elnöke Németh András, elnökhelyettesei Molnár Lajos és Szentiványi Ferenc, míg titkára Pankucsi Balázs vb titkár lett. A választás után a munkástanács megtartotta első ülését, amelyen 32 fős „ideiglenes munkásőrség" néven nemzetőrséget állított fel. A nemzetőrök kioktatásával és felügyeletük ellátásával Lénárt József rendőrt bízták meg. Az ülésen élelmiszergyűjtésről hoztak határozatot a miskolciak megsegítésére. November 11-én a munkástanács munkás-paraszt forradalmi bizottsággá alakult át.