Ivan
Fjodorovics Paszkevics orosz hadvezér 1849. nyarán egyre nagyobb hévvel fog Görgey üldözéséhez.
Egyik serege a másik után nyomul a Sajó felé. Legelőször megjön Sasz, majd
Rüdiger, aztán Kuprianow, végül a bányavárosokból Pavel Hrisztoforovics Grabbe. Görgey valóságos bújócskát játszik
az orosszal. „Ez az ember engem
minduntalan megcsal.” — jegyezte meg Paskiewich.
Görgey
csapatai 1849. július 24-én Görömbölynél, 25-én Felsőzsolca mellet küzdenek, visszaszorítják
az oroszt; aztán rendkívül ügyes mozdulattal a Hernád bal partján teremnek. Az orosz,
persze követi. Görgey főhadiszállását először Ongán, majd Gesztelyben rendezi
be.
Grabbe 1849. július 28-án reggel 6 órakor
hadával Miskolcról a következő menetrendben indult el Ongán át Gesztely felé:
45. kozák ezreddel az élen, ezt követte az 1. könnyű lovas hadosztály 1.
dandára (16 lovas század és 1 üteg), a Nisowsky vadász ezred 3 zászlóalja 1
üteggel, azután 3 gyalog zászlóalj 1 üteggel s végül a Nyegorod gyalog ezred.
gróf Leiningen-Westerburg Károly
Miután a
hadoszlop éle Ongához ért, a Hernád jobbpartján portyázó huszárok észrevették
az élen menetelő kozákokat, amit rögtön jelentettek. A magyar sereget vezető gróf Leiningen-Westerburg Károly erre sietve csatarendbe állította
hadtestét, még pedig oly fedett állásban, hogy abból az oroszok csak néhány
löveget láthattak. Nyikolaj
Vasziljevics Iszákov, cári szárnysegéd így ír naplójában a felek egymáshoz való
helyzetéről: “Július 28-án reggel
kiugrottunk a puha ágyból, sebtében megreggeliztünk, s kivonulunk a Gesztely
előtt elnyúló hatalmas, teljesen nyílt mezőre. A lejtőn lépcsőzetesen
elhelyezkedő, kertekkel takart falut, egy kis folyó választotta el tőlünk. Egy
paraszt, akivel találkoztunk, elmondta, hogy a híd teljesen használhatatlan. Az
ellenséges állás a falu fölötti magaslatokon húzódott és a falu félkörben
körülvette az előtte elterülő egész térséget. A magyarok olyan jól láttak
minket, mintha a tenyerükön lettünk volna, s persze az utolsó emberig
megszámlálhattak minket…”
Grabbe már
jóval lőtávolságon kívül felvonultatta hadoszlopát. A balszárnyon a Nisowsky
vadászezredet a 7. számú könnyű üteggel, a jobbszárnyon a dzsidás dandárt az 1.
számú könnyű lovassági üteggel. Középen nagyobbára tüzérség foglalt állást, míg
a gyalogság zöme tartalékban maradt.
A.B. Villevalde: Lovas csata egy faluban a magyar forradalomkor
Grabbe ütegei már igen nagy távolságról kezdték meg a
tüzelést, melyet Leiningen eleinte figyelembe se vett. Erre Grabbe egész
hadával közelebb vonult, de alig, hogy a magyarok lőtávolságába jutott,
Leiningen oly heves tüzet fejtett ki, hogy Grabbe kénytelen volt csapatait
mihamarabb visszavonni. Eközben kapta kézhez azt a parancsot, hogy vonuljon
vissza Miskolcra, de egyidejűleg azt a nyugtalanító hírt is, miszerint a város
lakossága felkelt, hogy az orosz had visszavonulási vonalát elvágja. Ily
körülmények között Grabbenak elment a kedve a Miskolcra való visszavonulástól,
hanem e város megkerülése mellett Putnokra sietett.
A
csatában magyar oldalon 6.000 honvéd harcolt, míg orosz oldalon 10.000 fő vett
részt. Grabbe 2
tisztet és 45 embert vesztett, 8 tiszt és 48 ember pedig megsebesült.
