Megyaszói opálok

Földbe rejtett kincsek

Tejopál

A Hernád-völgye rengeteg kincset tartogat az erre látogatóknak. Ezen kincsek sokasága nem ér véget a föld felszínén, hanem folytatódik mélyen alatta is. A következő sorokban, illetve képekben a Megyaszó község határában gyűjtött drága- illetve féldrágakő minőségű opálokról készült fényképek kerülnek bemutatásra.

Üvegopál

De mi is az opál? Az opál megszilárdult kovasavgél, kémiailag az oxidok-hidroxidok osztályába tartozó krisztobalit ásvány víztartalmú, gyengén kristályos változata. Elnevezése görög közvetítéssel (opaliosz) az óindiai upala (kő, drágakő) szóból származik. A terület igazán híres opál fajtája a faopál pedig nem más, mint opállal átitatott fatörzs, melyben a növény szerkezete megőrződött.

A település határában az alábbi nagyobb lelőhelyek találhatóak:

  

   Hosszú-hegy: A megyaszói Hosszú-hegyen található miocén-korú riolit számos kisebb-nagyobb litofízát tartalmaz, melyekben a kvarc (elsősorban az opál) különféle változatai fordulnak elő. A kőzet a Hosszú-hegy keleti oldalán lévő kőfejtő bejárati részén is látható, de az opálváltozatok legszebb példányai a hegy tetején ásott gödrökből kerültek elő, 2-10 cm-es gömböcökben.

Tűzopál

Nemesopál

Tetlinke-árok, Nagy-Répás, Csákói-kőfejtő: A Megyaszótól észak-nyugatra nyíló Tetlinke-árok, valamint a Nagy-Répás nyugati lejtőjén lévő több mint 20 éve elhagyott Csákói-kőfejtő alsó-pannon korú üledékben (homok, homokkő, tufa, limnokvarcit) opálosodott növénymaradványok találhatók. Jellegzetes a fehér szálas kérgük és sárga, ill. fekete vas- ill. mangánoxidos festésük, csiszolva igen mutatósak.

Faopál

A lelőhelyek, már elég hamar ismertté váltak. Richthofen 1860-ban tudósított arról, hogy „Megyaszónál a víz tufából mos ki kövesedért fákat”. Szabó József 1863-ban tett útjáról így számolt be: „Golopról kirándulást tettem Monokra s Megyaszóra, ez utóbbi helyen azon homokkőbányát néztük meg, mely a szép növénykövületekről elhíresedett. Ekkor láttam fekvő helyzetben egy (látszólag) nagy bükkfát, átmérője vagy 3 bécsi láb, hosszúsága vagy 30 láb, s a munkások azt állították, hogy vagy 4 ölet már letörtek belőle, s vegyest a szomszéd homokkővel épületkőnek eladták, tehát hosszát vagy 10 ölre lehet tenni; különben is néhány igen érdekes levélnyomatot és egy mogyoró-féle jól megtartott gyümölcsét kaptam számos nyírfaággal, melyen a külhéj oly épen van megtartva, hogy mi kívánni valót sem hagy fenn."

Opál

Hazslinszky Frigyes pedig az alábbiakat írta: „A leggyengédebb érhálókat, melyeket az erdőbényei és tállyai lenyomatokban hiába keresünk, megtartotta itt a kőzet tömött opál tömege. De a levelek igen könnyen összehajlottak s kevervék, keresztül-kasul fekvő gallydarabokkal, fövénnyel és fatörzsökkel, a miért használható példányok gyűjtése fáradságos és költséges. A kőzet nagy tömegei itt-ott tisztán csak gallytöredékek, levelek, termések, magok, tobzok és berkek kövült halmaza, melynek üregeiben néha a legszebb színtelen Hyalit borítja be. (....). A megyaszói rétegek fénypontját teszik a kövült fatörzsek, melyek (...) oly híven megtarták a különböző fák ismertető jellegeit, hogy a köznép is megkülönbözteti a fenyőtörzseket a cseresznyefától, s a nyírfaágakat a tölgyfától. Ilyen meglepők azon barna opáltörzsek, melyek széles évgyűrűik és tágas edényeik miatt tölgyfáknak tartatnak és a nyírfaágak, melyek a jelenkori Betulaalba (molyhos nyír) fehér ágaitól alig különböztethetők meg."

A Tetlinke-árok faopálokban gazdag feltárásait Hoffer (1937) említette először. A terület faopáljaival egy évszázadon keresztül jobbára botanikai szempontból foglalkoztak. Ásványtani szempontból Pappet al. (1998) foglalkozott a megyaszói faopállal. Műszeres vizsgálataik szerint a famaradványok ásványos alkotója mikrokristályos opál (opál-CT). A maradványok nagyobb részének megtartása jó, széleiket viszont fehér szálas, kézzel könnyen szétszedhető anyag alkotja.

Opálosodott hajszálgyökerek

Faopál