Karnyújtásnyi történelem: Védekezés a török korban

Építve, ellenállva, menekülve túlélni...

Szerencs vára

Tokaj vára

Kezdetben a vidéket nem is inkább a török, mint az egymás ellen háborúzó német és magyar király, vagy az erdélyi fejedelem hadai dúlták, prédálták. Így a környező Tokaj, Ónod és Szerencs várai 1568-at követően még nem is igen tartoztak a törökellenes végvári vonalakhoz. Feladatuk inkább az Erdéllyel kapcsolatos határvidék biztosítása volt. Az idő

előrehaladtával, a török hódoltság terjedésével hamar a végvári vonalba kerültek. Egy-egy betörés visszaverésében a tokaji, ónodi vitézek vállvetve harcoltak a kassai, szendrői, diósgyőri és más legényekkel. A magyarországi várak irányítása az 1556-ban létrejött bécsi Haditanács kezébe került. Az országot főkapitányságokra osztották. Tokaj, Szerencs és Ónod a felső-magyarországi főkapitányság területi illetékessége alá tartozott.

Ónod vára

A vármegyék ezen várakat tekintik a fő támaszpontoknak. Építésükhöz, javításukhoz folyamatosan igénybe veszik a környék, amúgy is agyonterhelt jobbágyait. Az 1567-es 17. törvénycikk a jobbágyok 12 napos ingyen munkáját írta elő. Abaúj, Torna és Szepes vármegye Szendrő, Heves, Borsod Nógrád Eger, Zemplén Sárospatak várát volt köteles építeni. Az 1569-es 19. törvénycikk 12 napos munkát rendelt el Zemplén vármegye népének Tokajban. Az 1600-as években Borsod és Abaúj vármegye közgyűlései rendszeresen foglalkoznak a várépítés ügyével. 1607-ben minden „füst” után egy-egy kocsit és 2-2 palánkfát, két-két „füsttől” egy kocsi vesszőt, egy-egy „füsttől” egy hétre egy gyalog munkást rendeltek Ónod várához.

A falvak városok is igyekeztek önálló védelmi rendszert kiépíteni, hiszen a várakat a portyázó csapatok egyszerűen kikerülték, s mire az ott állomásozó őrség észbekapott, addigra rabok tucatjait hurcolták el török területre. A falvak úgy védekeztek, hogy megerősítették a templomot, vagy az egész falut kerítették körbe hevenyészett palánkkal. Megyaszón ez időtájt

Megyaszói templomfal

épülhetett a templom köré az erődített kőfal, derékszögű trapéz alakzatban, sarkain egy-egy bástyával. I. Ferdinánd hadai Abaújvár várát ugyan 1556-ban lerombolták, de erődtemploma továbbra is menedékként szolgált. Garadnát 1594-ben építették körbe palánkkal. Gönc városát is fal védte az esetleges támadásokkal szemben

A sokat szenvedett Szikszó városát is palánkkal vették körül, amit különböző helynevek máig őriznek. Egy 1616-os forrásban a Palánk-szőlő megnevezés szerepel. Ezen nyílhatott az az Aszaló felőli kapu, amelynél Spork császári tábornok hadserege később, 1671-ben letáborozott. Egy 1684-es egyezségből pedig megtudjuk, hogy a Jászi család majorháza Szikszó Kiskassa nevű, a város kerítésén kívüli, a város felőli (északi) szélében, a híd végében, a város és Kiskassa között lévő víz partján állt. Az egykori települést védő palánknak és az előtte lévő ároknak mára már nincs nyoma, azonban 1844-ben még meg volt, csupán ekkor temették be.A szikszóiak templomát szintén kőfal védte, mely még napjainkban is látható.

A török időkből sok nemesi kúriáról maradt ránk adat, köztük az alsódobszaiéról is. Feltehetően ezek nagy része is erődített volt valamilyen formában. Talán innen eredhet a Fellegvár nevű rész elnevezése.

Kéked kastélya napjainkban

Legtöbbször az erődítési munkálatok sem tudtak változtatni az erőviszonyokon. Izabella királyné fiával, János Zsigmonddal 1556. október 22-én tért vissza Kolozsvárra, és támadást indított Ferdinánd ellen. Csapatait Németi Ferenc vezetésével Kassáig portyáztak. Ellenük és a Hernád-völgy védelmére Pethő János hiába építtette meg a fügedi kastélyt.
1613-ban Kéked urai, a Zomboryak, bástyával erősítették meg kúriájukat a török ellen, de nem tudták elkerülni a meghódolást.

