Csokonai, Lavotta, Kazinczy

 Nagyjaink kedvelt vidéke

A friss levegő, a bővizű folyó a nagyszerű panoráma, a mézédes borok, no meg a vidék nyugodt légköre kiváló táptalaja volt az irodalmi életnek, versek, dalok születésének. A Hernád menti tájra, emberekre szívesen emlékszik vissza a költő Csokonai Vitéz Mihály, a zeneszerző Lavotta János, és a nyelvújító Kazinczy Ferenc is. E három személy meghatározó alakjai voltak korszakuknak, irodalmunknak. Hozzánk közelállóvá pedig az alábbi történetek teszik őket.

Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály többször járt Ongán is, ahová egy életre szóló barátság kötötte Puky István személyéhez. Kettejük barátsága Sárospatakon kezdődött, ahol a költő jogot tanult. Pukyról tudnunk kell, hogy 1778-ban született, és 20 évesen házasságot kötött az Ongán birtokos Darvas-család lányával, Darvas Annával. A fiatal házaspár Tiszaigaron, illetve Ongán élt, majd Puky felépítette gesztelyi házát, amit leveleiben tusculanumként- Ciceró falusi birtokaként- emleget. Barátságuk a sárospataki éveket követően sem szakad meg. 1800. december 20-án így írt a költő volt iskolatársához: „Felétek akartam Derzsről visszajönni; de az elmúlt. Vetted-é az útamba Madarasról Martolcsi uram által hozzád írott levelemet? Mert vártam, a kosarat, kalapot s az utolsót, most vásárkor Szikszóra kiküldhessem... Mikor hazaérkeztem, már akkor elküldötte a tekintetes nagyasszony Ongáról a szőlővesszőket és a mondolafákat. Az előbbek felette fájinok, az utolsóbbak kár, hogy alig haladják meg nagyságokkal a te angyalocskád cserépbéli mályváját. De ne nevess... tetőled pedig kérnék, vagy instálnék -tudod-e mit? amit az ősszel már említettem, t. i. egynehány berzencei szilva és ákászfa csemetét, ha a föld fagya engedi, most, ha pedig nem, tehát vásárkor. Alázatosan köszöntöm a tekintetes nagyurat... Csókolom kezeit az én kedves ifjasszonykámnak, tégedet pedig, lelken szerette kedves Barátom uram (humullimus servus!) ölellek. Éljetek kedveseim! s tovább is szeressetek!” Csokonai és Puky együtt tekintették meg az Aggteleki-cseppkőbarlangot is, ami meghatározó élményt jelentett a költőnek. Barátságuk olyan mély volt, hogy még a hat és fél év után börtönéből kiszabadult Kazinczy Ferencet is együtt látogatták meg. Ongáról 1801 július 19-én írt levelében így emlékezik: "szerencsésen felérkezvén jul.1. napján Ongára Puky barátommal Ragályra mentünk...Patakról Puky úrral általmentem Regmecre, s ebéden és szembe vólta -kivel?- Kazinczy Ferenc úrral." Csokonai Ongán tartózkodása alatt verset is írt, melynek címe „Tisztelő versezet”, melyet 1801. december 10-én szignált a költő. A barátságuk emlékéről szól „A békekötésre” című verse.

Gesztelyi Puky-kúria

Bár barátságuk közismert, azonban Puky István által írt levelek sejtetnek valamiféle feszültséget is mely közte, felesége- Darvas Anna- és Csokonai között tört ki. Csokonairól köztudott, hogy szerette a szép nőket, így szívesen bókolt más házas hölgyeknek is. Feltételezhető, hogy a fiatal és szép Darvas Anna örömmel vette a fiatal költő bókjait. Puky az egyik levelében így utal erre az esetre: “Te tudod és emlékezel azon szikrára melly tölled lett szomoru el válásunk alkalmatosságával esett ‘s csak azért távoztunk el, hogy Pestrül lett visszajövetelünket(!) a tüz, melly eddig nevekedett; de bent tartoztatott. Nagy erővel rohant ki. Kevésbe múlt, hogy mind kettönket meg nem emésztett.” Az ifjú férj tehát tisztában volt felesége “kicsapongásaival”, ami több másik ok mellett végül kettejük válásához vezetett. Ezen levélen kívül Csokonai érzelmei kilenc kis versikében is kifejezésre kerültek: Az én barátnőm D(arvas) A(nna) quodlibetjére; Az elválás reggelén; Impromtu egy cseresznyefa levelet rágó hernyóra; Szívem titka; Hymenhez; A hajókázó Amór; Egy eltörött vasmacskára; A hízelkedő; A fiatal remény. Érdekes lehetett Csokonai helyzete, hiszen valószínűleg tetszett neki Darvas Anna, de ugyanakkor Puky a legjobb barátja volt, aki sokszor sürgette Csokonai látogatásait, hogy felesége, és fia miatti bosszúságait, szomorúságait elpanaszolhassa neki.

