Az 1848-as forradalom hatásai az egyes falvakban

„Hála Istennek, hogy megértük!” 

Az 1848. esztendő első hónapjaiban, nagy sürgés-forgás támad a bőcsi reformátusok temploma körül – olvashatjuk Gyüker József bőcsi földműves naplójában. De igaz ez a Hernádot szegélyező összes településre. A híre mindenhova eljutott a nagy tavaszi változásoknak, amely meghozta a jobbágyság felszabadításáról és az urasági robotmunka eltörléséről szóló törvényt. Az öreg Gyüker József nagy fellélegzéssel írja naplójába: „Hála Istennek, hogy megértük! 1848. tavaszkor kezdett a forradalom indulni… Ugyanebben az évben szűnt meg a robot. A tavaszi szántáskor utoljára a Csegébe szántottam robotába és a dézsmálás is elmaradt.” Az új rendet a közigazgatás vezető embere, a főszolgabíró közölte a községgel.
A hernádnémeti Fige család naplójában pedig az alábbi bejegyzés olvasható: "1848 évbe április 9dikén jött be nállunk és az egész Európába a szabacság, akkor szűnt(ek) meg az úrbéri-viszonyok, az rabota szolgálat, dézsma tasja (= taksa) s. a. t., melynek öröm ünnepet tar­tottunk. Húsvét másod napján az egész helységbe vígasság volt, 51 üveg bortel fogyasztottunk akkor az ünnepbe.”

Halmajon azonban nem ment ilyen könnyen a változás. A feudális szolgáltatásokat továbbra is teljesítették, amit bizonyít, hogy a tagosítási per során a községi bíró és a jegyző igazolják, hogy az úrbéresek 1848. május 1.-től 1869. május 13-ig még tettek úrbéri szolgáltatásokat, mert hajtották őket. Egy évre még a dézsmát is megadták, ami két köböl gabonát, hat véka árpát és tizenkettő kéve zsúpot jelentett.

A jobbágy-felszabadító törvény értelmében a majorsági jobbágyok csupán személyükben szabadultak fel, az általuk használt föld nem lett a tulajdonuk. A jobbágyok tájékozatlanságát használta ki a földesúr, amikor a szolgáltatásokat beszüntető jobbágyokkal szemben azzal lépett fel 1852-ben, hogyha az elmaradt ötévi szolgálatot pótlólag nem teljesítik vagy nem váltják meg, elvesztik jogukat a föld további szabad használatához.

A forradalom híreit hallgatja a falu népe

A nemzeti érzelmek fellángolásának jeleként a bőcsi templom kapuját nemzetiszínűre festik.

Alsóvadászon 1848 áprilisában "...a békés úton kivívott szellemi és polgári szabadságért hálás isteni tiszteletet..." tartottak a templomban. A nemzeti ügy iránt elkötelezett Kérészy Mihály lelkész folyamatosan ébren tartotta az ország ügye iránt a közfigyelmet. "Április 21-én tisztelendő prédikátor úr a nemes egyháztanácsot s mindkét fél bírákat meghívta a délesti isteni tisztelet végeztével hírlapok olvasására."

Valószínűleg a márciusi forradalom szelleme járja át az  alsódobszaiak 1848. május 31-én keltezett levelét, melyben Kisdobsza kéri egyházuk különválását a Nagy-Dobszaitól, hiszen tudják biztosítani a papot, és ugyan annyit fizetnek, mint a nagydobszaiak. Ezennel kérik a nagy-dobszai templom építésére befizetett pénz visszafizetését.

Csakhamar megharsantak a nemzetőrség toborzó dalai és megkezdődik a toborzás, katonai kiképzés. A Gyüker-féle naplóban így olvashatjuk:

„1848-ban tavaszkor kezdett a forradalom indulni, a vármegye tisztjei városon, falukon megjelenvén, serkentették a népet a felkelésre és a papok is javalván a köznépnek, az őrsereg csakhamar összeíródott és egész nyáron át, némelykor a berken, egzerérozást tanultak. Bizéki nevezetű őrnagy volt a komendánsok.”

