Alsódobsza földtani értékei

Szén, gipsz, nomeg ezerszínű lösz és agyag

A Harangod vidéke, melyhez Alsódobsza is tartozik dombos jellegű, mely nyugaton meredek peremmel szakad le a Hernád alluviális (fiatal folyóvízi üledékből felépített) síkjára.

A Hernád egy dobszai szakasza

A szarmata végén (13-14 millió éve) a terület megsüllyedt, s tengeri elöntés alá került. A térségi tengeröbölben sekélytengeri, ún. partközeli facies: homok, kavics, sárga és kék agyag, homokos agyag és agyagos homok rakódott le. Rozlozsnik Pál az alsópannon rétegekben korjelző faunákat talált a Hernád partjának alsódobszai szakaszán. A Felhegytől nyugatra durva homokban és szürke, illetve sárga meszes agyagban az alábbi maradványokra bukkant: Prosodacna schmidti Hörn, Congeria vident, Limnocardium variecostatum Vit., Limnoccferdium cfr. penslii Fuchs, illetve Helicigona cf. orbis.

Az alsó-és a felsőpannon határán a folyó bal parti sávja megemelkedett, ezáltal szárazulattá vált. Ezen a mocsaras, erdős területen megindult a szénképződés. A keletkezett szenet Rozlozsnik Pál (1932) szénpala és lignit néven írja le, míg mások barnakőszénként említik. Korát és képződési környezetét tekintve lignitről van szó, de figyelembe véve azt, hogy a német nevezéktan alapján a lágy (puha) barnakőszén megfelel a lignitnek, a barnakőszén elnevezés is helyes.

Lignit

A Felhegyen a tengerszint feletti 200 m magasságban 40-50 cm vastagságú szénréteg bukkant a felszínre. 1925-36 között és 1949-50 telén a lakosság a kitermelését is megkezdte, bár a barnakőszén, sem vastagságában, sem minőségében nem éri el az optimálist. A településtől nyugatra 160 m-es tengerszint feletti magasságra, míg a Felsőhegynél 150 m-re ereszkedik le a széntelep. Itt az összlettben két vastagabb és közöttük két vékonyabb fás barnakőszénréteg található. A két vastagabb telep között 5 m-es a távolság. Az alsó telep mindössze 67 cm vastag. Fűtőértékük 2120-3971 cal között váltakozik. Észak irányba a kőszénrétegek elvékonyodnak és lealacsonyodnak a Hernád szintjéig. Ezt a szenet a 30-as években a közeli községekben értékesítették.

       Az a gazda, akinek a földje alatt futott a bánya, illetményszenet kapott. Egy időben az iskolát is az egyházi földek után kapott járandóság szénből fűtötték. A tanító pedig a bányász szülőktől kapott szénnel tüzelt. A bányát aztán bezárták, ugyanis a gyenge minőségnek köszönhetően nem volt kifizetődő a kitermelése. Mivel a szénréteg közel a felszínhez helyezkedik el, a föld néhány helyen beszakadt így veszélyeztetve a földművelést. Vájatai olykor a falu házai alá is benyúltak, s a lakók nem bírták elviselni a bányászattal járó rezgéseket. Ugyanakkor az is előfordult, hogy a föld megsüllyedt, és a lakóházak veszélybe kerültek. Egy része az itt lévő szénnek még a Hernádba is belenyúlt. Az emberek a víz alól szedték ki a szenet, majd a partra rakva, száradás után hazavitték. A főaknászt Stubner Gyulának hívták. Említésre méltó, hogy a Kis-erdő alatti részen is van szén.

Gipsz kristály

A Doma nevű partszakasz suvadásos lignites rétegeiben gipszkristályokat találhatunk, a mintegy 40 cm-es sárga színű agyagrétegben, mely színét a felette található lignitrétegtől kapta. Ennek hatására limonit csomók és 6 cm vastagságot is elérő gipszlencsék is képződtek benne. A gipsz valószínűleg az eredeti növényi anyagok fehérjéinek bomlásakor keletkezett kénvegyületeknek az egyidejűleg lerakódott Ca-tartalmú vegyületekkel, kiváltképp mésszel alkotott keveréke. Nagy esőzések utáni, suvadásokkal feltárt friss rétegekben gyakran találhatunk fehér, szürkésfehér, általában zavarosan áttetsző, csak apró részletekben víztiszta kristályokat. Gyakoriak a szabálytalanul összenőtt kristályhalmazok, ritkábbak a rosszul fejlett fecskefark alakú ikrek. A szerencsi Zempléni Múzeum egykori kis földtani gyűjteményében több mint 50 gipszkristály volt, melyeket a 60-as években gyűjtöttek Alsódobszán. Az 1940-es évek elején szerpentinút építése közben a munkások 1-2 dkg-tól egészen a negyedkilós darabokig találtak ilyen kristályokat. Ezekből a kristályokból az egykori Hejczei János-féle szőlő aljában is található. Kiégetve és összetörve kiváló gipsz alapanyag.

