A vörös postások kivégzése ongán

Postás hősök

A Postás Vörös Ezred 1919-es emlékműve

1919. május 10-e körül a 32. gyalogezred Üllői úti laktanyájában gyülekeztek a budapesti munkások, melyek között postások is voltak. Még aznap felszerelték őket, majd vonaton Füzesabonyig mentek, ahol kivagonírozás után ismertették velük a hadi helyzetet és a haditervet Miskolc visszafoglalására. Ongára 22-én délelőtt érkeztek. Század parancsnokukat Petrovics Ferencnek hívták. Érkezésük után rögtön a falu keleti irányában tüzelőállást foglaltak, felállították a géppuskát, itt várták az ellenség ellentámadását. Este egy Nagy Pál nevezetű főhadnagy, adott parancsot a tüzelőállás megszüntetésére és a beszállásolásra azzal, hogy nyugodjanak csak le, nem kell ellenséges támadástól tartani, azonban az őrszemeket felállítva hagyták. A csehek-más beszámolók szerint csehek és románok- támadása 23-án kora reggel, 2-4 óra között érkezett a faluhoz. A támadás nagyon meglepte a faluban lévő vörös postásokat, akiket hamar elfogtak.

Elfogásuk után az egyik vöröskatona a csehek szitkozódó francia ezredesére támadt, arcába ütött - vagy mart- mely során úgy megsérült, hogy fejét be kellett kötözni. A francia "generális" - aki a kis kastélyban lakott- adta ki a parancsot, hogy "foglyot nem tart". Az öldöklésre 9-10 óra közötti időpontban került sor. A kivégzés színhelye a Hernád hídon túl, körülbelül 40-50 méter távolságra az Onga felé vezető út mentén baloldalt, közvetlen a vizesárok mellett elterülő rét elején volt. Másokat bent a faluban lőttek agyon.

A francia lovastiszt a közeledő foglyokat kísérőkre rákiáltott, mire azok a foglyaikat leterelték az út menti kis rétre és ott lövöldözték le őket. (Érdekesség, hogy Onga kijáratánál kivégzett három sebesültet -Lencsés Jánost és két társát- is egy Gesztely felől közeledő lovas tiszt parancsára végezték ki.) Több postás egyenruhát viselt. Egyesek könnyű öltözetben, ingujjban estek fogságba. Koruk 20-35 év közötti volt. Kivégzés előtt a vöröskatonáknak alsóruhára, ingre kellett vetkőzniük.

A kivégzők 25-27 főből álltak, és erősen ittas állapotban voltak. A kivégzés csoportonként történt. A csoportokat külön-külön hozták a műúton a falu felé. A második -8 fős- csoport kivégzésénél, miután szembesültek sorsukkal a foglyok, hangosan tiltakoztak, kiabáltak és csak a lövések hallgattatták el őket. Egyesekkel előre megásatták a saját sírjukat.

A holttesteket kivégzés után id. Tóth József és Ruzsvánszki József ökrös gazdák szállították a tömegsírhoz. A temetésben helyi cigányok is részt vettek. A cseh katonák csak ledobálták a holttesteket a gödörbe, de az elrendezést a cigányok végezték.  Elmondások alapján a sírba dobáskor két katona még élt, de nem engedték megmenteni őket, a többivel együtt kellett eltemetni. A temetéskor papok nem voltak jelen. Egyházi temetést csak napokkal később tartottak, valószínűleg a falu felszabadítás után, a lakosság követelésére.

Az 1919-es emlékoszlop töredéke

A vörös postásokon kívül áldozatul esett még egy Kántor nevezetű fiú. Kivégzése okául az szolgáltatott ürügyül, hogy a fiú zsebében az Ongára behatoló csehek két fegyverlövedéket találtak, ennek felfedezésétől annyira megijedt, hogy elbújt, de a csehek felkutatták és, mint foglyot a többivel Gesztelybe vitték. A Kántor-fiú a kivégzés előtt hangosan kiabált anyja után : " Kedves édesanyám mentsen meg", de senki nem mert segítségére sietni. A gesztelyi tanács 1919-es halotti anyakönyvében 1919 VI. 19-éről olvasható, hogy a 23. sz. alatt bejegyzett Kántor János 16 éves, 1919 V. 23-án délelőtt 7 órakor meghalt.

Egy másik ongai áldozat egy Borsos nevű cigányzenész volt, akinek azért kellett meghalni, mert a felesége kiabált utána: "Borsos gyere be", amit a csehek bolseviknek értettek, és mielőtt lakásába visszaérhetett volna, többen is belelőttek.