Újságot olvasó idős paraszt

Alsóvadász is kiállított egy nemzetőr századot Fáy Ferenc parancsnoksága alatt, melynek  Kis István, az egyház curatora is tagja volt, s 1848. október 15-én maga is a haza védelmére indult. Megyaszóról 273 nemzetőr került kiállításra. Gönc lakói is a forradalom, majd később a szabadságharc ügye mellé álltak. Pénzt gyűjtöttek a Pesten felállítandó „Martius 15. 1848." emlékműre. A krajcáronként összeadott pénz huszonnégy forint tizenhárom krajcárt tett ki. 1848. április 21-én felállították a nemzetőrséget. A II. nemzetőr zászlóalj harmadik százada Göncről került ki. Parancsnoka Erdélyi István százados volt.

Októberben az alsóvadászi templomban felolvasásra került Batthyány Lajos miniszterelnök levele, "...melyben igen elevenen rajzolja azon vészteljes komor fellegeket, amelyek kedves honunk polgári egén, ennek dél s nyugoti sarkai felől édes nemzetünket... végveszéllyel fenyegetik". Nem sokkal ezután, október 28-án az egyházközség elöljáróinak

gyűlésén foglalkoznak a haza sorsával: "A tisztelendő prédikátor úr világosítá az egyháztanácsunkat hazánk mostani vészes állapotjáról."

A haza veszélyének hírére el is indulnak a nemzetőrök, és honvédek megütközni az ellenséggel: „Szent Márton nap után felülrül Kassa felé indultak az ellenség ellen. A kormányok rendelkeztek: az őrseregbül minden tizediknek  el kellett menni, vagy a maga helyébe legényt fogadni.”

A maga helyébe fogadásra jó példa az alsódobszai Gaskó István Esete. Az 1848-as szabadságharc során Kis-Dobszáról két legény vonult be Kossuth seregébe. Egyikük -Gaskó István- egy bábonyi gazdag legény helyett, 300 forintért. A szabadságharc vége után több évvel tért haza megöregedve, összekaszabolt forradásos arccal, elváltozott hanggal. Családja elsőre meg sem ismerte, be sem akarta engedni.

 A kezdeti örömmámort követően a háború zord arcának híre is elért a hátországba: Összeszedvén magokat elindultak, jóféle ruhákba, Újhelybe, Boncsér József, mint próbált, azelőtt katonaviselt ember volt köztök a parancsnok.

Nemzetőrök

Újhelyből Kassára mentek, itt kaptak fegyvert, de némelyik részének fegyver se volt a kezébe az előtt. Az ellenség jött felülrül. Harmadnapra kélve ki kellett rukkolni a harsányi partra. Itt rendbe kellett állni.

Az ellenség jött le Kassáról Szikszó felé, a szikszai és az ujfalusi hegyen várta a katonaság megérkezését, de olyan hideg volt, hogy a strázsák közül fagyott meg, mert a hidegséget a hó is nevelte.

A magyar az ellenség előtt itt nem állhatott meg, hanem elnyomult. A belsőbőcsiek Szentpéteren voltak kovártélyba, onnan jártak ki a határszélre strázsálni. Gömör felől várták az ellenséget. Éjszakára ölfát vittek ki tüzelni, mégis alig állhatták a hideget. Dudás Sámuel is ott volt, ő beszélte.”

Az alsóvadászi egyház november 12-i határozata elrendelte, hogy "A háború által utolsó ínségre jutott fejértemplomi, debelyácsi és pákozdi szerencsétlen lakosok számára keresztyéni adakozás egybeszedése rendeltetett az egyháztanács részéről." 1849. májusában pedig a függetlenségi nyilatkozat olvastatott fel a templomban.

Falusi tanács