Sokszor a falvak csak maguk erejére támaszkodhattak. 1599. február végén riasztó hírek érkeztek. A török megindult a Hernád mentén. Beregszászy Mihály hejcei adószedő a következő figyelmeztető levelet írta a szepesi kamarához:

„… most ide a boldogkői járásban igen megrémült az szegénység, futnak mindenet… Gönc elfutott, Szántó, Tállya, Mád, Vizsoly csak az erős férfiak és kiknek marhájuk nem volt, az ki el nem mehetett. …, mert az ónodi kém meg hozta, 40 ezer tatár jött egy vezér pasa velük, és minden szándéka az, hogy a Hernád két felét rabolja meg Eger alá Kassáig… kitől igen elrémet az község. Ónodból is ugyanazt írta az kapitány Megyaszóra, Szikszóra, Szerencsre, hogy minden ember gondot viseljen magára, mert ők senkit nem bíztatnak.”

Így hát egyes település lakói maguk kezdtek a védelem megszervezésébe, amihez általában több szomszédos falu fogott össze. A hernádvécsei Vécsey Sándor levélben ismerteti veszélyeztetett helyzetét a falunak: „…nyílván vagyon kegyelmeteknél, mely igen nagy fenekedése legyen a pogányoknak, törököknek, tatárnak ide Kassa völgyére, azt sem tudjuk, mely nap ellep és elborít bennünket.” A levélben továbbá két szakálaspuskát és lőport kér, hogy Vécse, Szőled, és Garadna jobbágyaival együtt megvédhessék magukat. „Az templomot tapasztos palánkkal” vették körül, de így sem kerülhette el, hogy 1640-ben fel ne dúlja a török. A törökök fenyegető levelet írtak Forró községnek is melyben adót követeltek

Kassa városa

tőlük, mire ők 1594-ben a Kassa városához fordultak segítségért. Ólmot és puskaport kértek „mert nagy félelemben vagyunk mind éjjel-nappal. … Elvégztük magunkban, hogy a templomban szoruluk, minthogy soknak nincsen lova, nem mehetünk messze az téli időn, hanem oda kell szorulnunk.” Mint Kassa birtoka mentesül a közmunka aló, mivel határában erősséget építenek. 1637-ben a törökök ellen 100 lovas állomásozik itt.

Máskor maga a természet adta védelem is elegendőnek bizonyult. A török sokáig nem tudta meghódoltatni Perét, mivel a Hernád jól védhetővé tette a falut. 1640 után viszont már kénytelenek voltak török igába hajtani a fejüket az itteniek is. Lakói ekkor elmenekültek és csak lassanként tértek vissza.

Azon települések lakói, kik nem rendelkeztek megfelelő védművel a Hernád part nádasaiban, sűrű erdeiben kereshettek menedéket. Encs lakosainak nagy része a regéci erdőkbe vetették magukat félelmükben. 1648-ban már csak 1/8 jobbágytelek volt lakott. Az erdők viszont a felvonuló kisebb török seregeknek is kitűnő búvóhelyéül szolgálhatott. Borsod vármegye úgy próbált védekezni a török beütések ellen, hogy a veszélyes erdőket, melyekben elrejtőzhetett a török, elrendelte, hogy vágják ki. 1593-ban Mályi és Nyék közötti Nyírő nevű cserjés kiirtását és a Csaba és Vat melletti erdő kivágását rendelték el.
A bujdosó, éhező lakosság Megyaszó környékén gyakran csupán a tátorján nevezetű növény fogyasztása mellett élhette túl e viszontagságos évtizedeket. Ugyancsak a török időkből valók az ún. megyaszói török lyukak. A megyaszói Tölgyes dűlőben egy 2 m széles, 8 m magas 10-12 m hosszú pinceszerű hely van, ahová a lakosság értékeivel együtt menedékre lelhetett. A régi tejcsarnok mellett is található egy nagyobb méretű üreg.

Belgiojoso gróf

A védekezés gyakori formája volt az egyes települések őrséggel történő ellátása. Eger 1596-os török kézre kerülését követően kassai gyalogosokkal növelték meg a szikszói őrködő csapatok létszámát. Egy 1604. évi forrás szerint Belgiojoso kassai főkapitány az Egerbe érkezett tatárok portyázásainak megzavarására rácokat, hajdúkat rendelt Szikszóra. 1641-ben 1000 lovast szánnak ide az egri törökök sakkban tartására, 1644-ben pedig 500 német katonát vertek itt fel I. Rákóczi György fejedelem csapatai. Ezek a zsoldos csapatok aztán kegyetlenkedéseikkel versenyre kelhettek még a törökökkel is. Sokszor a lakosságnak velük szemben is meg kellett védenie magát. 1663-ban Rabattan császári generális katonái Tállyán állomásoztak, ahonnan azonban kegyetlenkedéseik miatt elűzték őket, és Megyaszón szerettek volna tábort verni. Hírük azonban megelőzte őket, így a megyaszóiak nem engedték be őket a faluban, hanem megtámadták, s Baksa irányába űzték őket.

A Rákócziak pedig hajdú telepekkel vették körbe hegyaljai birtokaikat, melyek katonáskodással tartoztak, s feladatuk volt a birtokok fegyveres védelme.