Szikszó, 1848. december 28.

A szikszói ütközet

(1848. december 28-án)

1848 telén a magyar hadak maradékai Miskolcon gyülekeztek, ahol december 18-án Mészáros Lázár tábornok és hadügyminiszter vette át a parancsokságot. Mészáros december 20-án Schulcz Bódog őrnagyot a 17-ik honvéd zászlóaljjal, 2 szakasz Ferdinánd-, 1 szakasz Württemberg-huszárral és 1 félüteggel a Kassa irányában kiállítandó előőrsvonal berendezésére Szikszóra küldte. December 24-én Schulcz felváltására Rembovsky őrnagy a lengyel légió 3 századával és 1 század Koburg-huszárral Forrón foglalt állást, míg a lengyel légió negyedik százada, 3 század zempléni és 1 század abaúji önkéntessel, valamint 2 szakasz Ferdinánd-huszárral Tvornicky alezredes parancsnoksága alatt Abaújszántóra menetelt, hogy Schlick altábornagynak Tokaj megvételére irányzott mozdulatairól a magyar hadvezetőséget időben értesítse.

Mészáros Lázár hadügyminiszter

Schlick azonban a miskolci hadalakulásokba kívánt beleszólni, így miután hadteste időközben a Galicziából utána küldött 34-ik hatfontos gyalogüteggel és a 12-ik röppentyű-félüteggel megerősödött, a Pergen- (3 zászlóalj, 2 lovasszázad, 2 üteg) és Deym-dandárral (1 zászlóalj, 2 lovasszázad, 1 üteg) december 26-án Kassáról Szikszó felé indult.

Pergen vezérőrnagy elővéd dandára december 27-én Forróhoz közeledett, mire Rembovsky Szikszóra vonult vissza, a magyar elővédparancsnok pedig Alsóvadászt a 26-ik honvéd-zászlóaljjal szállta meg.

Az osztrákok előnyomulásának hírére Mészáros felriasztotta miskolci táborát és december 28-án a Sajó és Szikszó város közötti parton a következő állást foglalta el:

- A bal szárny (17-ik honvéd-zászlóalj, 3 század lengyel legionárius, 2 század egri vadász, 1 század Hunyadi-huszár és 1 hat lövegű hatfontos üteg) Rembovsky őrnagy alatt a Szikszótól délnyugatra fekvő Frankhegyet és annak erdős lejtőjét tartotta megszállva.

- A középhad (26-ik és 42-ik honvéd-zászlóalj, 5 század borsodi önkéntes és 1 nyolc lövegű háromfontos üteg) Pulszky ezredes parancsnoksága alatt a szikszói hegyen az országút mindkét oldalán foglalt állást.

- A jobb szárny (2 század Lehel-, 1 század Koburg-huszár, 1-1 három lövegű hatfontos gyalog- és lovas üteg) Bobory őrnagy alatt a Bársonyosra támaszkodott.

- Tartalék gyanánt a 43-ik honvéd-zászlóalj, 8 század hevesi lovas nemzetőr és 1 három löveggel háromfontos félüteg a szikszói hegy déli lejtőjén sorakozott.

Szikszói ütközet

A magyar harcállás egy ferde vonalat alkotott, melynek bal szárnya előre volt tolva, míg a jobb szárny hátrébb helyezkedett el. A szikszói ütközetben részt vett magyar hadak létszáma kitett 4 zászlóalj és 10 század gyalogságot, 12 század lovasságot és 23 löveget; a hadtest vezérkari főnöke volt Csermelyi őrnagy, vezérkari tisztek gyanánt Benkő százados és Edényi főhadnagy szerepeltek. Más források szerint Mészáros hadteste mintegy 14.000 gyalogosra és 1500 lovasra volt tehető. 4 új honvéd zászlóaljból, 6 más és 4 lengyel légionárius századból, 12 huszár századból, továbbá 6–7000 nemzetőrből és 23 ágyúból állt a had.

Az osztrák altábornagy a jelentések alapján ara következtetett, hogy a magyarok magát Szikszót megszállva várják be a császári hadak támadását, ezért elrendelte, hogy a Deym-dandár az úton haladva arcban, a Mánta-patak völgyébe irányított Pergen-dandár pedig oldalban és hátban rohanja meg Mészáros hadtestét.

Ezen intézkedések folytán Deym dandára az úton menetelve 11 órakor Aszalónál a magyarok előőrseire bukkant, kik Szikszón túlra vonultak vissza. Deym utánuk indult és már a helység megtámadására készült, midőn annak jelentését kapta, hogy Pergen Szikszót, jobbról jövet, már megszállta.

