Kereszt-életfa motívum
Alsódobsza utcáin sétálva
az ember többnyire lehajtott fejjel, vagy előrenéző szempárral közlekedik, s
csak nagyon ritkán tekint a szemmagasság fölé, ahol pedig rengeteg kincs rejtőzik.
Kincs bizony, mégpedig néprajzi, népművészeti hagyatékunk utolsó virágszálai
ezek, melyek közül már csak nagyon kevés őrződött meg a jelenkor számára. Ezek
a virágok nem máshol, mint a háztető oromdeszkáin pompáznak már évtizedek óta.
Az oromdeszkák nagy és jól látható felületükkel kitűnően alkalmasak díszítésre.
Legtöbben itt adják a világ tudtára a ház építőjének nevét, s az építés évét.
Olykor a lakók vallási hovatartozásának jele is itt kapott helyet.
A díszítő
funkciója mellett egyfajta óvó szerepe is volt ezeknek a kereszteknek, melynek
egy érdekes formájára bukkanhatunk az egyik házon, ahol a kereszt egy
földhalmon áll, s szárai mintegy kivirágoznak. Ezzel a kereszt egyfajta életfa
funkciót kap. Az életfa keresztfa kapcsolatára kitűnő példa több archaikus
imádság is:
„
Én nem láttam szebb keresztfát,
Mint
Urjézás keresztfáját,
Mert
’a vérvel virágodzik
Szent
lélekvel gyümölcsödzik.”
„Üdvözlégy szent kereszt
Gyökér nélkül termő
Mennyei gyümölcsöt
E üdvösséget termő.”
A kereszt száraiból
kinövő virágok háromszirmúk és alakjuk alapján tulipánok.
Több házon is megfigyelhető egy virágcserépből
kinövő tulipán, két oldalán egy-egy levéllel. Egyik esetben a leveleket bimbózó
virágok helyettesítik, máskor pedig ugyan több levél és virág is megtalálható a
száron, mégis egy-egy hangsúlyosabb, nagyobb virág a jobb- és baloldalon
megtartja a keresztre emlékeztető alakzatot. Jól látható tehát az összefüggés a
virágok és a kereszt között. Ugyanilyen szembetűnő az ősi életfa, világfa motívummal
való párhuzamuk is.
Ezek a néprajzi
minták elsősorban nem díszek, hanem jelek. Az életfák,
virágindák gyakran edényekből indulnak ki. Ezen edény lehet korsó, fazék, virágcserép, vagy kosár. Ezek ugyan formai eltéréseket mutatnak, jelentésükben
mégis azonosak. Mindegyik, leányt, asszonyt, nőt formáz.
Hiszen a korsóban lévő víz, a cserépben található föld által kel életre a mag,
s szökken szárba a virág. Ez a motívum a terhességgel, s a szüléssel hozható
kapcsolatba, melyre jó példa az alábbi korondi népdal:
„Barna menyecske, mit
viszel a kosárba, Mi van a te szűved alá bezárva?
Olyan titok, olyan bánat,
ki se merem mondani, fáj a szívem mért tudtalak szeretni?”
Hasonló jelentéssel bír
a szívformából fakadó tulipán is, mely motívum szintén megtalálható az egyik
1898-ban épült ház oromdeszkáin. Ezek a minták évszázados múltra tekintenek
vissza, melyből jó lenne minél többet megőrizni unokáink számára.