Leiningennek teljesen fedett állása folytán mindössze 1 sebesültje volt.
A
csata jelentősége az volt, hogy a higgadt Leiningen teljesítette feladatát:
biztosította kitartásával a Tiszán való zavartalan átkelést, ezáltal lehetővé
tette Görgey számára a felvidéki koncentrációt.
A keleti országrész sörellátása igencsak akadozott a
hatvanas években, így az új gazdasági mechanizmus sodrásában egy 1968-as
gazdasági bizottsági határozat döntött arról, hogy a térség nehézipari dolgozói
- kohászok, gépipari, vegyipari munkások - igényeinek kielégítésére ide sörgyár
kell. A célszerűség jegyében Miskolcra böktek először a térképen, csakhogy az
ipari központként is funkcionáló borsodi megyeszékhelyen akkortájt tragikus
volt a vízhelyzet - a panelházakban, a harmadik emelet fölötti csapok hörgésére
biztos sokan emlékeznek. Így esett a választás a Hernád partján fekvő Bőcsre,
ahol az ipari termeléshez szükséges folyóvíz és a sör gyártásához szükséges jó
minőségű, tiszta rétegvíz is rendelkezésre állt. A sörgyártáshoz szükséges nagy
mennyiségű - naponta tízezer köbméter - vizet ma sem a folyóból, parti szűrésű
kutakból, hanem öt, harminc méter mély artézi kútból nyerik, így az időnkénti
árvíz nem eredményez vízminőség-romlást.
A Hernád melletti bőcsi sörgyár a 88 hold alapterületű
beruházással, évi 1,2 millió hektoliter tervezett termeléssel a korabeli
Magyarország 5. sörgyára volt. Az üzem több mint 1000 ember (nagy részük női
munkaerő) számára helyben kínált munkalehetőséget. Az előállított sört pedig
nemcsak itt, hanem a miskolci, a debreceni, a nyíregyházi, a kisvárdai és a
berettyóújfalui kirendeltségeken is tervezték palackozni, valamint tervek
születtek arra is, hogy a jövőben Mátészalkán is létesítenek fejtőüzemet. Ezzel
az egész régióban új munkalehetőségek reménye csillant fel. Ezen kívül a hevesi
és borsodi termőföldeken folyó árpa és komló termesztéssel az ottani termelőszövetkezeteket
is segíteni kívánták.
Mutatós falfelület
1972-ben indult az építkezés. A tervezett júniusi
átadás azonban megkésett. Az év nyarán a malátagyár és a kazánház még csak
félkész állapotban volt. Az viszont már kialakult, hogy termékeiket a 30 napos
eltarthatóságú Borsodi Kinizsi, a 8 napos eltarthatóságú Borsodi Világos és Borsodi Barna néven hozzák majd
forgalomba. Azt is tervezték, hogy gyártani fognak pilseni típusú és
néhány speciális sört is, a termelés 75 százalékát palackozzák, a többi hordós
áru lesz. Az első sörfőző szakember gárdát Kőbányára küldték eltanulni a
sörkészítés tudományát.
Bár 1972 november 9-én megindult a sörfőzés, az üzem
még csak félkész állapotban volt. Ha egyszer elkészül „az ország legmodernebb
ilyen jellegű létesítménye lesz” – vélték a korabeli szakemberek. „A főzőházi
automata az egyik újdonság — közölte Kékesi Ferenc. — A sörfőzés nem kézi,
hanem távvezérléssel, irányítással és szabályozással történik. A másik: a zárt
erjesztéses technológia. A bőcsi sörgyár évente 18 ezer tonna malátát és 1,2
millió hektoliter sört gyárt majd.” , írta egy korabeli újság.
Az első sör november 30-án készült el. A gyár teljes
átadásának legutoljára módosított határideje 1972. december 31-e volt. A
hordófejtő üzemrész azonban ekkorra sem készült el, így hordós sört csak a
következő év tavaszára ígértek a gyártók. A gyár termelési terve ennek ellenére optimista volt: 1973
márciusától naponta 3000 hektoliter sör eladását tervezték, amelyet a nyári
csúcsforgalom idején napi 5000 hektoliterre bővítenek. A nyár folyamán
megkezdődött a Pepsi Cola-palackozása is. A második félévben pedig a Mátyás
sörhöz hasonló, pilzeni típusú sört is készítettek, és az év karácsonyára
újdonságnak szánták a Rákóczi barna sört.
