Hajdani
vándorúton épülő autópálya
 |
| Az M30-as autópálya nyomvonala |
A
miskolci Herman Ottó Múzeum és a Forster-központ még 2016 tavaszán elvégezte az
építendő M30-as autópálya régészeti terepbejárását, mely során mintegy másfél millió négyzetméteres területen
végeztek ásásmentes műszeres
lelőhely-felderítést. A régészek ez év augusztusában vették át a munkaterületet
Miskolctól a magyar-szlovák határ mentén lévő Tornyosnémetiig, a tervezett
sztráda 55 kilométer hosszúságú szakaszán. Jelenleg 5-6 stáb dolgozik a
nyomvonal különböző pontjain.
A
terepbejárás és a geofizikai mérés összesen hatvan lelőhelyet azonosított. A
beazonosított lelőhelyek próbafeltárásainak első ütemében 17 helyszínen
indulhattak meg az immár roncsolásos jellegű kutatások, amelyekkel szeptember
közepére végeztek is. A próbafeltárás, vagy más néven szondázó jellegű
feltárások alkalmával az egyes érintett lelőhelyek 5-10 százalékát vizsgálják
át változó hosszúságú, 2 m széles szondaárkokkal.
A
próbafeltárás eredménye alapján véglegesítik a szakemberek, hogy mely
területeken szükséges teljes felületű feltárást folytatni és hol lesz elegendő
a kivitelezés közbeni szakfelügyelet biztosítása. A próbafeltárások célja a
geofizikával azonosított lelőhelyek pontos kiterjedésének, intenzitásának, az
egyes jelenségek mélységének, állapotának és természetesen korának vizsgálata.
Mindez tehát a geofizikához és a terepbejáráshoz hasonlóan egy
lelőhelydetektálási módszer, ám az utóbbiakhoz képest már roncsolásos jellegű,
azaz ásatással járó tevékenység. A feltárások várhatóan a decemberi fagyokig
befejeződnek.
 |
| Folyamatos a feltárás |
A
lelőhelyek nagy számának oka, hogy a Hernád folyó völgye valamennyi történeti
korban fő közlekedési út és kedvelt letelepedési hely volt az ember számára. A
Kárpát-gerinc legalacsonyabb szakasza ugyanis éppen Kassa, Eperjes fölött
húzódik, így a Baltikum és Lengyelország irányából, irányába a Hernád mentén
húzódott az egyik legkedvezőbb közlekedési útvonal. A völgy É-D-irányú
összekötő szerepe miatt rendkívül magas a beazonosított korszakok száma:
avarok, római kori barbárok, vandálok, kvádok, kelta, késő bronzkor és
neolitikum több fázisából is kerültek elő régészeti jelenségek, de az Árpád-kori
települések mellett újkori, sőt a II. világháborúhoz kapcsolható tárgyi emlékek
is előbukkannak olykor. „Feltűnően sok
temető/temetkezés került elő, bronzkori temetkezések keverednek kelta sírokkal,
valószínűleg a közelben fellelt bronz- és vaskori földvár temetőjét kutattuk
meg. Előkerültek a késő bronzkor korai időszakára jellemző csontvázas sírok, de
az időszak későbbi fázisára jellemző urnasírokat is feltártunk.” – nyilatkozott
Fűköh Dániel ásatásvezető.
Az
ásatás, nem csak régészeti, hanem geológiai érdekességeket is rejt magában. A
Hernád folyó és a Bársonyos-patak egykori völgyében pannon agyagba vájt mederre
került rá a Hernád kavicsos hordaléka, majd erre rakódott egy viszonylag vékony
termőréteg. A csekély művelésre alkalmas terület okán egyrészt sok korszak
keveredik itt egymással, melyek élesen nem válnak el egymástól. További
érdekesség a terület szokatlan, fordított stratigráfiája: ahogy a Hernád
folyamatosan vájta a völgyét, keletre vándorolt és egyre mélyebbre került, az
emberek így mindig közelebb kényszerültek költözni az életadó folyó partjához.
Ezáltal a fiatalabb településrétegek a korábbiakhoz képest egyszersmind
mélyebbre kerültek.
 |
| 1200 éves avar kori kőkemence |
Igazán
ritka lelet került elő október végén Hidasnémeti mellett. Mintegy 1200 éves,
teljes épségében megmaradt kőkemencére bukkantak. Az avar korszak második
feléből egy felmenő falú, oszlopszerkezetes ház maradványait azonosította Fűköh
Dániel ásatásvezető. E ház sarkába épült a 8-9. században az a kőkemence, mely
kibontás előtt furcsa kőrakásnak nézett ki. A kemence lelet itt igen ritka, ez
ráadásul teljes épségében megmaradt.
Másik
különlegessége, hogy a kemencében nincsen kötőanyag, a kövek súlya tartja össze.
Bontás közben megfigyelhető volt egy sárga agyagból készített tömítés a kövek
között, ezt azonban a már megépített kemence külső felületére kenték. Alulról
felfelé egyre kisebb elemekből lett rakva. A száját két nagy kőtömbből képezték
ki, belsejében erősen átégett, tapasztott sütőfelület vehető ki.
 |
| Obszidián pengék |
További
ínyencség az előkerült obszidián kőpengék, szilánkok és magkő. „ A kőpengéket sok célra használták, az
érdekességük az, hogy ez mind egy objektumból került elő, ezért valószínű, hogy
egy műhely részletét tártuk fel. „ – mondta Fűköh Dániel. Koruk páratlan
kőeszköz alapanyagát, obszidiánt bányásztak a mai Magyarország ÉK-i területén a
bükki kultúra emberei. Valódi ipartelepeket hoztak itt létre e ritka, értékes
nyersanyagra. Az ország e részét az újkőkor második felében (Kr. e. 6 – Kr. e.
5. évezred) a földműves bükki kultúra uralta. Barlangokban, folyómedrek
mellett, ritkábban magasabb területeken voltak településeik. Fő tevékenységük
az obszidián bányászat és kereskedelem volt. Európa középső részében az ő
kereskedőik terítették az obszidiánt feldolgozott (késpenge), vagy félkész
(magkő) formában. Az értékes obszidián mellett edényeiket is exportálták.
Nyugat felé a mai Budapest-Miskolc útvonalon haladt az obszidiánút, déli
irányban a mai Szolnokon át haladtak a kereskedők. Emellett földműveléssel és
hegyi pásztorkodással is foglalkoztak és az akkori Közép-Európa legfejlettebb
kerámiája volt az övék. Vékony falú, színes, finom díszítésű edényeket
készítettek.
A
Hernád-völgy a korábbi ásatások során is igazolta lelet gazdagságát, így a
továbbiakban minden kétséget kizáróan kerülnek elő érdekes és ritka leletek,
mely tovább színesíthetik, gazdagíthatják ismereteinket.