Lavotta János

Puky István másik pártfogoltja, illetve Csokonai Vitéz Mihály jó barátja Lavotta János zeneszerző, hegedűművész volt. Lavotta 1791-ben báró Orczy Lászlóhoz állt be írnoknak, aki Abaújvármegyének volt a főispánja. Ettől kezdve az Abaúji, zempléni urak egyre-másra hívogatták a bűvös vonójú Lavottát. Különösen bőkezű mecénása lett Gesztelyben Puky István. Ha ők ketten Csokonai és Lavotta éppen egy időben tartózkodtak Puky István gesztelyi birtokán, akkor a település igencsak nagy mulatságoknak lehetett szemtanúja. Ilyenkor Csokonai verseket írt, melyeket Lavotta megzenésített, amiket a gesztelyi kúriában, meg az ottani korcsmában adtak elő. Puky Istvánnak olykor meggyűlt a baja a két pártfogójával. Akárminő finom tokajit adatott is eléjük, vágytak a kocsmába, elszöktek oda. Ittak, muzsikáltak, verseltek, de olykor úgy összevesztek, hogy Pukyért kellett szalajtani a zsidónak, hogy siessen gyorsan, mert a poéta meg a muzsikus "megeszik egymást". Poharak romjai, kettétört botok, egy-egy csomó haj is maradt néha a csata színhelyén, de István úr bölcsen mindig kibékítette a két veszekedő ifjút. A  legenda szerint Csokonai „A szerelemdal a csikóbőrös  kulacshoz” című versét a gesztelyi kocsma cégére ihlette.

Lavotta nevéhez pedig olyan alkotások fűződnek, mint a „Cserebogár, sárga cserebogár” című dal, amelynek zenéjére Petőfi Sándor írt gyönyörű verset, vagy „Az Alföldön halászlegény vagyok én” című nóta.

Cserebogár, sárga cserebogár...

Másik híres irodalmi személy Kazinczy Ferenc is megfordult a Hernád-völgyben, melyről úti leírásában a következőképpen számolt be: 
„Három órakor reggel már fogva voltak lovaim >>Miskolcon<<; s nem tölt belé két óra, míg Szikszóra értem, noha azt ide egy statiónak tartják, ennyit teve a reggeli égett bor és a jó áldomás ígérete! Miskolcról Zsolcáig egy három fertályig tartó töltés van, a Sajó miatt, mely magában ugyan nem nagy víz, de mikor a hegyeken a hó olvad, vagy zápor esik, szélesen kiönt. Erről most tisztán láttam ki a Carpathust >>Kárpátokat<<, melyre az Avasról oly haszontalanul kandikáltam, mert közötte és Miskolc közt semmi magas hegy nincsen...

Miskolc látképe

A töltésen túl … utam nagy darabon felfelé ment. Hiába szólítgattam kocsisomat, kinek rövid ümegje alatt barnás hátagerincét hízelkedve ölelgették a kedves etéziák a nyeregben. „Ami nem lehet, uram, csak nem lehet; de érjünk fel csak ama partra, majd úgy megyünk lefelé egész Szikszóig, hogy a tatár sem ér utól”, felele magyar szíves egyenességgel. Rábíztam a hajtást; befeküdtem kocsim szegletébe, s a legédesebb reggeli álom szálla meg, melyből csak a nagy rázódás vert fel, midőn kocsisom a meredek partról nyargalva szaladt a tatárok előtt lefelé! – Már előttem feküdt rétes völgyében a kálvinista Szikszó (mert hogy az, gothiai munkájú tornya s szalmafedeles házai velem kitaláltatták, minekelőtte szemeim a vitorlán keresztet vagy kakast láthattak) boldog szőlőhegyeivel, melyek dél és nyugot felől nem magas hegyeit egészen elborították. Jobbkéz felől mintegy két mértföldnyire a zemplényi hegyaljai hegyek széleit; balkéz felől a késmárki s forrai termékeny szántóföldeket, középen pedig azt a zöldelő rétet láttam, melyből néha a Tiszába lesiető Hernád csillámlott. Bővséget mutatott mind a már sárgulni kezdő vetés, mind a föld fekete anyagja, s ehhez hozzájárulván a környék szépsége, leginkább pedig Miskolc szomszédsága, azt óhajtottam, hogy bárcsak ennek à la Rousseau lakosa lehetnék.

Kazinczy Ferenc

De bezzeg ellenkező az, amit neked a Forró és Szina közt fekvő környékről mondhatok. Apró domb, lapos, keskeny völgy, kiritkított erdőség, félig kiégetett, elcsonkított tölgyfák azok, amelyeket itt az utazó lát. Bízvást ezt a környéket adhatta volna birtokul Judásnak Klopstok. – Hát útjai! óvd ettől a vadrácot is, Isten! – szörnyű rázását s lökéseit, egyedül a regéci vár elpusztult falainak meglátása türette el velem, melyet régenten fejedelem Rákóczi bírt. Most az, valamint hajdan is, együvé van kapcsolva a sárospataki dominiummal, és – kameralis. 
Ez a görbe ország Forró mellett kezdődik, és egész Hidasnémetiig tart, és így jó három mértföldnyire. Kocsisom azt beszélte, hogy Abaújnak egy egész szolgabírósága, melyet cserháti járásnak neveznek, szintolyan, mint a garadnai környék. – Kár, hogy azt garadnai járásnak nem nevezik. Ez a fertelmes szó egészen hozzá illend görbeségéhez.

Enicke, Kassa és Szina között, szalmás alacsony tót házakat, s egytornyas s négyoldal-bástyás kastélyt mutat, en gout d'antique moderne, melyet én még rendetlen s alkalmatlan volta mellett is annyira szeretek. Ezt a b. Meskó família bírja. Parton fekszik, s keletre szép tér réteket, erdős, magas hegyeket s ezeknek nyílása között a szalánci vár omladékait látja sok apró falukkal. 
Láttam innen Újvárt is, mely a vármegyének nevet adott. Most az egy közönséges, díszetlen falu, egy kálvinista templommal és gróf Csákyaknak udvarbírói lakásokkal. Föld-vára alatt megyen el a Hernád.”

 

Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz