Hernád hídi csata 1849. február 8-án

Hernád hídi csata 1849. február 8-án

Klapka György

1849. január 28-án Klapka György a haditanács javaslatára kiürítette Tokajt, majd a Tisza bal partjára vonult védőállásba. Schlick támadása január 31-én következett be. Csapatai óriási tüzérségi tűzet zúdítottak a Tisza bal partján állomásozó honvédzászlóaljakra, de Dessewffy és Gedeon László dandárjai kitartottak. Ezt követően a befagyott Tiszán gyalogsági rohammal próbálkoztak a császáriak, ám a honvédek szuronnyal visszaszorították őket. A Tokajban összetorlódott császáraikat ekkor Klapka tüzérsége vette tűz alá. Schlick visszavonulásra kényszerült, a magyar előőrsök pedig február l-jén újra birtokba vették Tokajt. Klapka azonnal intézkedett, hogy a Tiszán egy félig-meddig használható híd készíttessék. 

Francz von Schlik

A visszavonuló osztrák hadtest az alábbi településeken foglalt állást: 1849 február 5-én a Parrot dandár Mádról Vizsoly és Boldogkő-Váraljára, a Pergen dandár Kérre  a Fiedler dandár Szántóra, 6-án a Parrot valamint Pergen dandár késő este Kassára, Fiedler dandár pedig Hidas-Németire érkezett.  Fiedler dandára parancsot kapott, hogy a Hidasnémeti és Zsadány melletti Hernád-hidak kellő megszállása mellett Enyickénél utóvéd állást foglaljon. Fiedler tábornok ennek folytán Hidasnémetin Piatolli őrnagy alatt 1 zászlóaljat, 1/2 lovas századot és 2 löveget hagyott hátra, míg Zsadányra csupán 1 osztály gyalogságot különített el.

Klapka miután az ellenség erőit felmérte, Gedeon dandárját Göncön hátrahagyta, maga pedig Dessewffy dandárjával a Gönc—Hidasnémeti átjáró elfoglalására indult.

A honvédek közeledtére az osztrák utóvéd csatarendbe állt: A második Hart-man-zászlóalj nagy része és fél század lovasság Hidasnémetit tartotta megszállva, a gyalogság előretolt csapatai pedig a Hernád bal partján, a gönci ligetben (ma: Berki-földek) foglaltak állást. Két löveget a Hernád hídjának nyugati (Hidasnémeti felé eső) kapujában helyeztek el, két gyalogszázad pedig a zsadányi átjárót őrizte.

Berki földek

Klapka válaszul Idzikovski őrnagy alatt a lengyel légióból, 2 század abaujvári önkéntesből és 4 lövegből álló elővédet nyomban támadásra indít. Dessewffy dandárjából az abaúji önkéntesek és a lengyel légionáriusok csatárláncba fejlődtek, és benyomultak a ligetbe. A Koburg-huszárok egy százada Gönc fölött, Zsujta felé ügyelt.

A liget birtoklásáért nagy küzdelem alakult ki, amely akkor vált végzetessé az osztrákok számára, amikor a 26. honvéd zászlóalj két százada az abaúji önkéntesek és a lengyel légionáriusok segítségére sietett. Az ellenség a híd felé hátrált, melyet Lapinski tüzér főhadnagy ágyúi lőttek. A ligetből kihátrált osztrákok a hidat felgyújtották, és lövegeikkel hevesen tüzeltek az őket üldöző magyarokra. Hamarosan az osztrák tüzérek srsa is megpecsételődött, amikor Lapinski főhadnagy ágyúival meghátrálásra kényszerítette őket. Ezután az abaúji önkéntesek és lengyel légionáriusok átkeltek a Hernádon, rohammal bevették Hidasnémetit, és az osztrákokat egészen Enyickéig szorították. A csatát követően a hősiesen harcoló abaúji önkéntesek Göncön kitüntetésül „veres szalagot" kaptak, amit a gönci leányok kötötték fel a hősök bal karjára. 

