2016. május 18., szerda

A török kor adózási rendszere




A Hernád-völgy a török korban III.

A kettős adózás


 
Akcse
A mohácsi csatát követően a Magyar Királyság egy része török megszállás alá került. A peremvidékeken, melyhez a Hernád-völgy is tartozott ekkor alakult ki az a sajátos adózás, ami egyedülálló volt mind a Balkánhoz, mind az ázsiai török peremterületekhez képest. Az Oszmán Birodalomnak nálunk soha nem sikerült szert tenni abszolút hegemóniára, még az elfoglalt országrészen belül is osztozkodni kényszerült- közigazgatási, bíráskodási, adózási téren- a magyar állammal, a nemesi vármegyékkel, vagy földesurakkal. A Királyi Magyarország a hódolt terület lakosságát felmentette a kapu- ill. a hadiadó felének fizetése alól, de nem mondott le róla teljesen. Ezek beszedését a magyar földbirtokosok fegyveres adóbeszedőire bízták. Ezzel egyidőben a települések adófizető lakosai pénzzel és terménnyel szolgáltak a földesurnak, a kapuadót, évi 1 magyar forintot, ill. a harádzsot pénzben fizették. Jelentős teher volt az egész hódoltságra kiterjedő állami robot, mely legtöbbször az egyes erősségek javítását, építését jelentette.A török adóösszeírások kezdetben némi könnyebbséget is jelentettek a magyar adóztatással szemben. Az adózás egysége a háne (ház és telek) volt. Az állami adó, a haradzs (dzsizje) összege 50 akcse (1 forint) volt, ezt a földesúrnak fizetendő hasonló mértékű kapuadó egészítette ki. A termés egy tizedét az állam, a másikat a földesúr hajtotta be. A rendkívüli hadiadót a XVII. században már békeidőben is beszedték. A lakosság munkaerejét a hadiszállításokban és az erődítési munkákban vették igénybe. Az adók a XVI. század végétől a XVII század végéig reálértéken a háromszorosukra nőttek.

 A magyar végvárak parancsnokai a török területen is beszedték az adókat, az 1560-as évektől pedig a földesurak is behajtották járandóságaikat. Az adózóknak csak az jelentett könnyebbséget, hogy terheiket egy összegben válthatták meg. A kettős adóztatás rendszerét a törökök a békeszerződésekben is elismerték. A magyar földesurak ragaszkodtak bírói hatalmukhoz, és a hódoltság belső területein gyakorolták is. Ezt megkönnyítette, hogy a XVII. századra a törökök a bíráskodás és az ítélet-végrehajtás jogát pénzért egyébként is átengedték a magyar közösségeknek.
Borsod vármegye területének nagy részét 1555-ben tette hódoltsággá a füleki bég.
Fülek vára, az előtérben török sátortáborral
Zemplén vármegyéből már 1576-ban meghódolt a töröknek. 13 helység –
Alsó- és Felsőlúc Abony, Pósacsécs, Kesznyéten, Köröm, Girincs, Berzék, Hernádnémeti, Gesztely, Kak, Hoport (Sóstófalva), Csanálos- összesen 85 ¼ portával. Abaújból 1564-től a töröknek adózott Szikszó mezővárosa is.
1570 körül Zemplén vármegyében 75 000, Borsodban 22 000, abaújban 39 000 főre tehető a népesség. A népesség nagyságával fordítottan arányos a török adó összege. 1582-ben Zemplén 742 forintot, Abaúj 1817 forintot, Borsod 13 000 forintot fizetett török adóba.
1596-ban Eger elestével karnyújtásnyira került az ellenség a Sajó-Hernád vidékéhez. Az 1596. október 26-i vesztes Mezőkeresztesi csata következményeként pedig a török végigrabolta a vidéket. Muhi várost és Diósgyőrt környékükkel együtt feldúlták. 1598-ban Borsod vármegye 2797 házából 2144 került török hódoltság alá.
Janicsár aga
Onga a 15 éves háború alatt hódolt be a töröknek. Az 1600-as évek elején Hasan szpáhinak 13 forintot fizettek summájuk fejében, azonkívül 5 itze vajat és ugyanennyi mézet. A falu következő ura, Csorbadin janicsár aga már 27 forintra, 13 itze vajra és mézre emelte fel a szolgáltatásukat, ezenkívül 16 kila búzát, 16 kila árpát, 28 szekér szénát, egy vágó tehenet, két kila szilvát, egy kila diót, s annyi tűzifát követelt, amennyit szekerekkel el tudott hordatni.
Mindezeken felül külön ajándékot „kért” a basa számára. A község igen súlyosnak érezte ezt a terhet. 1634 októberében a királyhoz fohászkodtak, hogy űzze el a pogányt, különben el kell pusztulnia a falunak: „Nagyságotok eszébe véteti, minémű elviselhetetlen adófizetésben és minémű rabságban vagyunk az pogánynak, adná az úristen, hogy őfelsége... könnyebbíthetne rajtunk, mert immár jól látjuk, hogy el kell pusztulnunk, ha könnyebbségünk nem leszen.”
Hoportyot is megsarcolta a pogány. Először 10 forint volt a sarcuk, de „mostanra 50 forintnál is feljebb verte, mely miatt osztán nem alhattunk" vallották lakói. Hoporty mellett elpusztásodott Csanálos is. Lakosaitól eleinte 16 forint hódoltsági pénzt követeltek, de ezt „végtére 80 forintra vert[ék] fel", s ezenkívül „vágómarhát, 40 icce vajat és holmi egyebet kívánt", mely miatt „el kellett hagynunk pusztán az falut"panaszolták.
A 38 éves bíró, Jobbágy Miklós, Hernádnémetiből azt vallotta, hogy a „magunk falujából való hajdú embernek, Kovács István nevűnek fiát Gagyból vitte volt el az török". Ők ki akarták váltani: „100 forintot ígértünk volt érette, de meg nem alkudhatván vele, ugyan ott maradott. Végül megegyeztünk 75 forintban, 25 icze vajban, 25 kila árpában és egy dézsa túróban." Az egyezségben két esztendeig tartotta meg őket a török, aztán „minden évben feljebb-feljebb verte. Mostmár másfélszáz török forintra verte", és 30 kila árpát, 30 icce vajat és 2 dézsa túrót is követel.
1641-ben a bőcsiek panaszolták, hogy 34 évvel ezelőtt a pesti Amhát agának 30 magyar forinttal tartoztak, egy itce vajjal és ugyanennyi mézzel. Azonban az aga két fia felverte az adót 120 magyar forintra, 40 szekér szénára, 40 itce vajra, ugyanennyi mézre, két vágó tehénre stb.
Gesztelyből Molnár András jobbágy vallomása szerint „70 forint volt az török adónk először, egy puska, két puskapalack. Úrnak való. Egy vég posztó, de immár száz forintra verték fel" a hódoltsági adót.
Török defter, adóösszeírás
Máskor fuvarozásra vette igénybe a török a meghódított falvak lakóit. Az 1634-ben Szolnokról kötelezték a lakókat a szultán búzájának fuvarozására, amit vonakodtak megtenni. Erre a török fenyegető levelet küldött Miskolc és Szikszó környéki falvak bíráinak: "Miskolci bírónak adassék! Miskolci bíró, hordoztasd az tartományotokban lévő falukra és ismét hozd be, el ne mulasd, mert nyársban száradsz meg! Mi, az hatalmas és győzhetetlen császárnak vég Egör várának Tisza és Duna között való helyeinek és hadainak gondviselő ura és parancsolója , tekintetös és vitézlő Kászon pasa. Ti megnevezött Miskolc tartományában, Szikszó tartományában levő minden falusi bírák és polgárok, az kik magatokat jobbágynak mondjátok, hitetlen, hamis, kemény fejű kurafiak, hányszor úri címerös levelünk járt köztetök, hogy Szolnokból az császár búzáját fölhozzátok! Mi lehet oka szófogadatlanságtoknak? Vagy veszedelmetöket várjátok? Így lévén kurafiak, ha fejetök, életötök s jószágotok szeretitök, mindjárt segítséggel menjetök Szolnokban az császár búzáját fölhozni. Ezt el ne hallgassátok és süketségre ne vegyétek, mert ha egy hét alatt föl nem hozzátok az búzát, minden faluból két-két embört nyargalókkal behozatunk, elhigyjétök bizonyosan, hogy körösztül nyársban vonyatunk, az melyet el sem kerültök. És így mely az anyátok csöcsiből tejet szoptatok, az is keserűre fordul, ezért úgy nyissátok föl az szemeitöket, hogy meg ne bánjátok."
A török által meghódoltatott falvakon nehéz volt az élet. A kivetett adót, a harácsot kíméletlenül beszedte a defterdár (adószedő), aki még az időközben elszököttek adóját is behajtotta az ottmaradtakon. Vigyáztak is egymásra az emberek, ne hogy valaki is megszökjön. Egyeseknek még is sikerült, többek között Zöld Demeter alsódobszai lakosnak. Az ilyen szökevények aztán soha, vagy csak nagyon sokára merészkedtek vissza, hiszen az ott maradtak élesen emlékeztek rá, ki miatt fordult sorsuk az addiginál is nehezebbre.
Az igazán nehéz sorsa azonban azoknak a településeknek volt, akiktől a török adók mellett a császár is beszedte a maga adóját. Alsógagy lakói az egri basának 6 forintot, a császárnak 75 pénz és 2 forint adót fizettek. Fáj adója a töröknek 30 ft, 10 ice vaj, a basa ajándéka 7 ft, és a hitlevélért 6 ft. A császárnak is adózott 6 ft-ot, és 3 sing „carastia poszto”-t.
Jobbágyok a terményadó beszolgáltatásakor

Léh 1683-ban hódolt meg és az egri pasának adózott. Az első török uruknak 15 magyar forintot fizettek,15 icce vajat és mézet szolgáltattak. Ennek halála után második uruk Deli Mehmet adójukat 40 magyar forintra, 40 icce vajra és mézre emelte. Ezenkívül „puskáknak adását” is követelte tőlük. Ezt a szolgáltatást megtagadták, majd pénzre váltották, ami plusz 6 forintot jelentett. 1640-ben még egy hordó bor is növelte az adót, mely jelentős mennyiségnek számított, ha figyelembe vesszük, hogy Rákóczi Györgynek 1645-ben az alsóvadászi 105 kapás szőlőjében (105 ember tudta bekapálni egy nap alatt) 3 hordó bora termett. A császárnak 3 forint 50 dénár, később 7 forint 75 dénár adóval tartozott. Amikor a basa megtudta, hogy a császárnak is fizet, kegyetlenül megsarcolta.
Nem mindenki volt azonban hajlandó fizetni. Az 1559. évben a kamara Gábor deákot küldte a szikszói sokadalomra, hogy a kincstár jövedelmét beszedje. Bebek György azonban megfogatta őt, s írásait elvette. A marhatőzséreknek és a kereskedőknek pedig meghagyta, hogy ha a kamara embere pénzt követel tőlük, kövezzék meg. Szegény Gábor deák aztán egyetlen fillért sem vitt a szikszói nagy vásárról a kamarának.