A tervek bejöttek. 1976-ra a sörfogyasztás gyors növekedése
szükségessé tette a gyár további bővítését, amely révén évente 500 ezer
hektoliterrel növelték a termelését. Két évvel később új üdítő italokkal is
bővítették a gyártmányskálát, a Pepsi-Cola mellett megjelentek a citrom-,
narancs- és grapefruit ízesítésű italok Gyöngy
márkanéven. 1982-ben megjelent a diabetikus világos sör, amelyet először a
Bőcsi Sörgyár készített. A nyolcvanas évek nagy újítása a malátaüzem bővítése
volt. Erre azért volt szükség, mert a Komáromi Sörgyár Bőcsről szállította a
szükséges malátát. Nem csak a hazai söriparral épített ki együttműködési
megállapodást a borsodi üzem. Az NSZK-beli Spaten gyárral kötött megállapodás
szerint 1988-ban a budavári Fortuna utcában nyílott egy Spaten sörbár, ahová a
bőcsiek licenc alapján gyártották a Spaten sört.
1987-ben Magyarországon elsőként a Borsodi dobta
piacra az újdonságnak számító alkoholmentes sört, a Borsodi Pólót, valamint az
50 literes hordós kiszerelésű sört.
A vállalat 1990-ben részvénytársasággá alakult, majd
egy évvel később privatizálták, így Európa egyik vezető söripari vállalkozása,
a belga Interbrew tulajdona lett. Ezzel a Borsodi magyarországi termékpalettája
rengeteg új termékkel bővült. 1993-1994 között a német Spaten Premium Lager,
majd a Holsten gyártása és forgalmazása kezdődött meg.
Generációk egymás mellett
A Borsodi elkezdett barna sört is forgalmazni, és
1995-ben belföldön reformerként Borsodi Világos sörét fémdobozos kiszerelésben
is árusítani kezdte. 1996-ban a népszerű, amerikai Rolling Rockkal, a következő
évben pedig a Stella Artois-val bővült a kínálat. Még ebben az évben a Borsodi
Sörgyár Rt. - a magyar söripari vállalatok közül elsőként - megszerezte az ISO
9001 nemzetközi minőségbiztosítási tanúsítványt.
A Borsodi Sörgyár a XXI. századba lépve is folytatta
fejlesztéseit, újabb és újabb termékekkel örvendeztetve meg a hazai
sörfogyasztókat, elég csak a 2002-es újdonságokra, az 1 literes Nagy Testvérre
vagy az alkoholmentes Stella Artois-ra gondolnunk. A 2003-as jubileumi év is
számos meglepetéssel szolgál: a könnyen fogyasztható Borostyán sörkülönlegesség
mellett a sörgyárral együtt 30. születésnapját ünneplő Borsodi limitált
szériája teszi emlékezetessé az évfordulót.
A harmincadik évforduló alkalmából került sor Európa
legnagyobb silófestésére is. 2004-ben megjelent a hazai piacon egy új műanyag
palack, amely a speciális Q-pack technológiának köszönhetően képes a sör
élvezeti értékének, minőségi követelményeinek megfelelő, mégis könnyű kényelmi
csomagolást biztosítani.
2005. márciusában átadásra kerül egy új sörfőző ház,
mely megnövelt kapacitásával kiváltja a korábbi sörfőző házat. A régi főzőház
megújult szerepben, látogatói központként működik.
A környezettudatos működés érdekében tett
erőfeszítések egyik legnagyobbika az az új szennyvíztisztító, amely 2006-ben
került átadásra. Az előírásokban rögzített határértékeknél jóval kedvezőbb
eredményeket biztosító szennyvíztisztító e mellett a bioenergia felhasználását
is lehetővé teszi a sörgyártás folyamatában.
A Borsodi Sörgyár 2011-ben bevezette a hazai piacra az
első, széles körben elérhető ízesített söröket, a Borsodi Friss termékcsaládot.
