Honvédeink dicső helytállása
 |
| Téli hadjárat |
1848. december végén kassai időzése alatt Schlick
arról értesült, hogy a magyar kormány Miskolc táján erős tábort gyűjtött össze
s annak élére Mészáros hadügyminisztert állította.
Ily körülmények
között Schlick december 26-án 4 zászlóalj, 4 lovas század és 18 löveg indult el
Miskolc felé, melyből aznap 3 zászlóalj, 2 lovas század és 2 üteg Pergen
tábornok alatt Hidas-Németiig, 1 zászlóalj, 1 lovas század és 1 üteg pedig Deym
tábornok alatt Enyickéig jutott előre. Kassán Fiedler tábornok alatt 2 zászlóalj,
2 lovas század és 4 löveg, Eperjesen pedig Kiesewetter őrnagy alatt a Nugent
zászlóalj, 2 Koudelka század, 2 hatfontos löveg és 1/2 röppentyű üteg maradt
vissza.
December 27-én a Pergen-dandár Forróig, a Deym-dandár
Alsó-Novajig folytatta előnyomulását; Forró előtt Rembowszky alatt a lengyel
légió 3 százada, 1 század Koburg huszárral és 2 ágyúval foglalt állást, míg a
helység délnyugati kijáratát egy szakasz huszár tartotta megszállva. Ezek, a
szikszói magyar tábor előcsapatait képező osztagok, mihelyt az ellenség
láthatóvá lett, a legcsekélyebb ellenállás kifejtése nélkül visszavonultak.
Mészáros
hadteste december vége felé mintegy 14.000 gyalogosból és 1500 lovasból állt.
Mészáros újjászervezett hadával a kassai út közvetlen
biztosítása céljából Miskolctól Szikszóig nyomult előre. December 28-án pedig
az ellenség közeledésének hírére Szikszót hátrahagyva, az attól délre fekvő
hegyeken kiszemelt hadállásba vonult s ott következőleg helyezkedett el: A
balszárny Rembowszky őrnagy alatt, a 17. honvéd zászlóalj, 3 század lengyel légionárius,
2 század egri vadász, 1 század Hunyadi-huszár és 1 hatlövegű hatfontos üteg. A
Szikszótól nyugatra fekvő Frankhegy erdős lejtőjén; középhad Pulszky alezredes
alatt, a 26. és 42. honvéd zászlóalj, 5 század borsodi önkéntes és 1 nyolclövegű
háromfontos üteg. A Szikszó hegyen, a
műút mindkét oldalán; jobbszárny Bobory őrnagy alatt, 2 század Lehel-, 1 század
Koburg-huszár, 1–1 háromlövegű hatfontos gyalog- és lovas üteg a Bársonyos
patakra támaszkodva. Tartalék gyanánt a Szikszó hegy déli lejtőjén, az országút
mentén a 43. honvéd zászlóalj, 8 század hevesi lovas nemzetőr és 1 háromfontos fél
üteg állott fel. A harcfelállítás eszerint a kassai utat hegyes szögben
metszette s balszárnya jól előre volt tolva, míg a jobbszárny erősen
hátrahúzatott.
 |
| Az ütközet ábrázolása |
Schlick abban a hiszemben, hogy már Aszaló és Szikszó
között kerül összeütközésre a dolog, a Deym-dandárt Mészáros arcvonalának
foglalkoztatására, a Pergen-dandárt pedig igen helyesen a Szikszótól északra
fekvő magaslatokra, az ellenség balszárnyának megkerülésére rendelte ki. Ámde
az utóbb említett dandár csupán Aszalónál bukkant egy hátvédül visszahagyott
ellenséges gyalog félszázadra, mely azonnal foglyul ejtetett. Szikszón
ellenben, Pergen legnagyobb ámulatára, híre sem volt az ellenségnek, minek
folytán Schlick az elszállásolására adott parancsot. Eközben érkezik a
jelentés, hogy Mészáros egész hadával a Szikszó hegyen csatakészen áll, minek
folytán Schlick, hogy a magyarok esetleges támadását megelőzze, az előnyomulás
folytatására ad parancsot.
Mihelyt a Deym-dandár a magyar ütegek lőtávolságába
ért, Mészáros tüzérségének parancsot adott a tüzelés megkezdésére, huszárságát
pedig a Hernád völgyében támadásra rendelte előre. Utóbbival szemben az osztrák
lovasság is mihamar harchoz fejlődött, komolyabb összeütközésre azonban nem
került a dolog, mivel a huszárjaink az ellenséges tüzérség néhány jól célzott
lövése által jobbnak látták magukat az ellenséges tűz körletéből kivonni. Ez
alatt Pergennek sikerült a magaslatra feljutni, honnan a magyarok szívósabb
ellenállás kifejtése nélkül kezdtek hátrálni. Ezt látván a közép és jobb
szárny, a tisztek, de különösen Mészáros bátorító szavai dacára, szintén
hátrálni kezdtek s ezzel az ütközet sorsa el volt döntve. A visszavonulás elég
jó rendben történt, miután az osztrákok nem üldöztek.
Mészáros
hadait Miskolcra, Schlick pedig a magáét, úgyis későre járván már az idő,
Szikszóra vonta vissza; az előőrsszolgálatot Szikszó déli kijáratánál a 3.
számú Koudelka zászlóalj (4 század) és 1/2 lovas század látta el, egyébként
pedig az összes Szikszón elhelyezett csapatok készültséget tartottak.
Veszteségünk az ütközetben az Aszalónál foglyul ejtett
76 honvédet nem számítva – alig rúgott többre 30 embernél, Schlick a magáét mindössze
1 halottra, 5 sebesültre és 3 eltűntre teszi.
 |
| Szikszó egy régi grafikán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése