Az M30-as autópálya régészete

Hajdani vándorúton épülő autópálya

Az M30-as autópálya nyomvonala

A miskolci Herman Ottó Múzeum és a Forster-központ még 2016 tavaszán elvégezte az építendő M30-as autópálya régészeti terepbejárását, mely során mintegy  másfél millió négyzetméteres területen végeztek  ásásmentes műszeres lelőhely-felderítést. A régészek ez év augusztusában vették át a munkaterületet Miskolctól a magyar-szlovák határ mentén lévő Tornyosnémetiig, a tervezett sztráda 55 kilométer hosszúságú szakaszán. Jelenleg 5-6 stáb dolgozik a nyomvonal különböző pontjain.

A terepbejárás és a geofizikai mérés összesen hatvan lelőhelyet azonosított. A beazonosított lelőhelyek próbafeltárásainak első ütemében 17 helyszínen indulhattak meg az immár roncsolásos jellegű kutatások, amelyekkel szeptember közepére végeztek is. A próbafeltárás, vagy más néven szondázó jellegű feltárások alkalmával az egyes érintett lelőhelyek 5-10 százalékát vizsgálják át változó hosszúságú, 2 m széles szondaárkokkal.

A próbafeltárás eredménye alapján véglegesítik a szakemberek, hogy mely területeken szükséges teljes felületű feltárást folytatni és hol lesz elegendő a kivitelezés közbeni szakfelügyelet biztosítása. A próbafeltárások célja a geofizikával azonosított lelőhelyek pontos kiterjedésének, intenzitásának, az egyes jelenségek mélységének, állapotának és természetesen korának vizsgálata. Mindez tehát a geofizikához és a terepbejáráshoz hasonlóan egy lelőhelydetektálási módszer, ám az utóbbiakhoz képest már roncsolásos jellegű, azaz ásatással járó tevékenység. A feltárások várhatóan a decemberi fagyokig befejeződnek.

Folyamatos a feltárás

A lelőhelyek nagy számának oka, hogy a Hernád folyó völgye valamennyi történeti korban fő közlekedési út és kedvelt letelepedési hely volt az ember számára. A Kárpát-gerinc legalacsonyabb szakasza ugyanis éppen Kassa, Eperjes fölött húzódik, így a Baltikum és Lengyelország irányából, irányába a Hernád mentén húzódott az egyik legkedvezőbb közlekedési útvonal. A völgy É-D-irányú összekötő szerepe miatt rendkívül magas a beazonosított korszakok száma: avarok, római kori barbárok, vandálok, kvádok, kelta, késő bronzkor és neolitikum több fázisából is kerültek elő régészeti jelenségek, de az Árpád-kori települések mellett újkori, sőt a II. világháborúhoz kapcsolható tárgyi emlékek is előbukkannak olykor. „Feltűnően sok temető/temetkezés került elő, bronzkori temetkezések keverednek kelta sírokkal, valószínűleg a közelben fellelt bronz- és vaskori földvár temetőjét kutattuk meg. Előkerültek a késő bronzkor korai időszakára jellemző csontvázas sírok, de az időszak későbbi fázisára jellemző urnasírokat is feltártunk.” – nyilatkozott Fűköh Dániel ásatásvezető.

Az ásatás, nem csak régészeti, hanem geológiai érdekességeket is rejt magában. A Hernád folyó és a Bársonyos-patak egykori völgyében pannon agyagba vájt mederre került rá a Hernád kavicsos hordaléka, majd erre rakódott egy viszonylag vékony termőréteg. A csekély művelésre alkalmas terület okán egyrészt sok korszak keveredik itt egymással, melyek élesen nem válnak el egymástól. További érdekesség a terület szokatlan, fordított stratigráfiája: ahogy a Hernád folyamatosan vájta a völgyét, keletre vándorolt és egyre mélyebbre került, az emberek így mindig közelebb kényszerültek költözni az életadó folyó partjához. Ezáltal a fiatalabb településrétegek a korábbiakhoz képest egyszersmind mélyebbre kerültek.

1200 éves avar kori kőkemence

Igazán ritka lelet került elő október végén Hidasnémeti mellett. Mintegy 1200 éves, teljes épségében megmaradt kőkemencére bukkantak. Az avar korszak második feléből egy felmenő falú, oszlopszerkezetes ház maradványait azonosította Fűköh Dániel ásatásvezető. E ház sarkába épült a 8-9. században az a kőkemence, mely kibontás előtt furcsa kőrakásnak nézett ki. A kemence lelet itt igen ritka, ez ráadásul teljes épségében megmaradt.

Másik különlegessége, hogy a kemencében nincsen kötőanyag, a kövek súlya tartja össze. Bontás közben megfigyelhető volt egy sárga agyagból készített tömítés a kövek között, ezt azonban a már megépített kemence külső felületére kenték. Alulról felfelé egyre kisebb elemekből lett rakva. A száját két nagy kőtömbből képezték ki, belsejében erősen átégett, tapasztott sütőfelület vehető ki.

Obszidián pengék

További ínyencség az előkerült obszidián kőpengék, szilánkok és magkő. „ A kőpengéket sok célra használták, az érdekességük az, hogy ez mind egy objektumból került elő, ezért valószínű, hogy egy műhely részletét tártuk fel. „ – mondta Fűköh Dániel. Koruk páratlan kőeszköz alapanyagát, obszidiánt bányásztak a mai Magyarország ÉK-i területén a bükki kultúra emberei. Valódi ipartelepeket hoztak itt létre e ritka, értékes nyersanyagra. Az ország e részét az újkőkor második felében (Kr. e. 6 – Kr. e. 5. évezred) a földműves bükki kultúra uralta. Barlangokban, folyómedrek mellett, ritkábban magasabb területeken voltak településeik. Fő tevékenységük az obszidián bányászat és kereskedelem volt. Európa középső részében az ő kereskedőik terítették az obszidiánt feldolgozott (késpenge), vagy félkész (magkő) formában. Az értékes obszidián mellett edényeiket is exportálták. Nyugat felé a mai Budapest-Miskolc útvonalon haladt az obszidiánút, déli irányban a mai Szolnokon át haladtak a kereskedők. Emellett földműveléssel és hegyi pásztorkodással is foglalkoztak és az akkori Közép-Európa legfejlettebb kerámiája volt az övék. Vékony falú, színes, finom díszítésű edényeket készítettek.

A Hernád-völgy a korábbi ásatások során is igazolta lelet gazdagságát, így a továbbiakban minden kétséget kizáróan kerülnek elő érdekes és ritka leletek, mely tovább színesíthetik, gazdagíthatják ismereteinket.