Hernád hídi csata 1849. február 8-án

Hernád hídi csata 1849. február 8-án

Klapka György

1849. január 28-án Klapka György a haditanács javaslatára kiürítette Tokajt, majd a Tisza bal partjára vonult védőállásba. Schlick támadása január 31-én következett be. Csapatai óriási tüzérségi tűzet zúdítottak a Tisza bal partján állomásozó honvédzászlóaljakra, de Dessewffy és Gedeon László dandárjai kitartottak. Ezt követően a befagyott Tiszán gyalogsági rohammal próbálkoztak a császáriak, ám a honvédek szuronnyal visszaszorították őket. A Tokajban összetorlódott császáraikat ekkor Klapka tüzérsége vette tűz alá. Schlick visszavonulásra kényszerült, a magyar előőrsök pedig február l-jén újra birtokba vették Tokajt. Klapka azonnal intézkedett, hogy a Tiszán egy félig-meddig használható híd készíttessék. 

Francz von Schlik

A visszavonuló osztrák hadtest az alábbi településeken foglalt állást: 1849 február 5-én a Parrot dandár Mádról Vizsoly és Boldogkő-Váraljára, a Pergen dandár Kérre  a Fiedler dandár Szántóra, 6-án a Parrot valamint Pergen dandár késő este Kassára, Fiedler dandár pedig Hidas-Németire érkezett.  Fiedler dandára parancsot kapott, hogy a Hidasnémeti és Zsadány melletti Hernád-hidak kellő megszállása mellett Enyickénél utóvéd állást foglaljon. Fiedler tábornok ennek folytán Hidasnémetin Piatolli őrnagy alatt 1 zászlóaljat, 1/2 lovas századot és 2 löveget hagyott hátra, míg Zsadányra csupán 1 osztály gyalogságot különített el.

Klapka miután az ellenség erőit felmérte, Gedeon dandárját Göncön hátrahagyta, maga pedig Dessewffy dandárjával a Gönc—Hidasnémeti átjáró elfoglalására indult.

A honvédek közeledtére az osztrák utóvéd csatarendbe állt: A második Hart-man-zászlóalj nagy része és fél század lovasság Hidasnémetit tartotta megszállva, a gyalogság előretolt csapatai pedig a Hernád bal partján, a gönci ligetben (ma: Berki-földek) foglaltak állást. Két löveget a Hernád hídjának nyugati (Hidasnémeti felé eső) kapujában helyeztek el, két gyalogszázad pedig a zsadányi átjárót őrizte.

Berki földek

Klapka válaszul Idzikovski őrnagy alatt a lengyel légióból, 2 század abaujvári önkéntesből és 4 lövegből álló elővédet nyomban támadásra indít. Dessewffy dandárjából az abaúji önkéntesek és a lengyel légionáriusok csatárláncba fejlődtek, és benyomultak a ligetbe. A Koburg-huszárok egy százada Gönc fölött, Zsujta felé ügyelt.

A liget birtoklásáért nagy küzdelem alakult ki, amely akkor vált végzetessé az osztrákok számára, amikor a 26. honvéd zászlóalj két százada az abaúji önkéntesek és a lengyel légionáriusok segítségére sietett. Az ellenség a híd felé hátrált, melyet Lapinski tüzér főhadnagy ágyúi lőttek. A ligetből kihátrált osztrákok a hidat felgyújtották, és lövegeikkel hevesen tüzeltek az őket üldöző magyarokra. Hamarosan az osztrák tüzérek srsa is megpecsételődött, amikor Lapinski főhadnagy ágyúival meghátrálásra kényszerítette őket. Ezután az abaúji önkéntesek és lengyel légionáriusok átkeltek a Hernádon, rohammal bevették Hidasnémetit, és az osztrákokat egészen Enyickéig szorították. A csatát követően a hősiesen harcoló abaúji önkéntesek Göncön kitüntetésül „veres szalagot" kaptak, amit a gönci leányok kötötték fel a hősök bal karjára. 

Klapka Tarcal, Bodrogkeresztúr, majd Tokaj mellett három ízben is megverte Schlik tábornok csapatait, és bár a február 8-i, hidasnémeti győzelme után nem sikerült a bekerítő manővere, érdeme mégis hatalmas, mert a Tisza vonalának megtartásával megmentette a Debrecenben szerveződő ellentámadás esélyét.

A csata újrajátszása napjainkban