A kategóriateremtő Borsodi Friss immár több ízben, illetve hozzáadott cukor
nélkül is elérhető a fogyasztók számára. A nagyszabású termékinnovációk után
jelentős csomagolásfejlesztésre került sor. A 2012-ben átadott új gyártósor
szinte korlátlan lehetőségeket nyit a dobozos csomagolások területén.
2013-ban a Borsodi új ízekkel frissítette ízesített
söreinek választékát, valamint megkezdte a Borsodi Super Dry gyártását és
értékesítését a magyar piacon. A különleges komlónak és az új sörfőzési
technológiának köszönhetően, az új Borsodi Super Dry keserű utóíze rövid, így
minden egyes kortya olyan, mint az első.
2014-ben a Borsodi újabb innovációt vezetett be
dobozos söreinél: a nyitáshoz használt új Open air technológiával a sör
simábban kiönthető és könnyebben kortyolható. További ízek jelentek meg a
Borsodi Friss termékcsaládban, valamint a Borsodinak köszönhetően - a
ciderrajongók nagy örömére - a cseresznyés izű Carling British Cider is kapható
lett a hazai boltokban.
A gyár a fent leírt újdonságok mellett mind a mai
napig fejlődő tendenciát mutat, biztosítva ezzel a fogyasztóknak egy remek
szomjoltót, míg a környék lakóinak megannyi munkahelyet.
A Harangod
vidéke, melyhez Alsódobsza is tartozik dombos jellegű, mely nyugaton meredek peremmel
szakad le a Hernád alluviális (fiatal folyóvízi üledékből felépített) síkjára.
A Hernád egy dobszai szakasza
A szarmata végén (13-14 millió éve)
a terület megsüllyedt, s tengeri elöntés alá került. A térségi tengeröbölben
sekélytengeri, ún. partközeli facies: homok, kavics, sárga és kék agyag,
homokos agyag és agyagos homok rakódott le. Rozlozsnik Pál az alsópannon
rétegekben korjelző faunákat talált a Hernád partjának alsódobszai szakaszán. A
Felhegytől nyugatra durva homokban és szürke, illetve sárga meszes agyagban az
alábbi maradványokra bukkant: Prosodacna schmidti Hörn, Congeria vident,
Limnocardium variecostatum Vit., Limnoccferdium cfr. penslii Fuchs, illetve Helicigona
cf. orbis.
Az alsó-és a
felsőpannon határán a folyó bal parti sávja megemelkedett, ezáltal szárazulattá
vált. Ezen a mocsaras, erdős területen megindult a szénképződés. A keletkezett
szenet Rozlozsnik Pál (1932) szénpala és lignit néven írja le, míg mások
barnakőszénként említik. Korát és képződési környezetét tekintve lignitről van
szó, de figyelembe véve azt, hogy a német nevezéktan alapján a lágy (puha)
barnakőszén megfelel a lignitnek, a barnakőszén elnevezés is helyes.
Lignit
A Felhegyen a tengerszint
feletti 200 m magasságban 40-50 cm vastagságú szénréteg bukkant a felszínre.
1925-36 között és 1949-50 telén a lakosság a kitermelését is megkezdte, bár a
barnakőszén, sem vastagságában, sem minőségében nem éri el az optimálist. A
településtől nyugatra 160 m-es tengerszint feletti magasságra, míg a
Felsőhegynél 150 m-re ereszkedik le a széntelep. Itt az összlettben két vastagabb
és közöttük két vékonyabb fás barnakőszénréteg található. A két vastagabb telep
között 5 m-es a távolság. Az alsó telep mindössze 67 cm vastag. Fűtőértékük
2120-3971 cal között váltakozik. Észak irányba a kőszénrétegek elvékonyodnak és
lealacsonyodnak a Hernád szintjéig. Ezt a szenet a 30-as években a közeli
községekben értékesítették.
Az a gazda,
akinek a földje alatt futott a bánya, illetményszenet kapott. Egy időben az
iskolát is az egyházi földek után kapott járandóság szénből fűtötték. A tanító
pedig a bányász szülőktől kapott szénnel tüzelt. A bányát aztán bezárták,
ugyanis a gyenge minőségnek köszönhetően nem volt kifizetődő a kitermelése.
