Keményfi József

  Szentistvánbaksáról egészen Amerikáig

Szentistvánbaksa egy korabeli térképen

Keményfi József neve tettei ellenére nem igazán cseng ismerősen még a történelemben járatos személyeknek sem. Pedig két nagy háborút, az 1848-49-es szabadságharcot és az amerikai polgárháborút is végigharcolta. Emlékét őrzi a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), illetve az Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi Kulturális és Sport Egyesület, melynek ékes példája a 48-as forradalom évfordulóján Szentsitvánbaksán –szülőfalujában- kihelyezett emléktábla.

Itt született 1812-ben, vagy 1814-ben vagyontalan polgári származású családban Hartmann Józsefként. 1831-ben beáll az osztrák császári seregbe, ahol közvitézként szolgál. 1832-től őrvezető a 60. gyalogezredben. 1834-től áttér a római katolikus hitre. 1841-ben leszerel, Bécsben pedagógiai tanfolyamot végez, majd házitanító lesz Kassán. Nevét Keményffy-re változtatja, majd 1848-tól Keményfinek írja.

Saját kezű aláírása

1848 tavaszán a kassai nemzetőrség főhadnagyává választják. Szeptember 28-án Kossuth századossá nevezi ki, a honvédsereghez csatlakozott, de császári érzelmű tisztjeitől elhagyott 34. gyalogezred 2. zászlóaljához. Alakulatával a feldunai hadtestben szolgál. A pákozdi csatában esett át a tűzkeresztségen, majd a 44. zászlóaljnál teljesített szolgálatot századosi rangban.

A Vallás- és Közoktatási minisztérium 1848. október 10-én rendeletben intézkedett arról, hogy a Pesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán rövidített tanfolyam induljon azok számára, „kik magokat a hadi szolgálata képezni óhajtják.” A tervezett tantárgyak a következők voltak: „a tiszta mennyiségtan, a gép- és természettan, a vegyészet, tüzérség, tábori erősítés, árkászat, hidászat, végre az elemi taktika.” Az oktatás 1848. november 15-én indult el, a hét hat napján reggel 8 órától délután 4 óráig folyt. A hadi tanfolyamra 1848. november 26-ig összesen 379 fő iratkozott be. Keményfi Józsefet november 15-én nevezik ki itt tanárnak, mely során gyalogsági egyetemes szabályzatokat tanít heti 5 órában. 1848. december végén, a császári királyi csapatok dunántúli előretörése következtében várható volt, hogy a fővárost ki kell üríteni. Keményfi József százados kezdeményezte, hogy a hadi tanfolyam hallgatói „Pesti egyetemi légió” név alatt alakítsanak önálló alakulatot, és szálljanak táborba. A 150 főnyi csapat 1849. január 1-jén alakult meg, s január 5-én Perzel Mór tábornok csapataival együtt hagyta el a fővárost. Előbb Balmazújvárosra vonult, majd február végéig a tiszafüredi hídfő védelmére alkalmazták. Útközben az alakulathoz további önkéntesek csatlakoztak, így a létszám 190 főre emelkedett.

A hadi tanfolyam órarendje

1849 márciusában a csapatot Mezőhegyesen át Makóra irányították. 1849. március 22-én Kiszombornál a légió hősies rohammal megfutamította a szerbeket. Március végén a Hadügyminisztérium kezdeményezte egyesítését az 1849 januárjában négy hónapra szervezett, az V. hadtest állományában szolgálatot teljesítő Csanád megyei önkéntes csapattal. Május közepétől az egyesített alakulatot 90. számmal honvédzászlóaljjá szervezték át. A Keményfi vezette alakulat közben újoncokat kapott, s négy századdá növelték a létszámát. Május második felében az 1., júniusban a 2. századot is a IV. hadtest táborába, Pancsovára, majd júliusban egy századdá egyesítve őket, Perlaszra irányították. A Keményfi vezette 3-4. századot július végén osztották be Guyon Richárd tábornok IV. hadtestébe; valószínűleg ekkor egyesültek az 1-2. századdal. Az alakulat részt vett az augusztus 5-i szőregi és az augusztus 9-i temesvári csatában. Valószínűleg Karánsebesnél tette le a fegyvert 1849. augusztus 19-én. Az 5. század pedig Dévánál kapitulált augusztus 18-án.

John Charles Frémont

A világosi fegyverletétel után, mint honvéd törzstisztet előbb hadbíróság elé állítják, majd 1850 februárjában közlegényként 12 évre besorozzák a császári seregbe, azonban hamarosan megszökik, s eljut Hamburgba, majd onnan  Amerikába emigrál. Az 1850-es években tevékenyen részt vesz a New York-i magyar emigránsok közéletében. Neve többször is szerepel a New York-i Magyar Száműzöttek Lapjában. Keményfi is elítélte Szedlák Mátyást, aki röpiratban gyalázta Kossuth Lajost, s üdvözölte Duncan Nathaniel Ingraham kapitányt, aki megmentette egy amerikai állampolgár életét (Koszta Márton-ügy).

Az amerikai polgárháborúban százados és segédtiszt az első republikánus elnökjelölt John C. Frémont tábornok mellett, akinek a tisztjei a magyar nyelvet használták rejtjelezésre. Ez a módszer, hasonlít a második világháborúban az amerikai hírszerzés által alkalmazott eljárásra, amikor a csendes-óceáni hadszíntéren a navaho nyelvet használták kódként.

Az 1867-es kiegyezés hatására hazatér és ügyvéd lesz. 1887-ben Zilah város levéltárnokává választja, továbbá a helyi Honvédegylet tagja. Itt is halt meg Zilahon 1895. november 24-én.