Klapka Tarcal, Bodrogkeresztúr, majd Tokaj mellett három ízben is megverte Schlik tábornok csapatait, és bár a február 8-i, hidasnémeti győzelme után nem sikerült a bekerítő manővere, érdeme mégis hatalmas, mert a Tisza vonalának megtartásával megmentette a Debrecenben szerveződő ellentámadás esélyét.

A csata újrajátszása napjainkban

Harci repülőgépek Ongán 1919-ben

Harci repülőgépek Ongán 1919-ben

1919. március 21-én Magyarországon proklamálták a Tanácsköztársaságot, mely következtében április 16-án megindított román offenzíva nyomán gyakorlatilag rendszertelenül folyt a magyar csapatok visszavonulása. Április 23-án a románok elfoglalták Debrecent, majd három nap múlva Békéscsabát. A két város a román front felderítésére hivatott két repülőalakulat, a 7. és 6. repülőszázad állomáshelye is volt. Elestüket követően az említett századok az ország belseje felé hátráltak.

        Május 1-jére a román királyi hadsereg mindenütt elérte a Tisza vonalát. Április 24-én a cseh-szlovák támadás következtében északon is egyre nehezebb helyzet alakult ki, május 2-ára elesett Miskolc. A frontok megmerevedésével elkezdődött a hadsereg újjászervezése melynek következtében május 20-án Miskolc felszabadítására indított támadást siker koronázta. Az északi hadművelet támogatására újra repülőalakulatokat vezényeltek a front közelébe. Az ongai tábori repülőtér a községtől keletre található Patai-réten helyezkedett el, mely akkor a falu legelőjeként funkcionált. A repülőgépeket feltehetően hangársátrakban tárolták, míg a pilóták többségét Bárczay Zoltán kastélyában szállásolták el.

1919 májusának utolsó napjaiban települt át a 7. repülőszázad Mátyásföldről Mezőtárkányra. Május 29-én és június 1-jén három felszállás alatt elvesztettek öt pilótát és megfigyelőt köztük a század parancsnokát. Bernárd Mátyást ezt követően Wágner János váltotta az alakulat élén, amely Mezőtárkányról Ongára költözött. 

Neogrády Sándor főhadnagy

A század egyik megfigyelője, Neogrády Sándor elbeszélése szerint Ongán az egységnek mindössze egyetlen üzemképes repülőgépe maradt. Az egység újjászervezése érdekében visszavonták őket a fővárosba. Neogrády Ongáról is teljesített bevetést: „Felderítésre szállt fel, egyik községnél román üteget vettek észre, mely a magyar rajvonalat lőtte. Egészen alacsonyan repültek. Pilótája mutatta neki, hogy lője géppuskájával román üteget. Ekkor egy vadászgép jelent meg. Neogrády egy pár pillanatig bizonytalan, de megnyugszik, amikor megpillantja rajta a vörös csillagot, a gép oldalán. A saját vadászgép rácsapott a román ütegre, amelynek személyzete szétrebbent. Ezután Kassa felé repültek, a vasútvonal felett. Amikor Kassa fölé értek, akkor futott be egy páncélvonat szerelvény Kassa vasúti állomására. Ezután visszarepültek Ongára.”

Az ún. második miskolci csatát követően a frontvonal folyamatosan északabbra tolódott. Június 2-án a gyalogság támogatására a mátyásföldi 8. repülőszázadtól négy pilóta érkezett Mezőtárkányra, ahol addig egy három gépből álló különítmény tevékenykedett. A következő napon mindannyian áttelepültek Ongára. Itt teljesítették feladataikat június elején a II.hadtest alárendeltségében.

        E bevetések egyik első példája június 7-én történt, amikor két Aviatik D.I vadászgép indult felderítésre. Az út során az egyik vadászgép 12.00-kor Büdszentmihály községben egy kb. 150 szekérből álló trént támadott meg. A Tiszadob felé tartó oszlopot géppuskatüzével megzavarta, majd folytatták útjukat.

Aviatik Berg D.I a Tanácsköztársaság felségjelével

A Miskolc körüli hadműveletek során számos alkalommal érte támadás Miskolcot a levegőből és ennek megakadályozása volt az oka, hogy a vadászegységet Ongára telepítették. Június 10-én 19.00 körül ellenséges repülőgép keringett a 8. század reptere, Miskolc és a vasútállomás felett. A hivatalos beszámoló szerint: „Dacára annak, hogy direkt telefonösszeköttetés van létesítve a III. hdt. és a század között, nem volt elérhető, hogy saját ellenintézkedés eszközöltessék. Tokaj–Bodrogkeresztúr–Szerencs körletben folyamatban lévő csapateltolások leplezésére elrendelem, hogy az összes startkész gépek közül állandóan kettő gép azonnali felszállásra készenlétben legyen. A gépek csupán a III. hdt. pság parancsára startolhatnak, parancs nélkül csak az esetben azonnal, ha közeledő ellenséges gép közeledését feltétlen biztosan felismerik.” Emellett további intézkedéseket is elrendelt a hadtestparancsnokság: „Az utóbbi napokban ismételten ellenséges repülők keringtek a hadtest körlete fölött és némelyütt bombákat is dobtak. Az ellenséges repülők megjelenése csak nagy késedelemmel jelentetett. Az összes távíróállomások közegei kioktatandók, hogy ellenséges repülők megjelenéséről teendő jelentéseknél az összes beszélgetéseiket szakítsák meg és a repülőjelentés leadásának adjanak kapcsolást. A hadtestparancsnokság minden esetben gondoskodni fog, hogy saját harci repülők az ellenséges repülőket ártalmatlanná tegyék.”

        Az állandó készenlét hamar eredményre vezetett. „VI. 12-én délelőtt 9 órakor Miskolc felett román repülő észleltetett. A 8. repülőszázad azonnal két harci géppel szállt fel. Újvári László és Keisz Géza pilóták a román gépet üldözőbe vették és lelőtték. Az ellenséges gép (kétüléses) Sajószöged (Sajó torkolat előtt) községbe zuhant le.”

Újvári László egy újságnak így számolt be a légi harcról: „Az ellenséges repülő megjelenése és a légiharc váratlanul ért bennünket. Megfigyelőink nem jelezték feltűnésüket és a részünkről való megtámadása a saját kezdeményezésünk eredménye. Mikor a repülőt észrevettük, Keisz Géza tábori pilótának meghagytam, hogy repüljön fel és állapítsa meg, hogy saját repülőnk-e, vagy ellenséges. Meg kell említenem, hogy az egész század »harckész« volt, ezért sikerült a váratlan kimenetelt elérnünk. Mikor Keisz Géza gépje elérte az ellenséges repülő magasságát, világosan megállapította, hogy ellenséges román repülőgép. Azonnal géppuskatűz alá vette, amit a román gép viszonzott. Keisz szándéka elsősorban az volt, hogy géppuska tüzelésre az ellenséges pilóta vagy leszáll, vagy pedig felveszi a légiharcot.

Én a gépemmel két perc alatt a levegőben voltam és az üldözésben támogattam Keisz Gézát. Már-már azt hittük, hogy a román gép »átcsúszik« a Tiszán és elmenekül. Ezért a gép útját balról elvágtam, míg Keisz hátulról elfoglalta a gépem helyét és ismételt géppuskatűz alá fogta az ellenséges gépet. Mikor az ellenséges pilóta látta, hogy a menekvése lehetetlen, éles kanyarulattal akart a szorongásból megmenekülni. Ez okozta a vesztét, amennyiben teljes célt mutatva géppuskánk elé került és megsebesítettük a pilótát, úgy, hogy a gép vezető nélkül hirtelen lesiklással lezuhant Sz. község felett az egy[ik] ház kertjébe. A zuhanás hatása alatt az ellenséges pilóta és megfigyelője szörnyethaltak, gépjük tönkre zúzódott.”

Román UFAG C.I

        A lelőtt repülőgép egy zsákmányolt, magyar gyártású UFAG C.I típusú felderítő volt. Egy másik forrás szerint többszöri intésre és figyelmeztetésre sem szállt le a román gép, annak ellenére, hogy figyelmeztető lövéseket adtak le eléje. Amikor pedig a gép a román front felé akart menekülni, Újvári alá kerülve egy sorozatot adott le rá. A román UCI előbb bukfenceket vetett, majd a hátára fordulva zuhanni kezdett, és a földön összetört.12 A 161.156 jelű UCI legénysége, Stan Bucur tiszthelyettes pilóta és Mihail Hurmuzescu főhadnagy megfigyelő valószínűleg még a levegőben meghaltak. 

        A katonai vezetés igyekezett az elesett repülőkről hírt adni a szemben álló csapatoknak. „Jelentjük, hogy a Szederkénynél lévő román repülőgépet és annak halottait (…) megvizsgáltuk a náluk talált térképeket és román újságokat és egyéni feljegyzéseiket (Hatvanba a csoporthoz küldtük, az iratokból az volt megállapítható, hogy Nyíregyházán áll a II. román lovas hadosztály). Jegygyűrűt, készpénzt, kulcsokat további parancsig itt tartjuk, valamint a pilóta igazolványát is leghelyesebb volna azokat a tiszafüredi hídnál parlamenter útján átadni. A repülőgép felszállási helye Debrecen és pedig szolgálatilag escadrile sopwith 2-hez tartozik. A halottakat Szederkénynél eltemettük és sírjukat megjelöltük. (…)

        Szederkénynél eltemetett román pilóta és megfigyelő privát iratai (levelek, stb.) továbbá értéktárgyai (óra, jegygyűrű, pénz), valamint pilóta igazolványa a tiszafüredi hídnál VI. 17-én parlamentaire útján átadandó.

        Egy udvarias, tónusban lehetőleg francia nyelven tartott átiratban az átellenben lévő 2. román vadász hadosztály parancsnokság értesítendő, hogy nevezett repülők légi harcban hősi halált haltak és a szederkényi temetőben végtisztesség megadása mellett eltemettettek. Sírjuk megjelöltetett.

            Parancs végrehajtása jelentendő.”

Ugyanaznap a 8. repülőszázad benzinhiány miatt startképtelenné vált és sürgősen kért 30 hordó benzint.  Június 14-én az egységet Ongáról áthelyezték Győrbe.

A Schwéger Béla parancsnoksága alatt álló 6. repülőszázad 1919. június 3-án parancsot kapott, hogy Gödöllőről helyezze át székhelyét Miskolcra. Bár állomáshelyét Miskolcon jelölték ki, az egység Ongán rendezkedett be. Feladatuk elsősorban a felderítés volt egyrészt kelet felé a Szolnok–Nagyvárad vonaltól északra fekvő területet, mélységben a Debrecen–Szatmárnémeti–Munkács–Ungvár vonalig, különös figyelmet fordítva a debrecen–nyíregyházi vasútvonalakra, másrészt a Hernád és a Poprád völgyében Poprádig.

        

LVG C.VI típusú gép bevetésre indúl, valószínűleg Ongáról

Az alakulatot elsősorban a németektől szerzett LVG C.VI típusú felderítőgépekkel szerelték fel. A megbízható gépeket azonban a rendszeres felderítő utak alaposan megviselték. Június 18-án például, miután az egyetlen még használható LVG motorja „melegre futott”, mintegy másfél napig nem állt rendelkezésre üzemképes gép. „A 6. repülőszázadnál csupán kettő hordó benzin és egy félig startképes gép. Benzin és a tegnap beígért 1 LVG és 2 Berg gépre szükség volna.”

         A gépek további sérüléseket is szenvedtek. Június 21-én Kimmel és Schuff gépe sérült meg a leszállásnál, július 1-én Bodó és Kristofil kapott találatot és Csanálos-Sóstó mellett értek földet, július 5-én ismét egy landolás közben elszenvedett sérülés, végül pedig július 13-án Breier és Kristofil hozták haza gépüket néhány találattal a szárnyon.

         Az egyre növekvő számú ellenséges berepülés elhárítására eredetileg a III. hadtestnek alárendelve Ongára szándékoztak áthelyezni a 8. repülőszázadot, ám helyette az I. hadtesthez osztották be. Az Ongán lévő századnál azonban „a négy felderítő gép közül is állandóan csak egy darab startképes”. „A saját felderítés további sikeres végrehajtásához, azon kívül az ellenséges felderítés meggátolása céljából még legalább egy felderítő és 3 harci gépre sürgős szükség volna.” A kérésre öt nap múlva érkezett válasz, miszerint „a hadsereg-parancsnokság egynéhány Fokker együléses harci gépet fog Ongára útba indítani”. A vadászgépek megérkezése azonban néhány problémába ütközött, amelyre Hoffart János így emlékszik vissza : „Hoffartot 1919 júliusában a Berg gépével Ongára rendelték, az itteni harci rep. erők megerősítésére. Győrből Schnepf Istvánt, Rákosról Deutsch Istvánt rendelték ki és a három vadászgépnek az Ongára való átrepülés előtt Rákoson kellett gyülekezni. Rákosról rajban indultak el, raj parancsnok: Hoffart, de csak Hoffart jutott el Ongára, mert az odarepülés közben az egyik kísérő még Hatvannál, a másik Mezőkövesdnél kényszerleszállt.”

         Bár a 6. repülőszázad szinte mindennap több felderítést is végzett a hadtest vezetése mégsem volt elégedett: „A startolási parancs vétele után mindig több óra telik el, míg többszöri sürgetésre a felderítésre kirendelt gép végre elstartol. A jelenlegi helyzetben azonban rendszerint valamely körletnek sürgős felderítésére van szükség, ami ilyen formán direkt lehetetlenné válik. Ennélfogva elrendelem, hogy holnaptól kezdve a startképes gépek úgy készítendők elő, hogy a startolási parancs vétele után legkésőbb öt percre a felderítésre rendelt gép elszállhasson.”

         Július 29-én délelőtt egy betolakodó üldözésére  emelkedett a levegőbe egy LVG. A Debrecen felől Onga, Miskolcon át Izsó irányába tartó francia repülőgép az erős gépfegyvertűz dacára folytatta útját, a felszálló repülőgép Miskolcig üldözte, ahol a felhők miatt Jäger és Zakariás szem elől vesztette az ellenséges gépet. Ugyanaznap három 269-es sorozatú Brandenburg felderítőgép landolt Ongán.

        A sikertelen tiszai átkelést követő román támadás következtében összeomlott a front és megkezdődött a teljes visszavonulás. A 6. repülőszázad a román csapatok előnyomulása miatt

Ongáról visszavonult és Gödöllőn vagonírozott ki, ahol a teljes felszerelése a románok kezébe jutott, többek között négy startképes és két leszerelt repülőgép.

Száva Péter és Diószeghy László így emlékszik vissza a történtekre:

        „A hadi helyzet rosszabbodásával kimozdították a szd-t az állomáshelyéről s bevagonírozva gépállománnyal és felszereléssel Gödöllőre érkeztünk. Kértük az állomásfőnököt, hogy engedjen bennünket tovább, hogy Pesten keresztül a Dunántúlra menthessük a szerelvényt. Nem biztosított kijáratot, de még a mozdonyt is lekapcsoltatta a szerelvényről (vörös gyűlölet). Másnap az egész szerelvény román fogságba került.”

        „…verekedve jöttünk vissza Gödöllőig, ott már elénk került az ellenség. A vonatunkról lepakoltunk s a királyi kastély intézői udvarában s épületében húzódtunk meg, két hízónkkal és két kocsinkkal együtt, s egy hétig ott táboroztunk, majd civilbe átöltözve ment mindenki, ki hova tudott menni.”

A július 20-án megindított tiszai offenzíva támogatására Ongára helyezték a 3. repülőszázadot is. Az egység tevékenységéről fennmaradt kevés dokumentum egyike Sidó István és Bencze István július 26-i bevetéséről számol be. A két repülő azt a feladatot kapta, hogy derítse fel és bombázza az ellenséges csapatok Kisköre melletti tiszai átkelési pontját. Két bombával eltalálták a pontonhidat, de a másik kettőt – két légvédelmi üteg erős tüze miatt – itt nem tudták ledobni. Ezután Szolnok felé folytatták útjukat és végiggéppuskázták a szolnok-debreceni műúton haladó csapatokat, végül pedig Debrecent elérve géppuskával lőtték a vasútállomást, majd közel ötórás repülés után tértek vissza támaszpontjukra. Pár nappal később pedig összeomlott az arcvonal és erre a századra is a menekülés várt. 