Az utóbbi dandár ugyanis Gablenz őrnagy, Schlick új vezérkari főnöke által vezetve, a Mánta-patak völgyében észrevétlenül előnyomulva, a 26-ik honvéd-zászlóaljat - mely a helyett, hogy a harcintézkedésben kijelölt helyét elfoglalta volna, még mindig Alsóvadászon vesztegelt - meglepte, mire ez csakis a Rembovsky által segítségül küldött 17-ik honvéd-zászlóalj és Hunyady-huszárszázad közbelépése folytán kerülhette el a teljes szétveretést. Az ellenséges dandár, miután ez alkalommal 76 honvédet elfogott, folytatta útját és kevéssel Deym megérkezte előtt vonult be Szikszóra.

A helység ellenállás nélkül történt megszállása után Schlick a magyar állás szemügyre vétele céljából összes lovasságával, továbbá 1 hat- és 1 tizenkét fontos üteggel a Szikszói hegy felé indult. A gyalog-dandárok közül Pergené az úttól jobbra, Deym dandára attól balra követték a parancsnokot. Miután Schlick lövegtávolságba érkezett, a hatfontos üteget az országúton és tőle balra, a tizenkétfontosat pedig az úttól jobbra állíttatta fel és a tüzelést a magyarok jobb szárnya ellen kezdte

Magyar tüzérek

meg, mire az ott álló magyar félütegek a Koburg-huszárok fedezete alatt bátran előtörtek és az út mellett állást foglalván, élénk de hatástalan lövöldözést folytattak. Ezen eredménytelen tüzelés után Mészáros a Lehel-huszárokat Schlick lovasságának bal oldalába küldte, de egy-néhány jól irányított gránát csakhamar visszatérésre kényszerítette a lovasokat. Mészáros most a Koburg-huszárokat is visszarendelte, így akarván Schlick hadát a szikszói parton előnyös állásban levő derékhad tűzhatáskörébe csalni, de az óvatos osztrák vezér egy lovasszázadot küldött az úton tüzelő Bobory-tüzérség oldalban való megtámadására, melyet azonban Pulszky háromfontos ütege visszaszorított.

Ezalatt Pergen vezérőrnagy oszlopa a magyarok előretolt balszárnyába ütközött, mire a 11-ik röppentyű-üteg a hegyorom ellen kezdett tüzelni és a 2-ik Hartmann-zászlóalj, a 3-ik Vilmos főherceg-zászlóalj két százada által követve, a magaslat megrohanására tett előkészületeket. Az üteg rézsút találó röppentyűi ugyan hátrálásra kényszerítették Rembovsky gyalogságát, de a bal szárny segítségére küldött 26-ik honvéd-zászlóalj megérkeztével Rembovsky a Frankhegy déli lejtőjén levő erdőben újra állást foglalt és hadainak vitéz kitartásával szemben Pergen gyalogsága hiába erőlködött azon, hogy tért hódítson.

A csata egy másik ábrázolása

Az est beálltával Schlick hadai Szikszóra tértek vissza. Mészáros pedig arra a hírre, hogy a Kassán maradt Fiedler-dandár állítólag Sajóvámos felé tart, nem találta tanácsosnak a szikszói parton való éjjelezést és még az est folyamán a Sajó jobb partjára tért vissza.

Osztrák részről a veszteség állítólag csak 3 eltűntből és 5 sebesültből és 1 halottból állt. A magyarok, - nem számítva az Alsóvadászon meglepett és elfogott 76 honvédet - szintén nem veszíthettek többet.

December 29-ét az osztrák hadak Szikszón töltötték, 30-án éjjel fél kettőkor megkezdték a visszavonulást, s egy huzamban Forróig mentek, innen délelőtt 10 órakor a Pergen-dandár a Hernád bal partjára átkelve Ruszkára, Deym pedig Hidasnémetibe húzódott vissza. Schlick főhadiszállását egy kis lovas különítmény által védve, Göncön ütötte fel. A következő napon a csapatok pihenőt tartottak, 1849. január 1-én pedig Kassán egyesült a hadtest mindhárom dandárja. A csapatok napi menetteljesítménye már csak azért is figyelemreméltó, mivel a több mint 30 km-es menetet az ismert hernád-völgyi dermesztő szélben hajtották végre. Több törzs- és főtiszt, valamint zászlóaljanként 70–80 ember lefagyott végtagokkal érkezett Kassára, hol a kórházak teljesen megteltek a menetelő honvédekkel.

A Szikszó határában zajló ütközet jelentőségét az adja, hogy sikerült megállítani az osztrákok északi előrenyomulását, bár később az üldöző csapatok Kassánál vereséget szenvedtek, a csata jelentősége így is óriási.