Mivel a szénréteg közel a felszínhez helyezkedik el, a föld néhány helyen
beszakadt így veszélyeztetve a földművelést. Vájatai olykor a falu házai alá is
benyúltak, s a lakók nem bírták elviselni a bányászattal járó rezgéseket.
Ugyanakkor az is előfordult, hogy a föld megsüllyedt, és a lakóházak veszélybe
kerültek. Egy része az itt lévő szénnek még a Hernádba is belenyúlt. Az emberek
a víz alól szedték ki a szenet, majd a partra rakva, száradás után hazavitték. A
főaknászt Stubner Gyulának hívták. Említésre méltó, hogy a Kis-erdő alatti
részen is van szén.
Gipsz kristály
A Doma nevű
partszakasz suvadásos lignites rétegeiben gipszkristályokat találhatunk, a
mintegy 40 cm-es sárga színű agyagrétegben, mely színét a felette található lignitrétegtől kapta. Ennek hatására limonit csomók és
6 cm vastagságot is elérő gipszlencsék is képződtek benne. A gipsz valószínűleg
az eredeti növényi anyagok fehérjéinek bomlásakor keletkezett kénvegyületeknek
az egyidejűleg lerakódott Ca-tartalmú vegyületekkel, kiváltképp mésszel
alkotott keveréke. Nagy esőzések utáni, suvadásokkal feltárt friss rétegekben
gyakran találhatunk fehér, szürkésfehér, általában zavarosan áttetsző, csak
apró részletekben víztiszta kristályokat. Gyakoriak a szabálytalanul összenőtt
kristályhalmazok, ritkábbak a rosszul fejlett fecskefark alakú ikrek. A szerencsi
Zempléni Múzeum egykori kis földtani gyűjteményében több mint 50 gipszkristály
volt, melyeket a 60-as években gyűjtöttek Alsódobszán. Az 1940-es évek elején
szerpentinút építése közben a munkások 1-2 dkg-tól egészen a negyedkilós darabokig
találtak ilyen kristályokat. Ezekből a kristályokból az egykori Hejczei
János-féle szőlő aljában is található. Kiégetve és összetörve kiváló gipsz
alapanyag.
A felsőpannon idején már csak Harangod DNy-i részét
borította a tenger, a többi terület már szárazulattá vált, amelyre az északról
érkező Ős-Hernád kavicsos üledéksort rakott le. Pinczés Zoltán szerint az
Ős-Hernád a Hideg-völgyön át folyt délfelé, majd a levantei megbillenés során
került a mai helyére. A pliocén végén (2,5 millió éve) és a pleisztocénban (2,5
millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig) a folyók és
Súvadás
patakok tovább építgették
hordalékkúpjukat. A pleisztocénban (jégkorszakban) hazánk a Harangod vidékével
együtt peri-glaciális (jégtakaró környéki) területhez tartozott. A glaciálisokban,
amikor a jég egészen a Kárpátokig nyomult előre, a hőmérséklet rendkívül
alacsony volt. A kevés csapadéknak köszönhetően a folyók vízhozama csökkent,
ezáltal kevesebb hordalékot szállítottak. Az erős északi szelek kifújták a
hordalékkúpból a finom poranyagot, majd a füves, száraz térszíneken lerakták,
ezzel megindult a löszképződés. A glaciálisok idején a szoliflukció (sár- és
iszapfolyás) átformálta a laza üledéket. Az interglaciálisokban (két hideg
periódus közötti idő) melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat,
ezáltal ismét megindult a hordalékkúp építés. A lösz a megemelt Hernád-parton a
legmagasabb, majd kelet felé fokozatosan elvékonyodik. Alsódobszánál 8 m,
Megyaszó környékén viszont már csak 2-4 m vastag.
Gyönyörű
látványt nyújt továbbá a Hernád menti magas part folyó menti része, mely
rétegződésével egy torta szelet sokszínűségére emlékeztet. Felépítése a
következő:
