Mit rejt a Baksi-halom?
 |
| A Szentistvánbaksai-halom |
A Szentistvánbaksai-halom a táj egy
meghatározó eleme. Remek tájékozódási pont, illetve kitűnő és egyben lenyűgöző
panoráma nyílik róla. Alakja, keletkezése, története régóta foglalkoztatják már
a környező lakosságot. Még Jókai Mór is megemlíti a Thonuzóba sírja című
művében: „Csakugyan igaz volt mind egy
szóig, amit a tudós földbúvár elbeszélt. Ott a magas hegygerincen, egy roppant
nagy halom alatt volt egy őskori cölöpsír, hasonlatos ahhoz, melyet a baksai
halmon találtak Abaújban. A pogány ősök ilyen magas hegyormokra temették el a
nagy embereiket. Ahonnan azok könnyen felhághatnak az égbe, s estenden,
éjfélenkint, ha kijönnek, messze szétnézhetnek a világban.”
Sok szóhagyomány kering a halomról,
melyben keverednek a tények a fantázia adalékaival. A következőkben a halom két
régészeti feltárásának az eredményeit mutatom be.
A Szentistvánbaksai-halom régészeti
feltárását Vendégi Gábor, Abaúj-megye alispánja kezdeményezte. Rómer Flóris,
Hampel Józseffel indult 1869. augusztus 2-án a halom feltárására. Az első
munkálatokra másnap 3-án került sor, melynek szemtanúja volt Szentimrei Gyula
főbíró, esküdtjeivel, főtisztelendő Lacsny Veincze esperes úr Hernádkércsről,
és Szilágyi Ferenc földbirtokos Dobszáról. Az ásatás munkaerejéről ők
gondoskodtak, mintegy 150 földmunkást rendeltek a helyszínre a környező
falvakból. Az ásatásra még Thaly Kálmán is tiszteletét tette.
A halmot korábban
már Péchy Sándor „felásta”, azonban még így is párját ritkító sírhalomként
emlékeznek meg róla a kortársak. Az ásatásvezető Rómer Flóris, amint felmászott
a halom tetejére, azonnal látta, hogy az korábbról erősen bolygatott. Erről így
ír jelentésében: „De a mint északról
csonka tetejére értem, és észrevettem, hogy annak közepéből a föld annyira
elhordatott, hogy déli irányban a halom egész messze terjedő lejtőt képez, és
kelet és nyugatról csak még némi párkánya maradt fen, azonnal kijelentettem,
hogy ezen halom bármikor, ha mindjárt ember emlékezet előtt, ki lett rabolva, s
így kár időmet és a költséget felásatására vesztegetni. De a számosan
összegyűlt közönség máskép gondolkodott, és kénytelen valék a közvéleménynek
engedni és a munkások egy részét Mester Antal abauj-szántói mérnök úr vezérlete
alatt egy árok felásatására átengedni.”
 |
| Madártávlatból |
Így hát közvélemény
nyomására megindult a feltárás. Még aznap nagyobb kőtömegre bukkantak, mely
tovább lelkesítette a helyieket, ezáltal a munka augusztus 14-ig zajlott ötven
napszámos közreműködésével. „A kőhalmaz
és a fölötte levő tömör földtömeg alakjából már 5-öd nap kivehető volt a kőkúp
közép pontja, és ennek irányában folytattuk az ásatást. Maga a halom eredeti
alakjából már régen ki volt vetkőztetve, egyrészt az idő viszontagságai,
másrészt a nagy kutatás alatt. Átmérője a talapnál még most is 40°, felületén
14°, magassága csonkult állapotában, középpontján a termésföldtől tetejeig 6° 2'
; melyből magára a kőkupra majd 4 öl számítandó.” A fárasztó, de kitartó
munka ellenére az eredmény a korábban megjósoltak szerint történt. A kőhalom
alatt sem a sírkamrának, sem a halottaknak semmi nyomát sem találták. Az
ásatásnak ugyan gyakorlati haszna nem volt, azonban világossá vált mindenki
előtt, hogy ilyen ásatások csak akkor hasznosak a tudomány számára, ha állandósulnak,
és a régészeti figyelem nemcsak egyes kiválóbb tárgyakra összpontosul, hanem a
kevésbé feltűnő urnasírokra, konyhai hulladékokra és emberi telepekre is. Szentimrei,
Lacsny, a Szilágyi fivérek, Zombory, dr. Ováryak, Lengyel, Katona, Sebők, a
Péchyek, s további jeles személyek is egyöntetűen kijelentették, hogy a baksai
halom ásatása a kezdő időpontja a régészet e vidéki megszilárdulásának.