A 3. repülőszázad gépei

Felhasznált irodalom: Czirók Zoltán Repülőszázadok Ongán-1919

Beszállásoltatás és porció

A Hernád-völgy a török korban II.

Beszállásoltatás és porció

A háborúskodás, a seregek felvonultatásának természetes velejárója a lakosságra nehezedő beszállásoltatási kötelezettség, illetve a porció. Ennek értelmében a falvak és városok lakóinak kötelességük elszállásolni, élelemmel ellátni az arra vonuló hadsereg katonáit, és annak lovait. Ezekért a szolgáltatásokért aztán többnyire nem fizettek. Máskor nem csupán az átvonulás idejére, a tél elmúltáig maradtak a falvakban, vagy egy nagyobb város falai között, hanem hosszabb ideig védelmi feladatok ellátására. Ez komoly nehézséget rótt a lakosságra. A porciót legtöbbször az egyes német katonai parancsnokok vetették ki a vármegyékre illetve a helységekre.

Perjés Géza számítása szerint egy katona egy évi eltartásához 3,5 mázsa gabona kellett, ami egy félezer fős őrség esetén 1750 mázsára rúgott, amit 250-300 szekérrel lehetett beszállítani. Ezt a mennyiséget kb. 300 porta, azaz 1200-1500 jobbágycsalád tudta megtermelni, összeadni adóban. Fél ezres őrség pedig nem volt ritka akkoriban. 1641-ben 1000 lovast rendeltek Szikszóra, 1644-ben pedig 500 német katonát talált itt I. Rákóczi György.

 Hogy képet kapjunk arról, pontosan miből is állt az élelmezés terhe nézzük meg Thököly 1682 októberében kelt rendeletét, melyben utasítja Borsod vármegyét, hogy a Sajó-Hernád-völgyét védő Ónod várába rendelt 50 gyalogos ellátásáról gondoskodjanak. Ez hetente a következőt jelentette: „20 kila liszt, 2 vágómarha, egy szalonna, két kocka kősó, 6 kila abrak, fűszerszámra 50 dénár, 2 vaj, méz, 2 lúd, 3 tyúk, 2 szekér széna, 1 ft borra való tiszteknek, borsó-lencse-dara-kása fél-fél véka, káposzta, répa, petrezselyem, foghagyma, vereshagyma, túró.” Ez a kötelesség még egy egész vármegyének is óriási feladat volt. Képzeljük hát el, ha egy tízszer nagyobb sereg állomásozik valamelyik faluban, vagy mezővárosban. Amit Szapolyi seregei Göncön meghagytak, azt Kaczianer csapatai élték fel. 1533-ban csupán 15 ép porta maradt. 1537-ben Martinuzzi 18 ezer katonája élte fel a várost. 

Schwendi, Ferdinánd kapitánya 1565. január 31-én indította Kassáról útnak a tüzérséget Franz Poppendorf vezényletével. Vele mentek Göncre a műszaki csapatok, majd február 1-én követte őket a derékhaddal maga Schwendi is. Február 3-án indult meg az egyesült sereg Tokaj ellen. 1604. november 30-án „Bocskai Gönczre szálla táborba”. 1621-ben Bethlen Gábor tartózkodik itt s látva a város romlását megparancsolja, hogy senki „zászlóval, vagy csoportonkint” ne szálljon a városba. 1639. május 7-én egy kisebb német egység vonul át Göncön. Ellátására kapunként négy-négy kenyeret, az egész városra egy hordó bort és egy ökröt vetett ki a vármegye. Ezenfelül minden második kapu tartozott egy-egy fuvart adni.

1644 elején I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elhatározta, hogy visszaszerzi és a fejedelemséghez csatolja a felső-magyarországi hét vármegyét, a Partiumot. Az év tavaszán harminc ezres seregével benyomult a királyságba. A fejedelem március l-jétől a hónap végéig Göncről irányítja az eseményeket. Az év nyara III. Ferdinánd (1637-1657) és I. Rákóczi György hadai közötti folytonos csatározással telik Abaújban. Kemény János (a későbbi fejedelem), Rákóczi fővezére szinte állandóan Göncön vagy környékén tartózkodik csapataival. Hadműveleteinek az egyik fő támaszpontja.

Egyes településeknek azonban sikerült mentességet szerezniük. I. Rákóczi György Hernádnémeti községet ruházta fel szállásbeli kötelezettség kiváltságával. Ilyenkor nem csupán a rendeletben előírt élelem beszolgáltatását úszták meg a lakók, hanem a zsoldosok, katonák kegyetlenkedéseit, fosztogatásait is. 1607 novemberében a hajdúk mozgalmának visszaszorítására törekvő Forgách Zsigmond felső-magyarországi biztos és Báthori Gábor, a Habsburg-barát későbbi fejedelem (1608-1613) seregei táboroznak Göncön. Lakóinak esdeklő kérelmére ugyanez a Forgách Zsigmond országbírói minőségében mentesíti Göncöt a katona beszállásolás alól 1613-ban.

Weselényi Ferenc 1662-ben a német hadakat a következőképpen osztotta el a környező településeken: Tokajba 1000 gyalogos, Ónodba 1000 gyalogos, Diósgyőrbe 150, Putnokra 150, Szendrőbe 400, Szikszóra 300 lovas és 800 gyalogos, Megyaszó, Lúc, és Gesztely közötti alkalmas helyre 100 lovas és 200 gyalogos, Hernádnémetibe 200 lovas és 100 gyalogos, Szerencsre 500 muskétás jutott. A vármegyék így írnak a zsoldosok tetteiről: „Kibeszélhetetlen kínzású tortúrák által való öldeklési, iktelen erőszek tétele, kastilok, kúriák, templomok, parochiák fölverése, dúlása prédálása, sok helyek tűzzel való elpusztítása és több megszámlálhatatlan gonoszságok…” 1662. október 3-ról fennmaradt a hernádnémetiek panasza a németek ellen, akik ezzel zárják könyörgő levelüket: „Teljességgel majdan el is fogyatnak bennünköt, ha az nemes vármegye nem provideál (gondoskodik) fölöttünk…”.  Az elkeseredés olyan nagy volt már 1664-ben, hogy a nép az egri pasához fordult, hogy a véghelyekről, köztük Ónodból verje ki a németet.

A katonaság, a kóborló katonák önkényeskedését, kegyetlenkedését az 1540-es években keletkezett Pajkos ének fejezi ki legérzékletesebben:

„…Oh aj nekem nevem bujdosó katona,

Mert hol kit találtam, bizonnyal megfogtam.

Noha tolvaj vótam, ugyan jámbor vótam,

Kitől mit elvöttem, soha meg nem adta.

Kit regvel megvertem, este eltemettem,

Kit este megvertem, az regvelt nem érte.

Estvire ha juttam, csak szállást kerestem,

Lovamnak abrakot pinz fejiben kértem.

Maga erszinyembe csak egy pinzem sem volt,

Mégis gazda kíri tőlem abrak árát.

Nem engedi vala gazda abrak árát,

Őtet elő fogám, s ugyan jól megverém.

Lovamra fordullik mind abrak árpával,

Sajószentpéterig gyorsan elliptetik…

Ez éneket szerzik egy omlott pincében,

Egy omlott pincének szintén az lukában.”

Az aszalóiak 1641-ben kelt levélben panaszkodnak a „haszontalan csavargó katonáknak ottan reánk jövetelök, búsítások” miatt, meg hogy „lovainkat hol magok alá, hol posta alá” veszik.

A török végek távolodása, Eger és Szolnok visszafoglalása sem hozott fellendülést, sőt a rendszeresen itt telelő viszonylag nagyszámú császári had és a fokozódó adók miatt elnyomorodott a vidék. 1696-ban gróf Solary császári ezrede csapatait Hegyalján (Mád, Tállya) teleltette, és egy gyalogos százada télvíz idejére Megyaszón szállásolta el magát, mindenféle embertelen dolgot elkövetve. Mádon még a templomi kegyszereket is elrabolták.