A kocsmáros fiát, Grosz Viktort, aranyórája miatt támadták meg, és mivel az nem volt hajlandó önként átadni nekik óráját, elfutott a mező irányában egy búzatábla felé. A csehek utána lőttek, ott találták meg néhány nap múlva holtan. Papp Károly szervezett munkás volt, a nála talált szakszervezeti igazolvány elég volt ahhoz, hogy agyonlőjék. Zsák Károly 19 éves napszámos kopott katonazubbonya miatt lett a felbőszült intervenciósok áldozata: hasba szúrták. Lencse János postást Onga kijáratánál különálló sírba temették. Ongaújfalunál a " rossz malomnál" lőtték agyon Martiner Ágoston postatisztet, akit ott is temettek el a helyszínen. Másodmagával járőrben volt, és a Munk-tanya egyik gazdasági épületének sarkán összetalálkozott egy cseh-román járőrrel, mely a vörös karszalagos, civil ruhában levő postásokra tüzet nyitott; egyikük Martinert hasba lőtte, a másikat pedig lefegyverezte és fogolyként az uraság kocsiján a szikszói cseh parancsnokságára szállította be.

Egy 6 fős csoportot Alsózsolca irányából hoztak Ongára, és a falu egyik terén végezték ki.  Nagy Sándor nevű katona menekült meg közülük, aki az egyik ház udvarára befutott, majd a kertek alján menekült el majd elbújt az egyik házban, ahol az ott lakót rábírta, hogy tartsa őt fiának, ha keresnék. Bár menekülés közben golyót kapott, néhány nap múlva bement Miskolcra. Szalai Kálmán nevű postásba (a katonaságnál szanitéc volt, 21 éves) a csehek kettőt belelőttek. A sebesülés súlyos volt, mert az egyik lövedék a száján jött ki. A helyiek Szalait bekötözték, majd egy sebesülteket szállító kocsi Gesztely felé vitte. Kb. 1926-27-ben, mint a Horty-hadseregben szolgáló katona újra megjelent Ongán és köszönetet mondott a sebei ellátásáért. Nevezettnek elől arany fogai voltak, azzal pótolták a kilőtteket.

Az esemény után a direktórium 3 méter magas fakeresztet állíttatott fel, melynek vízszintes részére azt égették rá, hogy: "Itt nyugszik 20 budapesti postás vöröskatona vértanú és 3 ongai polgár, akiket a cseh és román imperializmus vad hordái kegyetlenül legyilkoltak."
Mikor a Tanácsköztársaság bukása után a románok újra megszállták a községet, a lakosság a feliratot eltávolította, attól tartva, hogy a védtelen lakosságon fognak bosszút állni a felirat miatt.

Postások csontjainak kihantolása

1919. júniusában Vöröskereszt Bizottság járt a Gesztelyben, amelynek tagjai németül beszéltek. Egyedüli magyar tagja a bizottságnak Pflieger törvényszéki orvos szakértő főorvos volt Miskolcról. A bizottság a tömegsírt felbontotta és minden egyes áldozatot lefényképezett. Szemtanuk szerint a vérengzést a nemzetközileg tiltott dum-dum lőszerekkel (lecsípett hegyű lőszer, mely a becsapódáskor erősen roncsol) hajtották végre. Az exhumált maradványokról megállapítást nyert, hogy a holttestek főleg alsóruhában voltak, mert a felsőruhájuktól, lábbelijüktől gyilkosaik megfosztották őket. Egyedül a Kántor-fiún volt rajta a falusi öltözet, mert annak nem tudták hasznát venni. Az elhunytak nagy része a budapesti "vörös postás ezred" tagjai voltak, kiket a román, cseh-katonák, mint foglyokat kivégeztek 1919. május 23-án, a román-cseh hadsereg visszavonulásakor. A kivégzések részben golyóval, részben puskatussal történtek. A "vörös postás ezredből" levő hullák egy részének a feje széjjel volt verve, valószínűleg puskatussal. Lőfegyver, katonai felszerelés a hullák mellett nem volt. Egy-két katonai csajka, egy-két sapka bizonyított "vöröskatona" mivoltuk mellett. Az exhumálás alkalmával emelték ki a tömegsírból a Kántor-fiút és szállították át szülei Ongára.

A gesztelyi temetőben sírjuk felett fakeresztet helyeztek el, amelyen a következők voltak felírva: "Itt nyugszik 23 vörös postásezredbeli katona, kit a román és cseh katonák ártatlanul legyilkoltak." A Postás Szakszervezet Gesztely község lakosságának közreműködésével 1959. május 21-én emlékművet állított fel a gesztelyi hős postások tömegsírja felett. A tragédia színhelyén tíz évvel később, 1969-ben emeltek emlékművet.

Az Ongán meghalt vörös katonák emléke előtt tisztelegve 1973-ban kezdeményezte a község egy emlékmű felállítását. Az 1973. május 19-én a régi temetőben exhumálták a vörös postások hamvait, és katonai díszpompával temették el a felállított emlékmű melletti díszsírhelyen. Az emlékmű elülső oldalán márványba vésve ez áll: Állították az ongai úttörők kezdeményezésére a postás dolgozók. 1973. V. 20.

Az ongai emlékmű