Alsódobsza költözése

Mikor egy egész falu költözik

Alsódobsza korábban a dombvonulat keleti oldalán a Hernád mellett, az ún. Ó-falu területén feküdt. Ezen elhelyezkedése egészen mélyre nyúlik vissza, amikor is a folyó közelsége létfontosságú volt a népesség számára. Itt ittak az állatok, a folyó és a part élővilága élelemmel látta el a lakosságot. Közlekedés szempontjából sem volt utolsó.

Az I. katonai felmérésen (1763-1787) még az ősi helyén

A változások, melyek a „felköltözést” eredményezték az 1700-as években kezdődtek. Két természeti csapás, a földrengés, és az árvíz lehetetlenítette el az ősi helyen való maradást. A környéken (Megyaszó határában, mely szomszédos Dobszával) ilyen földrengésre utaló adatra bukkanhatunk 1713-ból: „…A házak tetői recsegtek, a falak meghasadoztak…a nép rémületében egész éjjel nem mert házaiba bemenni, s a föld vonaglott…a határ szőlőhegyi részén a Hernád mentén lévő hegyek [!] meghasadoztak….” A meghasadt domboldal aztán könnyen megcsúszott, magával ragadva a szőlőket, házakat. 1715-ben ismét földrengés rázta meg e vidéket. Megyaszó összeírásának szövege így örökítette meg ennek hatását: „…a szőlőföldek elszaladtanak, a Hernád folyó által szaggattatván, 263 része elpusztult….” 1740-ben újabb földrengés rázza meg a vidéket: „1740. Január 5. Sz. János napján földindulás, tremos terrae…1740. Január 27. Éjfél után igen nagy földindulás volt, az ajtók kinyíltak, az emberek elréműltek.” „…az 1740-es csapadékbő esztendő miatt…a sok csapadék… dombokat, >>partokat<< is mozgásba hozta.” Balogh József egykori tanító szintén 1740-es csapadékos évet jelöli meg időpontként, amikor is természeti csapás sújtotta a falut, s így az költözésre kényszerült. Ő viszont a Hernád mederváltoztatását emeli ki. Mint írja a Hernád az 1740-es évekig a Szikszói rét közepén folydogált. A 40-es években azonban a csapadékos időknek köszönhetően új medret vájt magának a keleti oldalán Kázmér-Dobsza (Alsódobsza régi neve) szomszédságában. Ráadásul a sok csapadék a domboldalakat is mozgásba hozta. Réthly Attila (1970) szerint 1775-ben élt át Alsódobsza katasztrofális földcsuszamlást.

A II. katonai felmérés (1806-1869) már a jelenlegi helyén ábrázolja

A Hernád pusztításának következtében más környező települések is kénytelenek voltak átköltözni a dombvonulat keleti oldalára, távolabb a folyótól. Újcsanálos 1865-ben (ekkor még Csanálos) költözött át, s nagyjából vele egy időben cselekedett így Hoporty község is (ma Sóstófalva).

A feltelepülés mintegy 40-50 évet vett igénybe, tehát egészen 1800-as évek elejéig, közepéig tartott. A felköltözést elsősorban a Vay család szorgalmazta. A terület ez időtájt gróf Török Lajos, báró Vay Mihály és Putnoki Pál örököseié volt. Házhelyet az akkori Putnoki-féle földből a Szabó család -Szabó Lajos és Szabó András- is biztosított. A község templomának, iskolájának, lelkészi és tanítói lakásának báró Vay József ajándékozta a telket. A papi és tanítói földeket szintén ekkor mérték ki az alábbiak szerint: 16 hold a lelkészé, 8 hold pedig a tanítóé lett. A régi és az új település egy ideig párhuzamosan létezett egymás mellett.

A 33 éves Juhász Istvánt már a mai falu régi temetőjében temettek el 1805. december 10-én. Sípos István lelkész már az új faluban keresztelte meg Balla József és Harkácsi Mária István nevű gyermekét 1807-ben.

Mára az egykori falu helyére nem utal semmi, azonban Székely Imre lelkész írásaiban megemlíti, hogy 1894-ben még látott néhány koporsódeszkát és csontot a régi falu temetőjének helyén, de mára már ezt a részt is visszafoglalta a természet. A lakosság a terület elnevezésében –Ó-falu- őrzi a település ezen emlékét. A felköltözés után a falu kétszáz év nehézségei (tűzvész, háborúk, járványok…etc.) ellenére folyamatosan fejlődött, és fejlődik mind a mai napig.

III. katonai felmérésen (1869-1887)