Virágzó háztetők

Kereszt-életfa motívum

Alsódobsza utcáin sétálva az ember többnyire lehajtott fejjel, vagy előrenéző szempárral közlekedik, s csak nagyon ritkán tekint a szemmagasság fölé, ahol pedig rengeteg kincs rejtőzik. Kincs bizony, mégpedig néprajzi, népművészeti hagyatékunk utolsó virágszálai ezek, melyek közül már csak nagyon kevés őrződött meg a jelenkor számára. Ezek a virágok nem máshol, mint a háztető oromdeszkáin pompáznak már évtizedek óta. Az oromdeszkák nagy és jól látható felületükkel kitűnően alkalmasak díszítésre. Legtöbben itt adják a világ tudtára a ház építőjének nevét, s az építés évét. Olykor a lakók vallási hovatartozásának jele is itt kapott helyet.

A díszítő funkciója mellett egyfajta óvó szerepe is volt ezeknek a kereszteknek, melynek egy érdekes formájára bukkanhatunk az egyik házon, ahol a kereszt egy földhalmon áll, s szárai mintegy kivirágoznak. Ezzel a kereszt egyfajta életfa funkciót kap. Az életfa keresztfa kapcsolatára kitűnő példa több archaikus imádság is:

 

„ Én nem láttam szebb keresztfát,

Mint Urjézás keresztfáját,

Mert ’a vérvel virágodzik

Szent lélekvel gyümölcsödzik.”

„Üdvözlégy szent kereszt

Gyökér nélkül termő

Mennyei gyümölcsöt

E üdvösséget termő.”

A kereszt száraiból kinövő virágok háromszirmúk és alakjuk alapján tulipánok.

Több házon is megfigyelhető egy virágcserépből kinövő tulipán, két oldalán egy-egy levéllel. Egyik esetben a leveleket bimbózó virágok helyettesítik, máskor pedig ugyan több levél és virág is megtalálható a száron, mégis egy-egy hangsúlyosabb, nagyobb virág a jobb- és baloldalon megtartja a keresztre emlékeztető alakzatot. Jól látható tehát az összefüggés a virágok és a kereszt között. Ugyanilyen szembetűnő az ősi életfa, világfa motívummal való párhuzamuk is. 

Ezek a néprajzi minták elsősorban nem díszek, hanem jelek. Az életfák, virágindák gyakran edényekből indulnak ki. Ezen edény lehet korsó, fazék, virágcserép, vagy kosár. Ezek ugyan formai eltéréseket mutatnak, jelentésükben mégis azonosak. Mindegyik, leányt, asszonyt, nőt formáz. Hiszen a korsóban lévő víz, a cserépben található föld által kel életre a mag, s szökken szárba a virág. Ez a motívum a terhességgel, s a szüléssel hozható kapcsolatba, melyre jó példa az alábbi korondi népdal:

„Barna menyecske, mit viszel a kosárba, Mi van a te szűved alá bezárva?

Olyan titok, olyan bánat, ki se merem mondani, fáj a szívem mért tudtalak szeretni?”

Hasonló jelentéssel bír a szívformából fakadó tulipán is, mely motívum szintén megtalálható az egyik 1898-ban épült ház oromdeszkáin. Ezek a minták évszázados múltra tekintenek vissza, melyből jó lenne minél többet megőrizni unokáink számára.