A felsőpannon idején már csak Harangod DNy-i részét borította a tenger, a többi terület már szárazulattá vált, amelyre az északról érkező Ős-Hernád kavicsos üledéksort rakott le. Pinczés Zoltán szerint az Ős-Hernád a Hideg-völgyön át folyt délfelé, majd a levantei megbillenés során került a mai helyére. A pliocén végén (2,5 millió éve) és a pleisztocénban (2,5 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig) a folyók és

Súvadás

patakok tovább építgették hordalékkúpjukat. A pleisztocénban (jégkorszakban) hazánk a Harangod vidékével együtt peri-glaciális (jégtakaró környéki) területhez tartozott. A glaciálisokban, amikor a jég egészen a Kárpátokig nyomult előre, a hőmérséklet rendkívül alacsony volt. A kevés csapadéknak köszönhetően a folyók vízhozama csökkent, ezáltal kevesebb hordalékot szállítottak. Az erős északi szelek kifújták a hordalékkúpból a finom poranyagot, majd a füves, száraz térszíneken lerakták, ezzel megindult a löszképződés. A glaciálisok idején a szoliflukció (sár- és iszapfolyás) átformálta a laza üledéket. Az interglaciálisokban (két hideg periódus közötti idő) melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat, ezáltal ismét megindult a hordalékkúp építés. A lösz a megemelt Hernád-parton a legmagasabb, majd kelet felé fokozatosan elvékonyodik. Alsódobszánál 8 m, Megyaszó környékén viszont már csak 2-4 m vastag.

         Gyönyörű látványt nyújt továbbá a Hernád menti magas part folyó menti része, mely rétegződésével egy torta szelet sokszínűségére emlékeztet. Felépítése a következő:

Magas part

0,00-5,95 m lösz

5,95- 6,35 m szürke homok

6,35-7,56 m kék agyag

7,56-9,10 m szürke agyagos homok

9,10-11,42 m sárga homok

11,42-13,83 m kékesszürke agyag

13,83-13,90 m sárga durva homok

13,90-14,00 m finom sárga homok

14,00-15,30 m agyag

Turkoly Sámuel az őshaza kutató

A kuruc Julianus

Turkoly Sámuel levele

Őseink egykori szállásterületeit kereső magyar kutatók a századok folyamán sokfelől és többféle módon próbáltak közel kerülni az őshazához. A felvilágosodás – és a reformkor nemzedékei számára az elvesztett testvérek felkutatása szinte kötelező politikai céllá rangosodott. Az ekkor megismert őstörténeti források között akadt egy olyan levél is, amely nem a magyar őshazára vonatkozó kutatás eredményeképpen született, hanem egy katonai feladat teljesítése közben.

A nevezetessé vált levél szerzője Turkoly Sámuel, aki 1691-ben Szikszón született. 1703-tól a Sárospataki Kollégium diákja, ahol elsajátítja a latin műveltséget. Felcsap kurucnak, és az Ocskay Ezred önkéntes hadnagyaként teljesít szolgálatot a huszárezredben. Ocskay László árulását követően, az ezredet Németországba vezénylik, ahonnan a hazaszökdösők sorát Turkoly Sámuel nyitja meg. Hazatérve Rákóczi szolgálatára jelentkezik, de mint árulót Kassán börtönbe vetik 1709-ben. Bercsényi generális kegyelemben részesíti az ekkor még mindig csak 18 éves ifjút, majd Turkoly végigharcolja a szabadságharcot. 1716-ban csatlakozik a Moldvában állomásozó Máriássy ezredhez, majd Cserey és Jávorka társaságában Nagy Péter szolgálatába lép Moszkvában. Turkoly a cári hadsereg 4. Magyar Huszárezredének parancsnoki rangjáig viszi.