 |
| A halom ásatási rajza |
Ez év végén ft. Lacsny
Vince, hernádkércsi esperes úr, levelében arról tudósít, miszerint Baki
Ferencz, a szentistvánbaksai halom
tulajdonosa, a halom
kövei alatt gerendázatra bukkant. Véleménye szerint ez arra utal, hogy az
eddigi ásatások épen a cölöpkamara közelében történtek. A hír hallatára a
feltárás folytatására küldik Hampel Józsefet, aki 1869. december 6-ára ér
Hernádkércsre, ahol újra Lacsny Vince esperes vendége lesz. Az esperes úr még
aznap gondoskodott munkásokról, így másnap reggel meg is kezdődhettek a
feltárások. Hampel így ír az ott tapasztaltakról: „A halmot azon állapotban
találtuk, melyben azt az augusztusi ásatáskor hagyták, csak a halom közepében levő
ür volt, nagyobb, miután abból a tulajdonos számos követ szedett ki. Az ür
délnyugati részén, vagyis a halom azon oldala
felé, mely messze terjedő lejtőt képez, a kövek kiszedése alkalmával a halom tulajdonosa
czölöpökre akadt.… Fölül kezdvén a munkát, 9-én már a földréteg
alá a kövekre értünk ; a kövek rendetlenül, földdel keverve, födték a
czölöpöket. A czölöpök 10-én 2° 3" mélységben egymás után, részint
csoportosan, részint egyenkint tűntek föl. E napon, mint szintén a következőn
és 13-n összesen mintegy 15 czölöpre akadtunk. Már most is világosan láttuk,
hogy nem ép, hanem összerombolt kamarával van dolgunk, melynek a két egymást
szögletben érő czölöpsor, északi sarkát képezé.
… A czölöpökön belül
s kívül is földdel vegyest kövek, szenesés korhadt farészecskék s helyenkint
hamu voltak észlelhetők ; a fekvő czölöpök, eredeti helyükön tehát az egykori
kamarán belül találtattak. … Folytatván munkálkodásunkat azt tapasztaltuk, hogy
az álló czölöpök nem érik a halom alját, hanem csak mintegy 4' — 7'-nyiak; hogy
nincsenek a földbe ékelve, hanem alattuk is — hamuval és széndarabocskákkal
vegyest — laza föld van, sok helyütt pedig 4''-nyi faszénréteg észlelhető. Ezenkívül gondosan
megtekintve a czölöpöket, úgy láttuk, hogy fölületök belülről, s csakis
belülről, mintegy 2"nyire elvan égve; ezen jelenségen kivül még az egyes
agyagrétegeken előforduló tűzfoltok, a helyenkint … előforduló földdel vegyült
hamu, de leginkább a rendetlenül fekvő köveken jelenkező tűznyomok … arról
győztek meg minket, hogy e kamarában igen erős tűz dühöngött valaha és pedig
mielőtt a kamara összeromlott, mert a fekvő állapotban lelt czölöpök alsó
részükön, azaz belső oldalukon, voltak csak megégve.”
 |
| Sematikus rajz a hasonló szerkezetű halmokról, kurgánokról |
A halom feltárói minden
igyekezetük ellenére, csupán egy kis darab ércet és néhány csontdarabot
találtak a cölöpsírban, mey feltehetően belső tűz következtében omlott magába.
Az időjárás rosszra fordultával, illetve a leltnélküliség miatt, végül
kénytelenek voltak felhagyni az ásatással, azonban a tulajdonosnak, meghagyták,
hogy a már megmozgatott földet hagyja érintetlenül, az esetleges folytatás
megkönnyítése érdekében.
Ugyan ezen két ásatás már egy kiégett, beomlott sírt talált, azonban szinte biztosra vehető, hogy egykoron gazdag leletű temetkezési helye lehetett a vidék egyik vezető személyiségének.