Rákóczi szövetségese, Péter orosz cár mintegy ötszáz, Lengyelországba emigrált kurucnak ajánlott katonai érvényesülést az orosz hadseregben. A magyarok Péter cártól valós segítséget reméltek a függetlenségi harc folytatásához, ám hamarosan csalódniuk kellett: a Rákóczi nevével toborzott lovascsapatot nem a kurucok által elképzelt célokra használták, hanem besorozták az orosz sereg hadrendjébe. A magyar alakulatot ezután többször áthelyezték. Néhány év múlva már hollétükről sem érkezett hír. Alig tucatnyi azon egykori kurucok száma, kiknek későbbi sorsáról adatokkal rendelkezünk. E kevesek egyike volt Turkoly Sámuel, a nagy péteri flotta főtisztje.

A sárospataki főiskolán elsajátított ismereteknek köszönhetően Turkoly Sámuel a cár elit fegyvernemébe, a hadiflottába nyert beosztást. A „fő hadi tiszt” megjelölés ezredes körüli rendfokozatnak felelhetett meg. Évi fizetése 754 magyar forintnak felelt meg, továbbá két szolga és nyolc ló tartásdíját fedezte számára a kincstár.

Asztrahány látképe a cári flottával

Az uralkodó kedvezményezett fegyverneme, a flotta – melynek összlétszáma ekkor 12.500 fő volt – többnyire olyan ifjakat fogadott magába, akik beszéltek valamely idegen nyelven, matematikai, mértani és térképészeti alapismeretekkel rendelkeztek, alkalmazni tudták az étkezés és társalgás szabályait és mindezeken felül jól táncoltak. A cár elvárta, hogy a haditengerészet tagjai olyanok legyenek, mint az óra ingája: „pontosan, kiszámíthatóan és szüntelenül végezzék munkájukat.”

Ahogy haza írott levelében írt óhaja miszerint „…táplál a reménség, hogy valamikor el hagyott édes Hazámat meg látogatom...” ugyan nem teljesülhetett, viszont Turkolly Sámuel eljutott a Kaukázus egykor magyarok lakta vidékére, a Kuma folyó völgyébe.

Rákóczi egykori katonája éppen félezer évvel az őshazában maradt testvéreket kutató dominikánus szerzetes, Julianus barát utazása után talált rá arra a területre, melyen a XIV. század végéig egy többségében keresztény magyar népcsoport élt. E népesség – mintegy hatszáz ezerre becsült lélekszámmal – a IX. század végén bekövetkezett besenyő támadás után is helyén maradt, míg a törzs másik felét, a későbbi Kárpát-medencei honfoglalókat, a támadás nyugat felé sodorta. A helyben maradók a Kuma folyó termékeny völgyét lakták. Itt épült fel fővárosuk Magyar, melyről arab, görög, tatár, orosz és vatikáni források a korai középkortól a XIV. század végéig számos leírást közöltek. 1396-ban e vidéket súlyos csapás érte. Timur 1388–96 között négy irtó hadjáratot vezetett a kaukázusi törzsek ellen, s többségüket legyilkolta, szétszórta. Ez a sors érte a Kuma-menti magyarokat is.

Turkollyal egykorú orosz gálya ábrázolása

Turkoly az 1722–24. évi orosz-perzsa háború idején látogatta meg a régi magyar szállásterületet és egykori fővárosa, Magyar (Madzsar) gazdag múltról tanúskodó romjait.

1722-ben Péter cár hadserege felvonult Perzsia ellen. A hadműveletekben különleges feladatot kapott a hadiflotta, melynek állományában és ütközeteiben, tüzérként maga az uralkodó is részt vett. A hadműveletek során a flotta elfoglalta Derbentet és Bakut, majd a háború befejeztével megkezdte a Kaszpi-tenger partvidékének, az akkor nagyrészt tatárok lakta terület katonai felderítését. E feladat teljesítése közben jutott el Turkoly az egykori magyar szállásterületekre.

Hogy akkor célirányos kutatások nem kezdődtek a Kaukázus előterében, annak egyetlen oka Péter cár váratlan halála. A múlt emlékei iránt oly nagy érdeklődést és tiszteletérző uralkodó, 1725 januárjában tüdőgyulladás következtében elhunyt. A cár által kiküldött felderítők jelentése így nem az uralkodó kezébe, hanem hivatalnokok fiókjaiba került. Ezután a romváros neve csak tudományos értekezésekben bukkant fel olykor-olykor. Arra is csaknem száz esztendőt kellett várni, hogy újabb magyar ember lépjen Turkoly Sámuel nyomába.

Turkoly Sámuel levele az Asztraháni levél– melyben hírt ad egy valaha létezett magyar szállásterületről, a kaukázusi őshazáról – különlegesen fontos. Fontos elsősorban azért, mert Európában az első írásos híradás volt a Kaukázus előterében egykor létezett Magyar városról, de azért is rendkívül jelentős, mert e levél és számos másolatban terjesztett példányai keltették fel az érdeklődést a testvérek iránt, akik nem jutottak el a Duna-Tisza tájára. A nagyenyedi Hegedűs Sámuel professzor visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Kőrösi Csoma Sándort is a Turkoly-levél indította el az őshazakutatás rögös útján.

Magyar várának XIX. századi ábrázolása

A Turkoly-levél, mint történeti forrás, a XX. században elvesztette korábbi ismertségét. Napjainkban talán csak a korral foglalkozó szakemberek tudnak létezéséről annak az okmánynak, amely valaha a magyarság múltjának felderítésére ösztönzött, amely a nemzeti önismeretnek fontos alkotója volt.

Vörösmarty Mihály elbeszélő költeményt írt a „Kúma hegyén” álló Magyarvárról, a „hősökről, deli szüzekről, s országos ügyekről”, melyek egykor mozgalmassá tették a kaukázusi magyarság napjait, de amelyeket a történelem során csend és feledés váltott fel:

 „Dőlve, magányosan áll, az enyészet képe, Magyarvár,
Késő romjaiban. Lejön a szép Kúma hegyéről,

S nem leli nagyságát; elporló néma falaknál

Hajtja vizét szomorún; árnyék sincs benne azokból,

Mely magas ormok előbb az eget csillogva keresték,

Ott piruló hajnal nem, dél sem kelti föl a zajt;

Csende van: éjenként ordítják csak föl az éhes

Farkasok álmaiból; kövein, hol hősök alusznak,

Kósza kígyó sziszeg és halovány gyom rázza szakállát.

Nem vala ezred előtt, nem két ezrednek előtte

Ily letarolt e vár...”

A másik érdem, mely Turkolynak köszönhető az oroszországi szőlőtermesztés felvirágoztatása. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően ugyanis a magyarországról érkező megcsappant készletek pótlása, és az aszúbor diadalmas oroszországi útja kívánatossá tette a tokaji szőlőfajták megtelepítését a cári birodalomban is. Ennek érdekében Nagy Péter cár 1711. február 2.-án levelet intézett Dolgorugkij herceghez, mely szerint Tokajból kíván szőlővesszőket hozatni az azovi szőlőgazdaságok felfrissítésére. Minden oroszok cárja, Fjodor Aszparkinhoz írott levelében örömmel nyugtázta szőlőtelepítési akciója sikerét: „Tarakanov tisztiszolgával a szőlőküldemény egyharmadát Azovba, kétharmadát Asztrahanyba rendeltem.” Ettől kezdve Nagy Péter cár személyesen felügyelte a Tokajból hozatott szőlők állapotát! 1722-ben, az ültetvények ellenőrzése céljából Asztrahanyba és Derbentbe utazott. A cári szőlőbirtok igazgatására Asztrahanyba rendelte Turkoly Sámuel szikszói származású kuruc főtisztet, hogy tanítsa meg az ottaniakat a fajtának megfelelő szőlőművelés és borkezelés fortélyaira. Turkoly halála után az asztrahanyi ültetvény állapota nagyon leromlott. Nagy Péter cár által létrehozott szőlőgazdaságok állapotának leromlása szükségessé tette a Magyar Borok Bizottsága megalapítását, melynek a célja a leromlott állapotú cári ültetvények felújítása és kezelése, illetve a megfelelő mennyiségű és minőségű tokaji bor biztosítása a mindenkori orosz cári udvar igényeinek kielégítésére.

II. Miklós cár a tokaji mintára telepített azovi szőlőben

II. világháborús magyar "dögcédulák" az ebay-n

Egy dögcédula kálváriája

Az internet világában már minden eladó, minden kapható a neten. Különösen igaz ez a világháborús relikviák sokaságára. Az elmúlt évtizedekben hatalmas üzletté vált a II. világháborúbús katonai relikviákkal történő kereskedés. Kézenfekvő tehát, hogy sokan detektorokkal felszerelve az egykori csaták helyszíneit kutatják. Ha egy rozsdás harckocsi alkatrészt, vagy egy sisakot kínálnak megvételre, abban még nincs is semmi kivetni való. Jelen esetben, azonban második világháborús magyar „dögcédulákról” van szó.

Hírdetés kép nélkül

Az ebay.com online aukciós portálra hosszú évek óta kerülnek fel a Don-kanyarban harcoló magyar honvédek azonosító cédulái, személyes felszerelései, illetve magyar katonasír azonosító táblák is. A jobb eladási ár reményében sztálingrádi leletként hirdetik őket. Erre azért van szükség, mert elsősorban amerikai vásárlókban bíznak, azoknak pedig a Don-kanyar semmit sem mond. Sajnos felmerül a gyanú, hogy sok lelet az egykori magyar katonák födi maradványaival együtt került elő. Tény, hogy Ukrajnában és Oroszországban sírrabló maffiák is működnek, akik felosztották egymás között a területeket. Ezeket a csoportokat egyáltalán nem érdekli a történelem feltárása és a múlt megismerése, a katonák esetleges azonosítása. Őket kizárólag az anyagi haszonszerzés motiválja. A talált leleteket általában kemény valutáért külföldre értékesítik. Külön keresik a már régen elfelejtett katonatemetőket vagy tömegsírokat, mert ott szinte biztosak lehetnek abban, hogy találnak valamit.

Természetesen nem állítható az, hogy az összes az ebay-ra  felkerült azonosító cédula mind hadisírból került volna elő, számos esetben elfordult, hogy volt hadifogolytáborok közelében nagy számban találtak dögcédulákat emberi maradványok nélkül. Ugyanis a hadifoglyoktól azokat elkobozva egyszerűen nem messze a tábortól kidobták. A magyar katonasír azonosítóról azonban már nehezen hihető ilyen humánus elmélet.

Egy ilyen ebay-s dögcédula valamikori tulajdonosa volt Gertner Miklós, aki a beütött kombináció ellenére nem gesztelyi hanem hernádkaki lakos volt. De mivel abban az időben Hernádkak aprócska település volt, így közigazgatásilag Gesztelyhez tartozott, így szerepelnek a gesztelyi anyakönyvekben a hernádkakiak is.

Azonosító jegy

Sebesülési jegy

De hogyan is kell értelmezni az ilyen dögcédulákat? 1929-ben a Nemzetközi Vöröskereszt "azonossági jegy" rendszeresítését határozta el. A magyar királyi belügyminiszter 70.300/1937 BM rendelete szabályozta ennek, a katonák között csak "dögcédula"-ként emlegetett azonosítónak a bevezetését. A 36. mintájú azonosító jegy tokján kialakított 10x10-es táblázaton a megfelelő számjegyeket perforálták, így alakult ki a 10 számjegyből (0-9) álló azonosító. A fém tokban megtalálható volt a papír alapanyagú összehajtogatott sebesülési jegy és az azonosító jegy. Ezek az említett számsor mellett tartalmazták az illető részletes személyi és az alap katonai (rendfokozat, alakulat), a sebesülésre vagy halálra, valamint az eltemetésre vonatkozó adatokat is.

Gertner Miklós azonosító cédulájának a tokja

A tíz számjegyű azonosítóból az első négy számjegy az anyakönyvi kerület sorszáma, a következő két számjegy az anyakönyvi bejegyzés éve, (ami az esetek zömében) a születési év utolsó két számjegye. Az utolsó négy számjegy a születési anyakönyvi bejegyzés folyószáma.
Ha az első és utolsó számjegycsoport négy jegynél rövidebb, akkor azt négyjegyűvé kell kiegészíteni a szám elé írandó nulla számjegyekkel.

Tehát a tokról az alábbi adatok olvashatók le:

2877 Anyakönyv helye Gesztely falu, Szerencs járás, Zemplén megye
19 Születési éve 1919
0017 Anyakönyvi száma

Sajnos Gertner Miklósról, és világháborús szerepéről nem áll rendelkezésemre több információ, így nem lehet tudni, hogyan is kerülhetett a dögcédulája az internetre eladásra kínálva. Az azonban tény, a doni csatákban megközelítőleg 100 ezer magyar katona vesztette életét. Legtöbbjük pedig még mindig halálának helyszínén nyugszik jeltelen sírokban. Tehát ha valaki arrafelé rendszeresen kutat, előbb vagy utóbb biztosan talál emberi maradványokat. Sok esetben egyszerűen visszahányják az egykori lőárkokba a kiásott és értéktelennek ítélt csontokat. Sajnos, ha egy sírt feldúltak, akkor gyakorlatilag már semmi esély nem lesz arra, hogy az abban nyugvó katonákat azonosítsák. 

Kádár János a kersztapa

Komaságban Kádár Jánossal

Kádár János

A középkor óta Európa-szerte szokás - így Magyarországon is -, hogy a kisemberek a könnyebb boldogulás reményében személyes kapcsolatokra törekszenek a hatalom képviselőivel. Ennek egyik formája, hogy a szegény családok befolyásos, gazdag embereket kérnek fel keresztapának. Ferenc József császárnak például több ezer keresztgyereke volt, akikkel külön adminisztrációs hivatal foglalkozott. Rákosi Mátyásnak is voltak keresztgyerekei. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig sokfelé hallható, hogy Kádár Jánost szoros érzelmi szálak fűzték az itteni cigánysághoz, és a pártvezérnek ma is számtalan roma keresztgyereke él a megyében.

Kádár János egyébként jó keresztapa volt. Számon tartotta keresztgyerekei születésnapját, és ilyenkor kisebb ajándékokat küldött nekik. A kádári keresztgyerekségből egyébként nem következett feltétlenül karrier, de abban a zárt közösségben, ahol a gyerek élt, ez többnyire előnyt jelentett, és tiszteletet váltott ki.

A Hidasnémetiben élő Ónodi Dezsőné, Aranka azzal büszkélkedhet, hogy húgának Kádár János volt a keresztapja, illetve az akkori ízes szóhasználattal élve: névadó szülője.

Aranka néni családja Szikszón, a cigánytelepen lakott. Apja állandóan dolgozott, de a keresete csak arra volt elég, hogy meglegyen a mindennapi betevőjük. Ezért mikor hallották, hogy a megyében és Szikszón több roma is felkérte Kádárt keresztapaságra, akkor az anyja azt mondta, hogy ő is megkéri, hogy legyen az akkor született húga keresztapja. Akiknek ugyanis sikerült, minden évben kaptak valami csomagot, ajándékot vagy egy kis pénzt. Így aztán az anyja írt Kádárnak, akitől kis idő múlva jött is a levél, hogy vállalja a keresztkomaságot. A pártvezető nem volt jelen a családi eseményen. Aranka néni úgy tudja, hogy végül a titkárnője tartotta a keresztvíz alá a testvérét.

Névadó ünnepség

Az emlékei itt valószínűleg megcsalják. Az egykori névadó ünnepélyeken a szertartásrendbe nem tartozott bele a szenteltvízzel való megöntözés. A ceremónia során víz helyett a Kádár-címerrel ékesített tanácsi bölcsőre az anyakönyvvezető jelenlétében iskolások vagy névadó szülők helyezték rá a kisdobos- vagy úttörőnyakkendőt.

A család vágya a keresztkomasággal teljesült: „Kádár sokáig, majdnem minden évben a húgom születésnapján csomagot küldött, amiben ruha, cipő, ennivaló és néha még pénz is volt. Ez nagy segítség volt, mert igen szegények voltunk. Apám soha nem adta el, amit kaptunk, mert született több testvérem is, ők is használták a ruhákat és a cipőket. Aztán később, mikor a húgom nagyobb lett, úgy iskoláskorú, akkor megszűnt minden kapcsolat. Nem küldött aztán többé sem ajándékot, sem pénzt."

Aranka unokájának, Viktorkának is szeretne legalább egy kis ideig jobb sorsot. Nomen est omen, unokája keresztapjának Orbán Viktort nézte ki.

Orbán Viktor

A Miniszterelnöki Hivatal sajtóirodájának munkatársa, miután tolmácsolta a kormányfőnek Aranka néni kérését, úgy nyilatkozott: a miniszterelnök szerint a keresztapaság nagyon komoly feladat, amely nagy felelősséget is jelent, mert lélektanilag a keresztapa nemegyszer az apát is helyettesíti. Ezért fontos, hogy a keresztapának személyes kapcsolata legyen a keresztgyerekkel és a családdal. Ezt azonban a sok elfoglaltsággal járó miniszterelnöki pozícióból nem lehet megteremteni. A miniszterelnök úgy véli: ha személytelenül lenne keresztapa, elveszítené jelképes értékét az egyébként szép emberi gesztus.